Magyar György felhívása az ellenzéki pártokhoz

Talleyrand szerint a „Bourbonok semmit sem tanultak, és semmit nem felejtettek”. Mintha csak a magyar ellenzékről beszélt volna a Francia Királyság 1815-ben két hónapig regnált egykori miniszterelnöke, aki korábban különböző oldalakon töltött be fontos funkciókat, s a „pávatáncával” többféle poszton kihúzott negyedszázadot – ezzel indul a Magyar Ügyvéd Blog legfrissebb posztja, amely az ellenzéknek szóló figyelmeztetés. Az írás szerint a csúfos kudarchoz vezetett 2022-es választás nyomán az ellenzéki összefogásban részt vett hat párt máig sem vonta le a megfelelő tanulságot, miközben az egymásnak okozott sérelmeket nem engedik el.

A történelmi példákból lehetne tanulni, lehetne a jövőre okos következtetéseket levonni, ha nem is Talleyrand a legjobb minta – írja Magyar György, aki felhívja a figyelmet arra, hogy tudni kell időben váltani. Meglehetős iróniával hozza fel példaként a pártállam néhány politikusát, a harmadik magyar köztársaságot kihirdető Szűrös Mátyást, Pozsgay Imrét, valamint az Orbán közvetlen munkatársává avanzsált egykori szocialista Szili Katalint – „ők a kommunista MSZMP-s múltjuk dacára felismerték, ’hol a helyük’”.

A bejegyzés azután ismét visszatér az ellenzékre, megállapítva: semmit nem tanultak abból, hogy 2010-ben, 2014-ben, 2018-ban és 2022-ben miként segítették a Fidesz kétharmados győzelmét. Meglehet, hogy nem ezt akarták, de annyi bizonyos: máig nem találták meg a módszert arra, hogy nálunk is működjék a nyugati országokban megszokott politikai „váltógazdálkodás”. A jelenlegi közvélemény-kutatási adatok szerint ugyanis most is sima kétharmada lenne a kormányoldalnak.

Magyar szerint is lehet persze azzal az igazsággal érvelni, hogy erősen lejt a pálya, mert a Fidesz saját képére szabott választási törvénye szerint ötven százalék sem kell a kétharmadhoz, ugyanakkor a NER eluralta a magyar sajtót. Csakhogy itt azért még nincs valódi diktatúra, és aki más véleményt fogalmaz meg, azt – egyelőre – nem fenyegetik börtönbüntetéssel. Tehát bárki szabadon kifejtheti a maga álláspontját, megoszthatja azt a potenciális szavazókkal, bár igaz, erre meglehetősen szűk lehetőségek nyílnak.

Mi a megoldás? – teszi fel a kérdést Magyar György. Szerinte az biztosan nem, hogy az ellenzéki pártok gomba módján szaporodnak. Lesz nekünk mindenféle néppártunk, meg Szocialisták és Demokraták nevet viselő szerveződésünk, és akkor mi van? Csak tovább osztódik a NER-t elutasító közösség, ami egyértelműen a Fidesznek kedvez, hiszen a biztos szavazók körében a kormányoldal utcahosszal vezet. Aki ezt a megosztó politikát választja, csak megalapozza Orbán Viktor újabb kétharmadát 2026-ban is. Az ellenzéknek ugyanis nem egymással kellene versenyeznie – szögezi le az írás.

„Már sokszor megfogalmaztuk, hogy a kormány-, mi több, rendszerváltozásra csak akkor van esély, ha az ellenzék képes egységesen fellépni. Ettől egyre messzebb kerülünk” – állapítja meg sajnálattal Magyar. Úgy véli, hogy a magyar társadalom valószínűleg nem akar újabb pártokat, hanem azt szeretné, ha a NER végtelenül korrupt hatalmával szemben valaki tudna a jövőbe mutató alternatívát kínálni. Az emberek a legkevésbé a pártok közötti csatározásokra kíváncsiak, ők azt várják, mutasson valaki megoldást a megélhetési válságra, az elhibázott kormánypolitika – amiért a legkevésbé „Brüsszel” felel – okozta inflációra, a romokban heverő egészségügyi és közoktatási rendszer átalakítására.

„A korábbi Civil Választási Bizottság sokat látott elnökeként azt kérem minden, magát demokratikusnak valló ellenzéki szervezettől, hogy – a civil erőkkel együttműködve – ezekre a kérdésekre adjanak mindenki számára meggyőző választ. Enélkül ugyanis a következő választásokon halálra ítélik magukat. Meg a ma regnáló hatalommal szembenálló másként gondolkodókat is” – fordul végül az ellenzékhez Magyar György.