Miklós György: túl merev a magyar iskolarendszer 

A kormány 2020. január 1-jével szigorította a hat éves korban történő iskolakezdést, korlátozta a szülők és az óvoda lehetőségeit abban, hogy a gyermek még egy évig az óvodában maradhasson. Míg korábban a gyermeket ismerő óvoda felelősségébe tartozott az iskolaérettség megítélése, az új törvénnyel ez átkerült az Oktatási Hivatalhoz, melyhez a szülőnek kell írásbeli kérvényt benyújtania január 1. és 18. között. Alig pár nap van hátra a határidőből, érdemes még kérvényezni?

Abszolút érdemes, hiszen a kérvényt 18-áig lehet beadni. Aki utána próbálkozik az már könnyen visszautasítható. Nehéz ezt átgondolni, vagy jól eldönteni a szülőknek, mert később már nem lehet módosítani a döntésen. Ez a nagy hátránya is egyben ennek a rendszernek. A kérdés az, hogy miért januárban kell ezt eldönteni, bőven ráérne a beiratkozásig, ami áprilisban van. Egy kisgyerek pedig pár hónap alatt is rengeteget változik. Egyébként minden évben van olyan, hogy valaki később ébredt rá, hogy be kellett volna adnia a kérvényt, de már nincs rá lehetőség, de olyan is szokott lenni, valaki kérelmezte, megkapta az egy év felmentést, és mégis iskolába adná a gyerekét. Ez egy nagyon merev rendszer, és a gyerekek érdekei szempontjából semmi értelme sincs. Igaz, nem is azért készült ez a törvény, hanem leginkább azért, mert így tud spórolni az állam a gyerekeken. Az emberek számára valamennyi elrettentő ereje  van annak, hogy online kérelmet kell beadni, sokaknak ijesztő, hogy utána esetleg hivatalos hatósági vizsgálat alá kell vetni a gyereket. Leginkább a hátrányos helyzetű családoknak okoz ez gondot, akikhez nem jutnak el az információk, nem érzik magukat otthon az online kérvényezésben. Ezen okok miatt pont azok maradnak ki a kérvényezésből, akiknek leginkább szükségük lenne az óvodában töltött plusz egy évre. Azt azért tudni kell, hogy vizsgálatokat végző pedagógiai szakszolgálatok a legtöbb esetben nagyon humánusak. Mi már korábban közreadtunk egy olyan segédletet, ami segít a döntésben, a kérelem megírásban, van egy adatbázisunk, amiben meg lehet nézni a most már több mint 4 ezer kérelmezés adatait. A csoporttársak tudnak egymástól is kérdezni, egymásnak is tanácsot adni. 

Általában milyen az arány a plusz egy óvodai évet kérők elutasításában, vagy engedélyezésében?  

Általában nem szokták elutasítani a kérelmet. Azt az Oktatási Hivatalhoz kell beadni, ahol vagy azonnal elfogadják, vagy elküldik a szülőt a szakszolgálathoz, ahol nagy többségét el szokták fogadni a kérelmeknek. Összességében jóval 90 százalék fölött van azoknak az aránya, akik ebben az egész eljárásban megkapják az engedélyt. De nem az a legnagyobb szűrő, hogy megadják-e az engedélyt, vagy sem, hanem az, hogy van, aki be sem adja. Vagyis a bemenetelnél szűr az egész eljárás. A Szülői Hang csoporthoz érkezett visszajelzések szerint most 60 százalék az azonnal elfogadott kérvények aránya, és 40 százalék azoké, akiket szakszolgálati vizsgálatra küldenek. A korábbi tapasztalatok alapján, a csoportban pár százalékkal jobbak a statisztikák, mint az összesített országos adat. Ennek feltehetően az lehet az oka, hogy a csoporttagok jobban felkészültek és kicsit több támogató papírjuk van, mert ugyan a halasztási kérelemhez nem kötelező mellékleteket csatolni, de erősen ajánlott. Ha a szülő nem mellékel semmilyen igazolást, akkor nagyobb az esélye, hogy az OH pedagógiai szakértői bizottsághoz küldi a gyereket. Mindenesetre az idén is az látszik – mint az eddigi években –, hogy az Oktatási Hivatal megyénként nagyon eltérően dönt abban, hogy kit küldenek szakszolgálati vizsgálatra, kit nem. A fővárosban többnyire kevesebb esetben kerül erre sor (32 százalék), vannak vármegyék, mint például Hajdú-Bihar, ahol 50 százalék fölötti, vagy Jász-Nagykun-Szolnok vármegye, ahol mintegy 70 százalékban küldik vizsgálatra a gyerekeket. Csakhogy, ha már van egy ilyen eljárás, kellene, hogy legyen pontos kritériuma is annak, kit kell elküldeni vizsgálatra.

