Lengyel vétó: még bármi lehet

„Belpolitika” – vágta rá azonnal Gordon István, amikor azzal kerestük meg, hogy mire vélhetjük a csütörtök esti nagy nemzetközi visszhangot is kiváltott lengyel miniszterelnök-helyettesi nyilatkozatot, azt, hogy Jaroslaw Gowin tulajdonképpen azt üzente, hogy Varsó lemondhat a vétóról a december 10-11-i uniós csúcson, amikor a tagországok vezetői döntenek a hétéves költségvetés és az újjáépítési segélyprogram sorsáról. 

Lengyel belpolitikai csatározások

Kemény politikai hónapokon vannak túl a lengyelek, volt egy kiélezett elnökválasztás, kormányváltás, őszre új koalíciós kormány állt fel, s ebben – ez is jelzésértékű – hosszú évek után először vállalt szerepet Jarosław Kaczyński, akinek nem is a posztja (miniszterhelyettes), hanem a hatásköre a lényeges: ő felügyeli – persze nem véletlenül –  az igazságügyi, a belügyi és a honvédelmi tárcát. Mégpedig azért, hogy ha Ziobro olyat tenne, ami nem tetszik a PiS-nek, akkor le tudja állítani – vázolta a szövevényes hátteret Gordon. A képhez az is hozzátartozik, hogy a kormányváltás nagy előidézője a jelenlegi igazságügyi miniszter, az erőteljesen a szélsőjobb felé húzó Zbigniew Ziobro volt, aki egy kis – 18 képviselővel rendelkező –  jobboldali szatellitpárt tagja, s ismert, hogy szeretne még előbbre lépni. Így nem meglepő, hogy a miniszterelnök, Mateusz Morawiecki, valamint Jarosław Kaczyński, Zbigniew Ziobro és még néhány más magas pozícióban lévő politikus körbeutálja és körbeharcolja egymást, a felsőbb székekért harcolva minden eszközt igénybe vesznek. 

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy Kaczyński és pártja, a PiS az utóbbi időben folyamatosan gyengült, eltűnni látszik a fölényes vezetése. „Ugyanaz a helyzet, mint Magyarországon: ha összeadnák az ellenzéki pártok támogatottságát, akkor együtt le tudnák győzni a PiS-t, illetve a jobboldali tömörülést” – mutatott rá a szakértő.

Egymást nem fedő kormányzati nyilatkozatok

Ilyen belpolitikai háttérrel viszi az uniós ügyeket a lengyel vezetés, amelynek prominensei az utóbbi időben egymásnak is ellentmondó üzenetekkel bombázzák a hazai és az uniós közvéleményt. Csak az elmúlt 24 óra alatt három, eltérő hangsúlyú és tartalmú nyilatkozat is megjelent. 

Először megszólalt Jaroslaw Gowin miniszterelnök-helyettes, aki azt mondta, hogy Lengyelország „kész feladni a költségvetési vétóját, ha az EU-s pénzek jogállamisági feltételekhez kötéséről szóló rendeletről kiad egy jogilag kötelező érvényű értelmező anyagot az Európai Bizottság és azt az állam- és kormányfők is támogatják a jövő heti EU-csúcson”. 

Majd a kormányszóvivő, Piotr Müller a Twitteren azt írta, hogy Varsó teljes egészében kiáll az uniós források kifizetésének feltételrendszerére vonatkozó lengyel–magyar álláspont mellett. 

Nem maradt csendben Morawiecki sem, aki egy pénteki sajtótájékoztatón leszögezte, hogy megismételte: az uniós költségvetési csomaghoz kapcsolt, a feltételrendszerről szóló jelenlegi rendelettervezetet Varsó elfogadhatatlannak tartja, mert sérti az uniós alapszerződéseket. 

