Simonyi: Magyarország Németország „Kína-problémája”
„Németországnak – azzal, hogy nem hajlandó befolyásolásra és beavatkozásra használni az erejét – van felelőssége abban, hogy összeomlás-közeli állapotba került a demokrácia Magyarországon, Orbán Viktor de-facto egypárti államában, s hogy visszafordult az egykor Közép-Európa legígéretesebb átalakulása” – írja Simonyi András. Szerinte ugyanis „amikor Európa kétségbevonhatatlanul vezető erejének, Németországnak választania kell a szabadság, a demokrácia támogatása és a saját gazdasági érdekei között, akkor sajnálatos módon, sorra az utóbbi mellett dönt”. Magyarország korábbi NATO-, majd washingtoni nagykövete minderről az EU és Kína között a tavaly év végén megkötött átfogó kereskedelmi megállapodás (Comprehensive Agreement on Investment (CAI) kapcsán írt a The Hill című amerikai lapban. A cikk egyik üzenete, hogy a hamarosan hivatalba lépő Biden-kormánynak mindezt tudomásul kell vennie a transzatlanti kapcsolatrendszer újjáépítése során.
A „Magyarország Németország ‘Kína-problémája” címmel a The Hill-ben megjelent írásában a korábbi diplomata, ma oktatóként és tanácsadóként az amerikai fővárosban élő és dolgozó Simonyi szerint van miért aggódni a CAI miatt, ami ugyan boldoggá teszi a német ipart, de az emberi jogok terén adott koncessziók okán, drámai módon rombolja Európa esélyét arra, hogy értékalapú geopolitikai stratégiai játékossá váljon. A liberális demokráciák megzavarását célzó kínai és orosz erőfeszítések idején ez a megállapodás azt az üzenetet közvetíti, hogy a német és a németek-vezette EU számára a biznisz többet ér, mint az értékek és a nyugat integritása. Az időzítés nem lehetett volna rosszabb: az amerikai elnökváltás előtt, akkor, amikor a szabadságjogok mellett kiálló kínai aktivistákat elhallgattatják és bebörtönzik – mutat rá a cikk.
„Magyarország nem fontos”
Simonyi szerint nem igen lehet ezen meglepődni azután, ahogy Németország kezelte és kezeli a magyarországi demokrácia helyzetét. A volt nagykövet két konkrét német véleménnyel támasztja alá bíráló szavait. Az egyik: néhány éve, amikor már láthatóak voltak a magyar illiberális autokrácia jelei, egy jó barátja egy, a Merkel pártjának vezetéséhez közelálló embertől azt a választ kapta a kérdésre, hogy meg akarják-e Orbánt állítani, hogy „Magyarország nem fontos”. A másik történet néhány hónapja esett meg: ezúttal egy szociáldemokrata fejtette ki ugyanezt.
Pedig nincs igazuk! „Németországnak oda kellene figyelnie Magyarországra, arra, hogy a demokrácia ottani lebontása az Európai Unión belül megjelenő ’rák’ első kisebb jele, amit kezelni kell, ellenkező esetben elterjed és már csak drasztikus – akár életveszélyes – eszközökkel lehet csupán kezelni – olvasható a cikkben, amely szerint Németországnak ráadásul történelmi indokai is lennének. Részben a zsidó deportálások, részben pedig az 1989-es határnyitás, ami egy fontos lépést jelentett a berlini fal leomlása és a német újraegyesítés útján (s amiért a magyarok soha nem vártak hálát, de a jelek szerint el is felejtették ezt, miként a Marshall tervet is).
A németek sajnálatos választása
„Amikor Európa kétségbevonhatatlanul vezető erejének, Németországnak választania kell a szabadság és demokrácia támogatása és a saját gazdasági érdekei között, akkor sajnálatos módon, sorra az utóbbi mellett dönt” – szögezi le Simonyi, rámutatva: „Németországnak – azzal, hogy nem hajlandó befolyásolásra és beavatkozásra használni az erejét – van felelőssége abban, hogy összeomlás-közeli állapotba került a demokrácia Magyarországon, Orbán Viktor de-facto egypárti államában, s hogy visszafordult Közép-Európa egykor legígéretesebb átalakulása”.
Magyarország mára már csak a német autóipar összeszerelő üzemét jelenti, túlméretezett politikai befolyással. Orbán illiberális kormányzása a jelek szerint számukra megfelel, szerintük „csak ne bolygassuk a dolgot”. Kritikus pillanatokban beavatkoznak – mégpedig Orbán mellett.
Zene Orbán füleinek a CAI megállapodás
Az EU-kínai megállapodás zene Orbán füleinek, hiszen ő a nyugat alternatívájaként tekint Kínára és Oroszországra. Orbán kormánya a megállapodás aláírása előtt hozta nyilvánosságra a kínai állami Fundan Egyetem betelepedésének erőteljes támogatását, miközben egy évvel ezelőtt elüldözte az amerikai CEU-t.
A hasonlatosságok szembetűnők – írja Simonyi, aki szerint az EU Kína-politikája olyan, mint a Magyarország-politikája, amit a német ipar határoz meg, Berlinben.
„Eltékozolt lehetőség volt a magyarországi politikai játéktér határainak meghúzása az EU és Magyarország, valamint Lengyelország által néhány hete kötött megállapodással, aminek eredményeként halasztódik a jogállamisági feltétel alkalmazása” – szögezi le a cikkében Simonyi, aki szerint túl késői és túl kicsi a lépés. Ez győzelem Orbán számára, az EU pedig láthatóan ismét segített Orbánnak bebetonozni a hatalmát és gazdasági befolyását. Továbbra is ő kontrollálja a médiát, a jogalkotást és az igazságszolgáltatást, és csúszik Oroszország és Kína felé. „A kompromisszum egy Neville Chamberlain-szerű erőfeszítés volt egy kis csata elhárítására, ami azonban nem fogja megakadályozni a háborút” – mutat rá a volt diplomata.
„Németország ’Kína-problémája’ kicsiben megfelel annak, ahogy Németország kezeli Magyarország demokrácia-problémáját” – vonja le a következtetést Simonyi András a The Hill-ben megjelent véleménycikkében. Ami a következő tanáccsal zárul: „Ezt a hamarosan hivatalba lépő Biden-adminisztrációnak tudomásul kell vennie”.
(Simonyi András a közelmúltban a Hírklikknek adott interjújában már beszélt arról, hogy „az EU számára és különösen a németek számára a magyar demokrácia másodlagos kérdés”. Az interjút itt tudják elolvasni.)