A grafikonon a január 13-áig beérkezett adatok szerinti szakszolgálati vizsgálatok aránya látszik megyénként, és az is, hogy a különbség óriási. A még nem szereplő megyéknél nincs elég adat, és az ábrázolt megyéknél is változhatnak még a számok.

Tulajdonképpen a gyerek életét mennyire befolyásolja a továbbiakban, hogy iskolaértelenül kezdi az első osztályt? 

A nagy veszély az, hogy aki éretlenül kerül iskolába, annak végig kudarcélményei lesznek, amit negatív önértékelésként fog megélni. Ha az egy sorozatos élmény számára, hogy nem tud teljesíteni, akkor egy idő után már nem is próbálkozik vele. Az egész életesélyét le tudja ez rontani. Az a probléma, hogy a magyar iskolarendszer nagyon merev, nem tudja jól kompenzálni a lemaradókat, vagy valamilyen szempontból a sorból kilógókat. Ha valaki az olvasás vagy a matematika alapjait nem sajátítja el, akkor a későbbiekben sem tud felzárkózni. Azt is tudjuk, hogy Magyarországon óriási a pedagógusok túlterheltsége, ahogy azt is, hogy nincs elég pedagógus, egyszerűen nincs idő arra, hogy a lemaradókkal foglalkozzanak. Ez az egész magyar specialitás. Más országokban sokkal nagyobb a rugalmasság. Nálunk se lenne szükségszerű, hogy ilyen éles váltás legyen az óvoda és az iskola között. Sokkal személyre szabottabban, az egyéni szükségletet figyelembe véve, játékosabban kellene az átmenetet megoldani. A problémás gyerek mellé be lehetne ültetni egy pedagógiai asszisztenst, aki segít neki. Ha az egész magyar iskolarendszer rugalmasabb lenne, akkor erre az egész kérvényezési rendszerre nem lenne szükség. Ráadásul itt nem csak az adott gyerekről van szó, hanem a többiekről is, hisz, ha egy osztályba bekerül néhány éretlen gyerek, az a többiek figyelmét is eltereli. Hiszen nem képes követni azt, ami az órán történik, de mivel unatkozik, mást csinál, amivel elvonja a többiek figyelmét.

De az több pénzbe kerülne, ha például kiscsoportokban lehetne oktatni, vagy, ha a renitensek mellé kellene egy pedagógiai asszisztens…

Lehet, hogy több pénzbe kerülne, de többszörösen meg is térülne. Ha országos szinten nézzük, az, hogy a minőségi oktatás jól működjön, persze pénzbe kerül, de ahhoz képest, hogy a későbbiekben mennyit nyerünk vele, megéri. Az egyik legjobb befektetés a világon. Csakhogy, mivel az óvodák is egyre inkább leterheltek, ők sem fogják forszírozni, hogy a gyerekek még egy évet ott maradjanak. 

És végül: január 20-án írják magyarból és matematikából a központi írásbelit a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumba, illetve a 9. évfolyamra készülő diákok. Erről mi a véleménye a Szülői Hangnak?

Ezzel kapcsolatban néhány hete kitettünk egy összefoglaló anyagot a Szülői Tudásbázisban. Ebben van néhány tipp, ami segíti a felkészülést. Túl ezen, egyfajta figyelmeztetést is szeretnénk küldeni a szülőknek, hogy érdemes ezt a felkészülést időben elkezdeni, főleg akkor, ha a gyerek olyan – jónak tartott - középiskolába akar bejutni, ahol nagy a túljelentkezés. A központi írásbeli felvételit igazán sikeresen az tudja megírni, aki erre külön készül. Mert elvileg olyan kérdések vannak a felvételin, amik az iskolai tananyagra épülnek, de mivel ezeken a helyeken nagy a verseny, és a gyerekeket versenyeztetni kell, a felvételin arra is kíváncsiak, hogyan tudja a tanultakat alkalmazni, ami stresszt is jelent. A probléma valójában nem magával a felvételivel van, hanem a magyar oktatási rendszer egészével. A stressz elsődleges oka az, hogy az iskolák között nagyok a különbségek, és a viszonylag kevés jónak tartott iskolába túl sokan szeretnének bekerülni. Ha a magyar iskolákban jobb minőségű lenne az oktatás és rugalmasabban tudnának igazodni a gyerekek egyéni igényeihez, akkor kisebb problémát jelentene, hogy egy gyerek melyik intézménybe kerül be. Vagyis, a középiskolai felvételinél tapasztalható stressz valójában az egész oktatási rendszer válságtünete.