Mi is nemzeti konzultálunk: Ön egyetért sokmilliárd forint kidobásával?
Ön mit válaszolna, ha azt kérdeznék Öntől: egyetért-e a gyermeket nevelő szülők szja-visszatérítésével, a 200 ezer forintos minimálbérrel, a kis- és középvállalkozások ellentételezésével, illetve azzal, hogy vessenek ki egy új adót, a klímaadót? Borítékolható az „igen” válasz az első három, illetve a „nem” válasz az utolsó kérdésre, hiszen nincs magyar, akit közvetlenül vagy közvetetten ne érintene a pénzosztás/pénzelvétel egyik vagy másik fenti formája. Az is borítékolható, hogy ablakon kidobott milliárdokba fog az országnak ismét fájni az új „nemzeti konzultáció”, ami nem más, mint a jövő évi választások előtti, közvélemény-befolyásolás szándékával folytatott kormányzati propaganda. Ahogy kizárólag propagandacélokat szolgáltak az eddigi hasonló fideszes akciók is. Megmutatjuk, miről beszélünk.
Ahogy a Hírklikk is beszámolt róla, Orbán Viktor bejelentette: a kormány úgynevezett nemzeti konzultációt tervez a gazdaság újraindításáról, a stabil gazdaság megteremtéséről, a gazdaság megerősítéséről. Megadta a módját a miniszterelnök: a sajtó elé amúgy extrém ritkán álló Orbán, hosszú hónapok óta először, nem virtuálisan, hanem tényleg élőben tartott Kormányinfón tette a bejelentést, miszerint kikérik az emberek véleményét arról, hogy a minimálbért egy vagy több lépésben 200 ezer forintos szintre emeljék, azzal, hogy ennek ellentételezése-képpen adókedvezményeket kell adni a kis- és közepes vállalkozásoknak. Mint fogalmazott: szeretnének megerősítést kérni az emberektől a gyermeket nevelő szülők szja-visszatérítése, valamint a hitelmoratórium ügyében is. Emellett ismét előhúzzák a Jolly Jokert: megint feltesznek valamifajta kérdést a migrációval kapcsolatban, valamint az EU által szorgalmazott, de Orbán által elutasított klímaadó kérdésében is.
A „nemzeti konzultáció” szemmel láthatóan egy átfogó fideszes attak egyik eleme: 24 óra leforgása alatt először jött a választási osztogatásként belebegtetett, részleteiben csepegtetett, a választást megelőző hónapokra időzített egy összegű szja-visszatérítés, a 200 ezer forintos minimálbér, majd minderről a nemzeti konzultáció kilátásba helyezése. Mind a kettő Orbán fényét és népszerűségét hivatott emelni egy olyan időszakban, amikor a közvélemény-kutatásokban a Fidesz előtt vezetni látszó ellenzéki összefogás súlyos csapást mért a kormányzó pártra a Fudan-ügyben.
Nem nehéz tehát rájönni, hogy az Orbánék boszorkánykonyhájában serénykedőknek miért jutott az eszükbe: legyen egy újabb nemzetinek mondott konzultáció, amivel visszaszerezhetik a kezdeményezést az ellenzéktől, erősíthetik a táboruk hűségét és visszahódíthatnak elbizonytalanodott szavazókat.
De persze, ahogy az eddigi ilyen konzultációk, ez sem valós kérdésekre fog valós véleményeket keresni. Ennek fényében is különösen tanulságos feleleveníteni, hogy eddig miről „konzultált” a magyarokkal Orbán, és hogy mennyibe került mindez a rá költött reklám költsége nélkül, (ami sokszorosa is lehet a szigorúan vett konzultációs költségeknek). Az Átlátszó számítása szerint például csak a 2017-es Állítsuk meg Brüsszelt kampány reklámozására elment 7,2 milliárd forint. Az eddigi legutolsó ilyen konzultáció összesen már 11,5 milliárd forintot emésztett fel.
Íme tehát az eddigi nemzeti konzultációk, dióhéjban.
1. Az elsőt 2010-ben tartották, akkor a nyugdíjak volt a téma, a nyugdíjasok kapták meg (valamivel több, mint 1,7 millió nyugdíjas háztartás), s 200 ezren válaszoltak. Hogy ez mennyibe került, nem tudni.
2. Fél évvel később, 2011-ben az alaptörvényről kérdezték ki az emberek véleményét – ezt már mindenki megkapta, állítólag 920 000 válasz érkezett. Ennek már a költsége is kiderült, 750-800 millió forintba került.
3. Csak három hónapot kellett várni az úgynevezett „Szociális konzultációra – hivatalos közlés szerint erre több mint egymillióan reagáltak. 750-800 millió forintra taksálták a költségét.
