Nem vagyunk olyan sokan, hogy a magyar nemzetből bárkit kirekesszünk

Mit szól ahhoz, hogy a rendszerváltás évfordulójára rendezett parlamenti ülés mindössze egypártira sikerült?

Nagyon meglepett, mert az első szabad választás utáni emlékezetes parlamenti ülésen természetesen ott voltam. Megható volt, amikor Varga Béla, az 1945-ben megválasztott nemzetgyűlés elnöke jelképesen visszaadta az országgyűlésnek a nemzet szuverenitását. A karzaton ültem, mert képviselőséget nem kívántam vállalni, de alapító tagja voltam a választásokon győztes Magyar Demokrata Fórumnak, és tudtam, hogy a politikai szerepvállalástól nem zárkózhatom el. A harminc éves évforduló parlamenti megünnepléséről viszont nem is értesültem.

Meglepő, hogy a szabad választás után kormányt adó MDF-ből senkit nem hívtak meg. Hiányoztak az akkori, de a mai ellenzék személyiségei is. Csak a Fidesz maradt, illetve a KDNP, mintha ez a két párt lenne a nemzet.

Az MDF egykori politikusaiban felmerült, hogy mi is bemenjünk a parlamentbe, megemlékezni, egymással találkozni a felsőházi teremben. Tudomásom szerint, ezt a lehetőséget a vírusjárvány veszélye vette le a napirendről.

Tényleg azt gondolja, hogy a mai kormánypárti képviselőket nem veszélyezteti a járvány, csak a régieket?

A szervezésben magam nem vettem részt, de tudomásom szerint, Kövér László házelnök tárgyalt erről régi MDF-es politikusokkal. Talán a járványra hivatkozva maradt el ez a program.

Nem lehetett politikai oka annak, hogy elhárították a jelenlétüket?

Mint mondtam, én nem voltam képviselő, ezért engem közvetlenül nem érintett, de kétségtelen: indokolt lett volna, ha az első szabadon választott parlament tagjai az országgyűlés épületében találkoznak.

Miután ez meghiúsult, maradt a Fidesz frakció szimbolikusnak tartott politikai nyilatkozata, amely végül is a mai ellenzék megjelenését is megakadályozta.

A politikai nyilatkozat elvileg valamennyire pótolhatta volna a rendszerváltók széles körének távolmaradását, ugyanakkor annak szövege már megosztó volt. Az a mondat, amely szerint a posztkommunista korszak csak 2012-ben, az alaptörvény elfogadásával ért véget, az sokakban kiverte a biztosítékot.

Ez nem csak bennünket, tehát a Magyar Demokrata Fórumot, és az egykori koalíciós partnereket, tehát a kisgazdákat és a kereszténydemokratákat sérti, de a Fideszt is. A politikai nyilatkozat előterjesztői és elfogadói – tehát a Fidesz – talán elfelejtették, hogy közben ők is kormányoztak négy évig!

Az kétségtelen, hogy egyébként nagyon szép szavakkal ecsetelik, és elismerik a rendszerváltozás utáni országgyűlés munkáját. Találkoztam olyan véleménnyel, hogy talán még túlzás is a Szent István-i jelzővel illetni ezt a tevékenységet.

Talán Orbán alkotmányozására utaltak ezek a szavak?

Nem hiszem, de az jó lett volna, ha a kormánypártok időben egyeztettek volna a mai ellenzékkel a politikai nyilatkozat szövegéről. Biztosan találhattak volna – ha már a demokrácia ünnepére készülnek – egy kölcsönösen elfogadható tartalmú közleményt.

Ennek híján, ugyanis egypárti, vagy maximum másfél párti ünnepi ülés volt, mintha jelképesen az „átkos” köszönt volna vissza.

Azt nem tudom, hogy volt-e kísérlet a szöveg egyeztetésére. Ugyanis a nagy nemzetközi bírálatot kiváltó felhatalmazási törvény esetében voltak komoly sikerekkel kecsegtető tárgyalások, aztán általam pontosan nem ismert okokból ez végül meghiúsult.

Pontosan csak annyit tudhatunk, hogy a kormány korlátlan hatalmát csak három hónapra fogadta volna el az ellenzék.

Mindenesetre a megegyezés meghiúsult, de azt nem tudom, hogy az ünnepi ülés szimbolikus nyilatkozatáról legalább szó esett-e kormány és ellenzéke között, vagy a beterjesztés teljesen egyoldalú volt.

Van különbség?

Igen, szükség lett volna egyeztetésre, mert jó lenne hinni, hogy a magyar politikai élet megosztottsága nem olyan mély, hogy a patkó két oldalán ülők nem tudnak elfogadni egy méltányos szöveget.

A parlamenti munka talán a mai fiatalok számára nem annyira fontos, de akik a kommunizmusban nőttek föl, akik kárvallottjai is a diktatúrának, azok számára nem kétséges, hogy a rendszerváltozás, a szabad választások, óriási jelentőségű változást hoztak az ország életében. Vitázni legfeljebb azon lehet, hogy mennyire éltünk jól a szabadság adta lehetőségekkel.

Önt személyesen hogyan érintette, hogy a rendszerváltó MDF-kormány – legalábbis a nyilatkozat szerint – posztkommunistának minősül a mai parlament állásfoglalása szerint?

Első hallásra többen elképedtünk, hiszen ez a jelző legfeljebb az állampárt utódjára vonatkozhatna. ’94-ben szerintem volt is visszarendeződés, de ez ma már a múlté. Lehet ugyan rajta vitatkozni, de bizonyosan nem 2012-ben történt meg a rendszerváltás, hanem 1990-ben! Jó lenne, ha a mai kormány is elfogadná, hogy ez a dátum fog bekerülni a történelemkönyvekbe.

Mindent összevetve, méltó volt a rendszerváltáshoz a Fidesz által szervezett jubileumi megemlékezés?

Nem volt méltó, de hogy a felelősség kié, azt csak azok tudják, akik ezt az egészet szervezték.

Milyen lesz ennek a nemzetközi visszhangja?

Nyilván a nemzetközi közvélemény is értékelte volna, ha a kormány és ellenzék együtt ünnepel, s egy mindenki által elfogadható szöveg születik.

Talán nagy meglepetés mégsem lesz, hisz' Kövér László már az ülés előtt kijelentette, hogy az ellenzék nem része a nemzetnek. Ezek után már talán az lett volna a furcsa, ha mégis közösen ünnepelnek. Nem gondolja?

Ezt a kijelentést viszont nagyon sokan furcsállták. Még emlékszem, hogy a rendszerváltozás utáni esztendőkben az akkor még ellenzéki Fidesz méltánytalanul vádolta a parlamenti többséget, közte személyesen engem is, hogy mi kirekesztünk személyeket, vagy csoportokat a nemzetből.

Ez tőlem akkor is távol állt, és természetesen ma is mélyen elítélem, ha valaki ezt megteszi. Egyetértettem Antall Józseffel, aki lélekben 15 millió magyarról beszélt, és Orbán Viktorral is azonosultam, hogy a magyar nemzet határmódosítás nélküli egyesítésének feladatáról beszélt.

A házelnök szavai inkább megosztásról beszélnek, pedig nem vagyunk olyan sokan, hogy a magyar nemzetből bárkit kirekesszünk.

Ady szavai ugyanis örökérvényűek:

Kirabolt, szegény, kis magyar,
Kitárul a felé karom,
Kit magyarrá tett értelem,
Parancs, sors, szándék, alkalom.