Magyarország tényleg a magyaroké?

Rétvári Bence államtitkár szerint az új törvény legfontosabb eleme, hogy minden magyar munkahely elsősorban a magyar embereket illeti meg, harmadik országbeli állampolgár csak akkor végezhet munkát Magyarországon, ha az adott állásra magyar munkaerőt nem találtak. Ígérete szerint az illetékes kormányhivatal minden kérelem esetében elvégez majd egy komoly vizsgálatot, hogy az adott álláshely betölthető-e magyar jelentkezőkkel. A közelmúltban megjelent kimutatások szerint Magyarországon valóban fogyóban a munkaerőtartalék, a KSH jelenleg már csak 280 ezer körülire teszi a potenciálisan munkába állíthatók számát. A felpörgetett autóipari beruházások miatt a munkaerőpiac foglalkoztatási igényeinek kielégítéséhez – bizonyos számítások szerint – a közeljövőben akár félmillió új munkáskézre is szükség lehet, de a hazai tartalékokból legfeljebb a felére futja. A megnövekedett igény jó alkalom lehetne arra, hogy a kormány most a hazai passzív munkanélkülieket aktivizálja, biztosítson nekik képzést, átképzést.

Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke, még a csíráját sem látja annak, hogy a kormány lépéseket tenne a jelenleg inaktív, a hazai munkaerő tartalékaként szóba jöhető rétegek bevonása érdekében. Mint mondja, ezeknek az embereknek a többsége olyan családban él, ahol akár három generáción át sem volt senkinek megfelelő iskolai végzettsége, szakképzettsége, vagy akár csak tartósan munkahelye. „Akiket eddig sem lehetett aktivizálni, azokat most egyik napról, vagy akár egyik évről a másikra sem lehet munkára fogni – véli. - Átképzési lehetőségek lennének ugyan, de „fegyverrel nem lehet senkit sem tanulásra kényszeríteni”.

Még azokat a kétszázezer körülinek mondott számokat is kétséggel fogadja, amelyeket a miniszterelnök, vagy Czomba Sándor foglalkoztatáspolitikáért felelős államtitkár gyakran a munkára fogható hazai tartalékként emleget. A közmunkások száma is csökkenőben van, a költségvetés erre fordítható összegeit is megnyirbáltak már, aki mégis maradt a rendszerben, annak a munkájára helyben is szükség van. A valóságban tehát ők sem tekinthetők az utánpótlás bázisának.      

A kimutatások szerint máris 120 ezer vendégmunkást tartanak nyilván az országban. Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a napokban kissé árnyalta a képet, azt mondta, „a vendégmunkás-tartózkodási engedélyek száma nem haladhatja meg a 65 ezret, és nem lehet magasabb, mint a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) által mért, a rendelet kihirdetését megelőző négy negyedévre vonatkozó üres álláshelyek átlagos száma”. Ez kissé kacifántos fogalmazás, de ez a szám most a KSH szerint akár a 80 ezret is meghaladhatná, ám úgy tűnik, a kormány „önmérsékletet” tanúsított az idei kvóta meghatározásakor.  

Létrehoztak egy „negatív listát”, amely meghatározza azokat a munkaköröket, amelyek esetében nem adható ki az úgynevezett vendégmunkás-tartózkodási engedély. A döntés mintegy 300 foglalkozást zár el a vendégmunkások, a harmadik országból származó állampolgárok elől. Kissé nehezen magyarázható, hogy miért nem lehet egy thaiföldi akár tetőfedő, felvonószerelő, ipari alpinista, szerszámkészítő, szőlő- vagy gyümölcstermesztő. Szerepel a tilalmi listán a szántóföldi növénytermesztő, a piaci és utcai árus, a vendéglős, a szűcs, a cipész, a kárpitos, az utcaseprő, a parkolóőr, a kubikos és a fényképész is, megtalálható a felsorolásban a mozdonyvezető, a villamosvezető, a metróvezető, a trolibuszvezető, igaz, az autóbuszvezető kimaradt, nyilván azért, mert Budapestre éppen ilyen munkakörbe „importáltak” ázsiai sofőröket. Azt talán le sem kellett volna írni, hogy kulturális szervezőnek, jogi asszisztensnek nem túl ideális „idegeneket” felvenni. A hvg.hu vette észre a hosszú tiltólistán, hogy nem dolgozhat vendégmunkás miniszterként, államtitkárként, nem lehet pap, mérnök, rendszergazda, fogorvos vagy gyógyszerész sem. Hogy miért nem alkalmazhatók egyetemi vagy középiskolai tanárként, filozófusként, politológusként, történészként, táncművészként? A hiányos nyelvtudás miatt amúgy sem alkalmaznának a hazai médiában újságírónak, rádió- vagy televízióműsor-szerkesztőnek, esetleg színésznek harmadik országbeli munkavállalókat. Talán ezeket sem kellett volna „törvénybe foglalni”. 