4. A következő év őszén jött a „Gazdasági konzultáció”, 700 ezer visszaküldött ívvel, 976 millió forintért.
5. Pár éves szünet után, 2015 májusában a „bevándorlásról és a terrorizmusról szóló nemzeti konzultációs kérdőívvel” szórták meg a jónépet, ezt állítólag egymillióan küldték vissza. Ez már mintegy egymilliárd forintba fájt a költségvetésnek.
6. Nem egészen két évvel később, 2017 áprilisában jött az „Állítsuk meg Brüsszelt!”, amire – hivatalos közlés szerint – közel 1,7 millióan reagáltak, s ami 1,2 milliárd forintba került. Érdekesség, hogy az Európai Bizottság összeállított egy válaszkiadványt, amelyben tételesen cáfolta a magyar kormány konzultációs kérdőívén szereplő és rájuk vonatkozó állításokat.
7. És elérkezett 2018 szeptembere, s ezzel a következő, már sorosozó „Nemzeti konzultáció a Soros-tervről”. A válaszokat – állítólag – 2,3 millió ember küldte vissza. A kormányzati kutakodás több mint egymilliárd forintba került. A dolog érdekessége, hogy a feltett kérdésekben a magyar kormány által megfogalmazott állításokat Soros tételesen megcáfolta.
8. 2018 végén családvédelmi nemzeti konzultációt indítottak, ami nem bizonyult túlságosan sikeresnek, ugyanis a kormány állítása szerint is csak 1,3 millióan küldték vissza a kérdőíveket. A dolog „apró” szépséghibája, hogy online is ki lehetett tölteni a kérdőívet, ami önmagában akár klassz dolog lehet(ne), ám az már nem, hogy bármilyen néven meg lehetett ezt tenni, ahogy arra az akkor még létező zoom.hu cikke rávilágított.
9. 2019-ben egy furcsa nemzeti konzultációt folytatott a kormány, hiszen nem, hogy propagálták (ahogy sok-sok milliárdért tették a korábbiakkal), még a létét is egyenesen eltitkolni próbálták annak, amelynek témája „A 2050-ig tartó időszakra vonatkozó Nemzeti Tiszta Fejlődési Stratégia volt”. Igaz, az is először fordult elő, hogy valós kérdéseket tettek fel az embereknek. Miként az is tény, hogy nem a kormány akaratából, hanem uniós kényszerből voltak kénytelenek megszervezni és lebonyolítani azt. Nem is küldték szét postán, online tölthette ki az, aki egyáltalán értesült arról, hogy létezik ilyen lehetőség. Nem is nemzetinek nevezték, hanem társadalminak. De hát kellett, hiszen ennek alapján kellett 2020 januárjára elkészíteni az Európai Bizottságnak benyújtandó stratégiát. A téma érdekelte az embereket – több mint kétszázezren ki is töltötték, úgy, hogy gyakorlatilag csak a független médiában lehetett olvasni a létéről.
10. 2020-ban azért nem maradtunk nemzeti konzultáció nélkül: júniusban indult a – mondhatni, ismét cinikusra sikeredett – ezúttal a koronavírus-járvány apropóján, a kormány által megfogalmazott, elsősorban a saját emberei érdekét (és zsebét) szem előtt tartó demagóg és populista 13 kérdésben várták a választ (az ingyenes parkolástó kezdve a „migráncsozáson” át, egészen – az amúgy nem is létező – Soros-terv elutasításáig). Közel 1,8 millióan töltötték ki a kérőívet. A Nemzeti konzultáció a koronavírusról és a gazdaság újraindításáról elnevezésű kampány és az ezt körülölelő kormányzati hirdetések (nyomtatott sajtó, online, rádió, TV, óriásplakát, citylight, hengeroszlop) végösszege közel 11,5 milliárd forint volt.
11. És végül elérkeztünk 2020 késő teléig-2021 kora tavaszáig. A kormány meghirdette „Az újraindításról szóló online konzultációt), aminek hét (ál)kérdése arra kereste a választ, ki hogyan látja a nyitás-zárva tartás-csukás kérdését. + 1
+1: Ami csak terv maradt
2020-ban a végül elvetélt nemzeti konzultációt eredetileg a gyöngyöspatai kártérítés apropóján tervezték, ám hirtelen félbemaradt, pedig már arról volt szó, hogy március 15-e után elkezdik kézbesíteni a kérdőíveket. (A koronavírus-járvány miatt, már február végén, az első betegek megjelenése előtt követelte az ellenzék, fújják le a konzultációt és az arra szánt pénzt fordítsák a védekezésre.)
