Magyar György: sérülhet a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjog
Magyar György ügyvéd a Hírklikk kérésére értelmezte és kommentálta a kormány keddi, egyes bírósági és büntetőeljárásokkal kapcsolatos rendeletét. Magyar György és irodájának munkatársai úgy látják: „a kormány a látvány- és sikerpropaganda oltárán feláldozza a jogbiztonságot és a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogot.”
Van-e racionális indoka annak, hogy „A nyomozó hatóság és a rendőrség belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerve, valamint a rendőrség terrorizmust elhárító szerve az ügyészség engedélye nélkül is kérhet adatszolgáltatást az adóhatóságtól és a vámhatóságtól."? – kérdeztük a Magyar György Ügyvédi Irodától. Magyar irodavezető ügyvéd csapata nevében fogalmazta meg álláspontját.
„A rendkívüli helyzetben felmerülhetnek olyan bűncselekmények, amelyekre éppen a járványhelyzet miatt kell a lehető leggyorsabban reagálni. Gondolok itt például arra, hogy bizonyos gyógyszeralapanyagok kivitelét is megtiltotta a kormány. Az ilyen tárgyú bűncselekmények gyors és hatékony megakadályozását és felderítését szolgálhatja ez a rendelkezés, de természetesen ez is csak időleges lehet, a veszélyhelyzethez kell igazodnia. Külön problémát jelent, hogy magának a veszélyhelyzetnek sincs konkrét véghatárideje. Nem véletlen, hogy a magyar ellenzéki pártok és civilek, valamint az igazi demokráciák ez ellen tiltakoztak, eredménytelenül.” – árnyalta a képet a neves ügyvéd.
Értelmezésünk szerint, tárgyalás nélkül is születhetnek ítéletek az új szabályozás nyomán, de Magyar vélekedése alapján, ez nem ilyen egyszerű.
„Úgy látjuk, hogy a kormány a látvány- és sikerpropaganda oltárán feláldozza a jogbiztonságot és a tisztességes bírósági eljáráshoz való alapjogot”
– fogalmazta meg kritikáját. Szerinte a tárgyalásokat ugyanakkor nem lehet általános jelleggel mellőzni. A rendelet alapján, polgári elsőfokú ügyekben a tárgyalás berekesztését követően, a bíróság az ítéletet tárgyaláson kívül hozza meg, de ebben nincs lényeges változás.
Ez azt jelenti, hogy az ítélet meghozatala és kihirdetése nem tárgyaláson, nem a tárgyalóteremben történik, de ezt megelőzően, elsőfokon le kell folytatni a bizonyítási eljárást. Úgy véli, az újdonság az, hogy nem személyes részvétellel, hanem telekommunikációs eszközökkel, vagy írásban történik ez meg. Első ránézésre ez életidegen, ugyanis az eljárások leglényegesebb elemét, a személyes kommunikációt iktatja ki a rendelet. Ezzel a tárgyalási szak nehézkesnek tűnik, mert a kontradikció és a közvetlen benyomás esik áldozatul.
A rendelet alapján, a polgári ügyszakban a fellebbezési eljárásban és a Kúria előtti felülvizsgálatban nem kérhető tárgyalás tartása, így a perorvoslatok során, a bíróságok csakis a megelőző, alsóbb fokú eljárás irataira hagyatkozhatnak. A változás abban áll, hogy a Pp. alapján jogorvoslatnál eddig volt lehetőség tárgyalás tartására. Mostantól ez kizárt.
A közigazgatási ügyekben a veszélyhelyzet ideje alatt, a bíróság mindig tárgyaláson kívül jár el, csak iratváltással történik a bizonyítás.
Büntetőügyekben a másodfokú bíróságnak kibővült a tanácsülésen történő határozathozatali lehetősége, de továbbra is lehet indítványozni a nyilvános ülés tartását, ami nem azonos a klasszikus tárgyalással, mert a hatályos szabályok szerint, azon nem folyhat bizonyítási eljárás. A felülvizsgálati ügyekben – a rendelet szerint – a Kúria az eddigieknél szélesebb körben járhat el tanácsülésen.
Ezek az intézkedések mind a személyes kontaktusok minimálisra csökkentését célozzák, de a bírósági eljárásoknak éppen a tárgyalási szakasza az igazán érdemi, amikor a bíró személyesen találkozhat a felekkel, a tanúkkal, büntetőügyben a terhelttel. Terjedelmes jogelméleti értekezésben lehetne azt kifejteni, hogy az ítélkező bíró személyes, közvetlen benyomása mennyire fontos és mennyire hat közre az érdemben helyes ítéletek meghozatalában, illetőleg hogy mennyire káros, ha éppen a tárgyalási perszakaszt kényszerítjük telekommunikációs eszközök technikai keretei közé.
„Megítélésem szerint, helyesebb lett volna a rendkívüli ítélkezési szünet joghatásait fenntartani és a bírósági eljárásokat ideiglenesen felfüggeszteni, az eljárási határidőket pedig nyugtatni.”