Tudják, mit veszítenének

„Mindezt úgy hangoztatják, hogy majdnem mindenki számára világos, ha a vétó megvalósul, akkor Lengyelországot nagyobb kár éri még Magyarországnál is” – mutatott rá Gordon. Hozzátette: arról nem szólva, hogy Lengyelország nemzetközi tekintélye, megbízhatósága komoly csorbát szenvedne. Azaz egy vétó sokat ártana az országnak, amelynek a nehezen kivívott tekintélye eltűnne, nemzetközi pozíciója gyengülne.

„Ám jelen pillanatban csak az a biztos, hogy semmi sem biztos, még bármi lehet” – vonta le a tanulságot. 

A nagy többség ellenzi a Polexitet

Egy érdekességre is felhívta a szakértő a figyelmet: Lengyelországban már sokan használják a Polexit kifejezést, amit a többség ellenez. A közvélemény-kutatások szerint, ugyanis 70 százalék feletti az uniós tagság támogatottsága. Igaz, a vétót – egy pár hete készült felmérés szerint – közel ilyen arányban – 60 százalék – támogatják. Ám miután folyamatosan nő az ellenzéki szavazók száma, nem kizárt, hogy a vétó támogatottsága is csökken az utóbbi hetekben – véli Gordon.

Mindeközben Orbán

Magyarországon nincs valódi koalíció, nincs is a kormánykórusból kilógó hang, mindenki Orbán Viktor mondandóját szajkózza. A kormányfő szokásos péntek reggeli Kossuth Rádióban elhangzott „interjújában” nem zavartatta magát a vétó kapcsán Varsóból érkező egymásnak azért némileg ellentmondó nyilatkozatoktól. Mint kifejtette: „a költségvetést és a helyreállítási alapot el tudjuk fogadni, a jogállamisági rendeletet tegyük félre későbbre! Ez a mi javaslatunk, a lengyelekkel erről állapodtunk meg: azonos álláspontot fogunk képviselni”.

Kavarások/alkuk a háttérben?

Erről november 26-án közösen nyilatkoztak is Budapesten Morawieckivel, s akkor nagyon keményen fogalmaztak. Ám váratlanul Orbán november 30-án repülőre ült, hogy Varsóban hivatalos tárgyalást folytasson ugyenezen témáról a lengyel miniszterelnökkel. Megfigyelők szerint a hangnem ott némileg mérsékeltebb volt már.

Mivel magyarázza, hogy a két kormányfő négy nap leforgása alatt kétszer is hivatalos tárgyalást folytatott, úgy, hogy először a lengyel vezető jött Budapestre, majd a magyar repült Varsóba?  – kérdeztük Gordont. „Nem is hallottam még ilyenre példát a diplomáciában” – válaszolta a szakértő, aki emlékeztetett arra is, hogy a vétó mellett hitet tevő november 26-ai budapesti nyilatkozatuk után mind a lengyel, mind pedig a magyar miniszterelnök külön-külön tárgyalt Angela Merkel német kancellárral és volt kommunikációjuk Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel is. Gordon szerint valahol itt érdemes keresni az okot. 

Erről egyébként Balázs Péter korábbi külügyminiszter, uniós biztos is beszélt a portálunknak csütörtökön adott interjújában. Ő is hasonlóképpen a német elnökség szerepét, egy új német ajánlatot sejt a háttérben. 

Varsó kevésbé megátalkodott

Gordon még arra is rámutatott, hogy a lengyelek nem küzdenek olyan megátalkodottan a vétóért, mint Orbán, s ahogy Jaroslaw Gowin is elismerte, tudják, hogy azzal mindenki csak veszítene. 

Mindennek alapján úgy látja: „ha egy olyan vetélkedőhöz hasonlítjuk a kialakult helyzetet, amelyben egymással szemben száguldanak az autók, kölcsönösen a másiktól várva, hogy megakadályozza az összeütközést, akkor a lengyelek lehetnek azok, akik talán az utolsó pillanatban félrerántják a kormányt – véli Gordon. Szerinte elképzelhető, hogy az utolsó percben ha nem is visszalépnek – „azt azért nem merem mondani” –, de valamilyen háttéralku következtében lemondanak majd a vétóról.