Magyar György szerint Balásy Gyulának az ügyészségre kellett volna mennie

„Nem a stúdióba, hanem az ügyészségre kellett volna mennie”

Magyar György első benyomása szerint a történet leginkább egy „oligarcha, aki nem akar börtönbe menni” narratívába illeszkedik. Úgy fogalmazott: „nem jó helyre ment be”, mert egy ilyen helyzetben nem médiamegjelenéssel, hanem hatóságok előtti fellépéssel lehet érdemi lépést tenni. Hangsúlyozta, hogy ha Balási az ügyészséghez fordult volna, „mód és lehetőség lenne arra, hogy a nyilatkozatát komolyan vegyék”, és akár vádalku keretében előrehaladjon az ügy.

Az interjú egyik visszatérő ellentmondása, hogy miközben Balási Gyula következetesen állítja: minden tevékenységük törvényes volt, és „a legnagyobb becsülettel” jártak el, közben kiderül, hogy a Nemzeti Nyomozóiroda túlárazás miatt vizsgálódik, és a cégek számlái már több mint egy hete zárolva vannak. Az ügyvéd ezt „álságos és teátrális” magyarázatnak nevezte, különösen a „technikai problémára” való hivatkozást illetően.

„Teljesen evidens, hogy ha valaki célkeresztbe kerül, a hatóságok zárolják a vagyonát, hogy megakadályozzák annak kimenekítését” – mondta, hozzátéve: a felajánlott cégek valójában jövőkép nélküli struktúrák, miközben a valódi, értékes vagyonelemek – ingatlanok, egyéb befektetések – nem kerültek szóba.

Vádalku, információk és a „csurran-cseppen” logikája

A beszélgetés egyik kulcskérdése az volt, hogy milyen jogi következménye lehet a feltételezett túlárazásoknak. Magyar György szerint „nagy értékre elkövetett költségvetési csalás” esetén akár letöltendő szabadságvesztés is szóba jöhet, ugyanakkor az együttműködés jelentős enyhítő tényező lehet. „Nem csak a kár megtérítése számít, hanem az információk átadása is” – hangsúlyozta.

Az ügyvéd szerint a hatóságok számára különösen fontos lehet annak feltárása, hogyan működött az a rendszer, amelyben hosszú éveken keresztül szinte kizárólag Balási cégei jutottak állami megbízásokhoz. „El kell mondani, kik voltak a partnerek, hogyan működött a háló, és hogy a túlárazásokból hova kerültek vissza a pénzek” – fogalmazott, utalva arra a közismert mechanizmusra, amelyet a köznyelvben „csurran-cseppen” jelenségként emlegetnek.

A stúdióban bemutatott dokumentumok – közjegyzői okiratok, cégpapírok – szerinte önmagukban nem bírnak jogi relevanciával. „A televíziós szereplés nem helyettesíti a nyomozóhatóság előtti feltárást” – mondta, és hozzátette: különösen furcsa, hogy egy két éve zajló ügyben eddig nem történt érdemi kihallgatás.

Dominóelv és a felelősség láncolata

Magyar György úgy látja, a mostani lépések egy tudatos védekezési stratégia részei. „Előre menekül, és ez a védekezéséből fakadóan fel van építve” – mondta, ugyanakkor figyelmeztetett: a nyilvánosság előtti gesztusok nem elegendőek a jogi következmények elkerülésére.

Az ügy súlyosságát abban látja, hogy nem egyetlen bűncselekmény gyanúja merül fel. A költségvetési csalás mellett szóba jöhet hivatali visszaélés vagy hűtlen kezelés is, különösen azok részéről, akik lehetővé tették a jelentős vagyon felhalmozását. „A részbeni vagyonfelajánlás nem teszi meg nem történtté az eseményeket” – hangsúlyozta.

Szerinte a nyomozás kulcsa a pénz útjának feltárása lesz: „nem elég az, amit ő elmond, követni kell, honnan jött a pénz és hova került”. Ez vezethet el ahhoz, hogy a rendszer más szereplői is felszínre kerüljenek. „Ez dominóelv: ha egy eldől, dől a többi is” – fogalmazott.

A beszélgetés végén az ügyvéd arra is kitért, hogy a valódi kérdés nem Balási Gyula személye, hanem a mögötte álló struktúra. „Nem ő a főszereplő, hanem azok, akik mögötte álltak” – mondta, hangsúlyozva: a felelősség feltárása csak akkor lehet teljes, ha a hatóságok a teljes hálózatot vizsgálják.

A jelenlegi helyzetet úgy értékelte, mint egy korszakhatárt: „eljött az idő, amikor akinek van takargatnivalója, annak viselnie kell a következményeket”.