Az új idegenrendészeti törvény valóban a korábbinál szigorúbb tartózkodási feltételeket tartalmaz. A jogszabály szerint a magyarországi tartózkodás vízumhoz kötött, ez fél éven belül 90 napra szólhat, azon túl, de legfeljebb 180 napra már tartós vízumot kell kérni, utána pedig huzamos, határozatlan idejűt. Rétvári Bence minden megszólalásakor kiemeli: a munkahely megszűnése esetén az érintetteknek hat napon belül el kell hagyniuk az országot, és megszűnt a családegyesítés lehetősége is. A tartózkodási engedély időtartamának automatikus meghosszabbítására sincs automatikus jogcím. „Ha valaki nem tartja be ezeket a szabályokat, akkor azonnali hatállyal el kell hagynia az országot” – húzza alá újra és újra az államtitkár.

Tartós tartózkodási jogcím „magasan képzett személyként” vállalkozási vagy befektetési célból is kérhető. Ez a jogviszony kilencven napot meghaladó tartózkodásra, többszöri beutazásra ad lehetőséget, ami gyakorlatilag a jómódúaknak szabad ki- és beutazást jelent Magyarországra. A jogszabálynak ezen a pontján mind a szakterülettel foglalkozó jogászok, mind a munkaügyi szakemberek meglepődtek. A vendégbefektetői jogviszony, írja a Népszava, sokak előtt nem bezárja, hanem tágra nyit bizonyos kapukat. A lap felhívja a figyelmet arra is, hogy az új törvény szerint „nemzetgazdasági érdekből” meg lehet adni majd a vendégbefektetői vízumot annak, aki a jegybank által nyilvántartásba vett ingatlanalapoknál kibocsátott, legalább 250 ezer euró összegű befektetési jegyet vesz, vagy legalább 500 ezer eurót érő ingatlant vásárol, vagy minimum egymillió eurós támogatást ad „a közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítvány által fenntartott felsőoktatási intézmény részére”. Ez kísértetiesen emlékeztet a Rogán Antal nevéhez kötődő, korábbi korrupciógyanús letelepedési kötvényes rendszerre, amelyet 2017-ben már megszüntettek. A jegybank honlapján jelenleg 24 ilyen ingatlanalapot tartanak nyilván, a lista élén – különös egybeesés – éppen a Tiborcz Istvánhoz köthető két alap, a Central European Ingatlanalap (CEI) és a Diófa Thales áll. 

A munkaügyi kérdésekkel foglalkozó szakemberek szerint a szigorított idegenrendészeti törvény – nem szokatlanul – ismét hűbelebalázs módon készült. Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes egyéni javaslatként nyújtotta be a tervezetet, így gyorsított eljárásban kerülhetett az Országgyűlés elé. A benyújtás előtt hatásvizsgálat sem volt, amit a hatályos törvények az egyéni képviselői indítványok esetében megengednek. Még meg sem száradt a tinta a papíron, amikor a ZTE focicsapatának sportigazgatója máris arról panaszkodott, hogy minden első osztályú klub hirtelen bajba került, mert az igazolási szezon közepén fogadták el a törvényt és február végéig – erre hivatkozva – az idegenrendészeti hivatalok nem fogadták be az afrikai országokból, vagy a Balkánról igazolni szándékozó focisták új beutazási engedély-kérelmét. 