– húzta alá, megjegyezve, természetesen ez büntetőügyek esetében nem lehetséges, főleg ott, ahol személyi szabadságot is korlátozó kényszerintézkedés hatálya alatt áll a terhelt, de a büntetőügyek lényeges módosítások nélkül továbbra is folytatódnak. Igaz, lelassulnak, mert a rendelet az eddigi szűk határidőket meghosszabbította.
Mi a véleménye arról, hogy az ügyészség indítványára a bíróság nyolc évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén, tárgyalás mellőzésével, az ügyiratok alapján, büntetővégzést hozhat? Nem sérül-e a védelemhez való jog ilyen esetekben?
Szerintem ez a jogi lehetőség korábban is létezett, csak három, illetve öt évi szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmények esetében lehetett alkalmazni. A rendelet magasabb büntetési tétel esetében is lehetővé teszi ezt az eljárásjogi megoldást, annak érdekében, hogy a járványhelyzetre tekintettel, kibővítse a tárgyalás nélküli, vagyis a személyes kontaktust nem igénylő ügyek körét.
Nem sérül a védelemhez való jog, mert az a terhelt, vagy védője, aki sérelmesnek érzi a büntetővégzés tartalmát, ugyanúgy kérheti az elsőfokú tárgyalás megtartását, mint eddig is. A rendelet nem módosítja a törvény azon feltételét sem, hogy elsőfokon tárgyalás mellőzésével, továbbra is csak az egyszerű megítélésű ügyeket lehet elbírálni.
Indokolja-e a vészhelyzet, hogy a magánvádas és a pótmagánvádas eljárások a veszélyhelyzet végéig szüneteljenek?
A magánvádas eljárások tipikusan olyan csekély súlyú bűncselekmények elbírálására szolgálnak, amelyek eleve a sértett magánindítványára indulhatnak csak meg, tehát nem közvádas ügyek. A pótmagánvádas eljárások pedig olyan közvádas ügyek, amelyekben a sértett önálló fellépését az teszi lehetővé, hogy a nyomozóhatóság, illetőleg az ügyész valamilyen törvényben rögzített ok alapján, a büntetőeljárást nem folytatja – tipikusan akkor, amikor az ügyész nem látja bizonyíthatónak bűncselekmény elkövetését –, erre a sértett kap lehetőséget, de csak szűk körben és viszonylag ritkán.
A veszélyhelyzet annyiban indokolhatja ezek felfüggesztését, hogy az átmeneti időszakban ezzel is tehermentesíteni lehet a bíróságokat és csökkenteni lehet a személyes kontaktust igénylő eljárások körét.
A rendelet egyébként rögzíti, hogy a magánindítvány előterjesztésére, illetőleg a pótmagánvádlói fellépésre nyitva álló jogvesztő határidőbe a veszélyhelyzet ideje nem számít bele, tehát emiatt nem szenvednek joghátrányt a bűncselekmények sértettjei, ezek az eljárások utóbb folytathatóak.
Magyar az egész szabályozásról úgy gondolja, az eljárási határidőkre vonatkozó kormányrendelet egy kirakatintézkedés. A „felhatalmazási törvény”, vagy „koronavírus törvény” – nevezze mindenki saját meggyőződése szerint úgy, ahogy akarja – miatt a kormányt ért jogállami kritikák okán, e rendelettel a kabinet elsősorban azt akarja demonstrálni, hogy Magyarország a kialakult rendkívüli helyzetben is egy biztos alapokon álló jogállam, amelyben a bíróságok elkötelezetten, a törvények szellemében működnek tovább. Csak éppen a személyes kontaktusok egyébként észszerű lecsökkentésének igénye mellett, a peres eljárások lényegét, a tárgyalási szakaszt üresíti ki a rendelet. Ezzel szükségképpen előrevetíti a szakmailag megalapozatlan bírói ítéletek sorozatát. Úgy tűnik, a „fürdővízzel kiöntik a gyereket is”.
Abból is látszik, hogy a bíróságoknak elég terhet jelent a büntetőügyek járványhelyzetben történő intézése, hogy a rendelet a telekommunikációs és egyéb elektronikai eszközök használatát igyekszik bevezetni az összes olyan eljárási cselekménynél, ahol ez lehetséges, illetőleg az eljárási határidőket radikálisan kitolja, gyakorlatilag megduplázza, tehát a büntetőeljárások vélhetően le fognak lassulni.
Magyar felhívta a figyelmet arra, hogy a jogalkotás egy rendkívül komplex szakmai tevékenység, amely az ilyen hirtelen és átgondolatlan rendeletalkotásnál nagy valószínűséggel hibás terméket szülhet. Mostantól nem a sokszor törvénygyárként működő Országgyűlés, hanem maga a kormány gyártja a selejtet, minden szükséghelyzet, rendkívüli jogrend és jószándék ellenére.