Miért zuhan a forint?

Ha  januárban megkérdeztem volna, hogy több mint két hónap alatt el tudna- e képzelni ekkora forintgyengülést, mit mondott volna?

Kizártam volna egy ekkora zuhanást. A koronavírus okozta válság amerikai szétterjedése után, viszont sajnos egyértelművé vált, hogy nyitott végű az árfolyam. Az úgynevezett technikai ellenállás 375-nél lehet, de ha az elesik, akkor nem elképzelhetetlen a 400 forintos lélektani határ. Sérülékennyé vált a magyar fizetőeszköz, és ebben a jegybanki kommunikáció és a monetáris politika egyértelműen felelős. Jól látszott, hogy a régiós valutákhoz képest, hogyan alakult az árfolyam. Ha februártól visszatekintünk egy évre, akkor azt látjuk, hogy a forint ez alatt az egy év alatt öt százalékot gyengült, a cseh korona viszont ugyanennyit erősödött. A forint gyengülésében a globális hatásokon túl, sajátos itthoni okok is közrejátszanak. 

Sokan spekulálnak a forint ellen?

Többen is gondolhatják így, de ez egy szakszerűtlen felvetés. Nem arról van szó, hogy Soros vagy a földönkívüliek megtámadták volna a forintot. A spekulánsok olyan devizákkal szemben spekulálnak, amelyek alkalmasak erre, ám a forint nem ilyen. A gyengülést a jegybank egy kirívó, makacs, csökönyös forintgyengítő monetáris politikával, és egy elképesztően rossz verbális kommunikációval erősítette. Az, hogy ötszázszor elmondják, hogy a Magyar Nemzeti Banknak nincs árfolyamcélja, önmagában kínálja, hogy gyengítsék a forintot. Januárhoz képest, tíz százalékot esett. Újévkor 329 volt, március elsején 337, most 364,5.

Mindezt egy elhibázott, prociklikus, nagyon alacsony kamatot erőltető jegybanki politika okozta. Azt, hogy felgyorsult a gyengülés, egyrészt a piacon megjelent általános idegesség okozta, másrészt a késlekedés. A világ azt látja, hogy mindenhol gigantikus mentőcsomagot raknak össze, hogy a reálgazdaságban bekövetkező sokk ne terjedjen át a pénzügyi szektorra.

Magyarországon a kormány soha nem látott gazdasági csomagját, majd csak április 6-án vagy 7-én ismerhetjük meg. Márpedig a gazdaság újraindításának késlekedése árt a forintnak, és gyengítő hatású. Sok elemző úgy véli, hogy a felhatalmazási törvény rossz nemzetközi visszhangja is közrejátszhat a forintgyengülésben. Kétségtelen, ezt nehéz most még megbecsülni, ugyanakkor nyilvánvaló, hogy a Parlament kiiktatása nem a forintba vetett bizalom erősödését eredményezi. Magyarország kitettsége rendkívül nagy. A GDP meghatározó részét a járműipar állítja elő, az autógyárak pedig egy ideje már zárva vannak. Ebben a helyzetben a befektetők kerülik az ilyen devizát. 

Miért nem avatkozik be a jegybank a forint védelmében?

A Matolcsy-féle monetáris politika alig hagy mozgásteret a jegybanknak arra, hogy lépéseket tegyen. Nincs elég devizatartalék, hogy csendes vagy a nyílt piaci beavatkozással erősíteni lehetne a forintot. Annyi devizatartalék sincs, ami három havi importfinanszírozáshoz elég lenne. A devizaadósságot a devizatartalék terhére csökkentették. Egyharmad elfogyott erre a célra. Az helyes volt, hogy a forintban denominált eszközökre és a belföldi befektetőkre helyezték a hangsúlyt. Most amúgy nehéz is lenne külföldiek számára értékesíteni magyar állampapírt. Akik évekkel ezelőtt vettek ilyet, és most jár le, azok nagyot buknak.

Különböző alapkezelők – a legfrissebb hírek szerint – durva bukást könyvelhetnek el. A befektetési alapok az ügyfelek vagyonának 30-65 százalékát is elvesztették. A részvényalapok hozamánál 45 százalékos veszteségre is van példa –írta a növekedés.hu

Kétségtelenül nagyot buktak, de ez nem az alapkezelőkön múlt, hanem a helyzeten. Ha a járványnak vége lesz, viszonylag gyors felpattanás lehet, és ha elindul a gazdaság, akkor gyors részvényemelkedés is lesz. Fekete János egykori MNB alelnöknek volt az a mondása: mindig van jó árfolyam, csak ki kell várni.