Elmaradtak a valójában ennél sokkal fontosabb, a munkaügyi jogszabályok előkészítésekor elvárható társadalmi egyeztetések is. Az új törvény gyenge pontjai egyelőre nem derülnek ki, mondja Székely Tamás, és hozzáteszi: ma még az érintettek sem tudják pontosan felmérni, hogy egyáltalán javulnak-e majd a magyarok foglalkoztatási esélyei? A VDSZ elnöke úgy tudja, a kormány ebben az esetben sem tartotta fontosnak, hogy egyeztessen a szakszervezetekkel, mindössze a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) keretében tartottak egyszer egy általános tájékoztatót. 

A kormányzati kommunikáció azt hirdeti, hogy az új idegenrendészeti törvény komoly szigorítást jelent majd a vendégmunkások alkalmazása terén, de a részletszabályozások ismerete nélkül mindez még nem vehető készpénznek.

Rétvári államtitkár ugyan azt állítja, hogy „komoly vizsgálatok után” csak ott és olyan munkakörben engedélyezik majd a harmadik országból származó munkavállalók alkalmazását, ahol nem áll rendelkezésre hazai munkáskéz, de Székely Tamásnak ezügyben is fenntartásai vannak. „Se közel, se távol nem látni az államigazgatásban olyan szervezetet, amelyiknek kapacitása volna a több tízezer bejelentett foglalkoztatási igény alapos ellenőrzésére”. 

Már most is több helyről érkeztek olyan bejelentések, hogy ahol megjelentek a külföldi dolgozók, valamilyen indokkal elbocsátották a magyar alkalmazottakat. A jelenségnek viszonylag egyszerű magyarázata van: azok a cégek, amelyek távol-keleti munkaerőt „rendelnek”, szerződésben kötelezettséget vállalnak a toborzókkal a kért létszám foglalkoztatásra. Ha a Fülöp-szigetekről vagy Kazahsztánból mindenki „megérkezik” és munkába áll, a fogadó munkahelyen a feleslegessé váló dolgozóktól meg kell válni. A magyaroktól pedig könnyebb megszabadulni, mint a kölcsönzött külföldiektől. 

„Magyarországon a dolgozók érdekvédelme eddig sem volt gondoktól mentes, mert a kormány mindent megtett a szakszervezetek befolyásának visszaszorítása érdekében” – mondja a VDSZ elnöke. A foglalkoztatók sem mindenütt támogatják a helyi szakszervezeteket, vannak olyan munkahelyek, ahol kifejezetten tiltják a tevékenységüket. Ebben a helyzetben jelent meg a több tízezer vendégmunkás, akiknek foglalkoztatása máris számos érdekkonfliktust teremtett a magyarokkal. A szakszervezeteknek ezt a helyzetet valahogyan kezelniük kell. Természetes volna, hogy ilyen körülmények között a magyar dolgozók körében növekedjen a szakszervezetek tagsága, de a tapasztalatok e téren nagyon vegyesek. 

Egy ideje dolgoznak már azon, hogy a vendégmunkásokat is beszervezzék, illetve ezzel együtt növeljék a hazai munkavállalók között is a szervezettségüket. 

„Most az a dolgunk, hogy megértessük mindenkivel, az érdekvédelemben nincsen diszkrimináció. A vállalati státuszban foglalkoztatottaknak állampolgárságuktól függetlenül ugyanazok a juttatások járnak, s ezt minden érintett félnek el kell fogadnia. A korábbi években a kormány nagyon ellenséges, rasszista hangulatot keltett a migrációval szemben, s most, amikor megjelentek az országban a hivatalosan behozott migránsok, sok helyen alakultak ki konfliktusok a dolgozók között. Sokan már most sem nézik jó szemmel, hogy a külföldiek csakis a pénzért jöttek ide, nincs velük a családjuk, ezért jóval a hivatalos munkaidőn túl is hajlandók dolgozni” – utal Székely Tamás a kialakult helyzet bonyolultságára és hozzáteszi: ma még beláthatatlan, hogy az akkumulátorgyár-dömping kapcsán tényleg bezártak-e minden kiskaput az illegális migráció előtt, és egyúttal nyitottak-e jobb megélhetési lehetőségeket a foglalkoztatási piacról eddig kiszorult magyarok számára?