Mindegy miből, csak kezdjék el építeni azt a várat..
„Nem tudom, miből akar közlekedési várat építeni Lázár János, de az biztos, hogy a húsz év kormányzása alatt kivont fejlesztési pénzeket 25 milliárddal nem lehet kompenzálni” – kommentálta a közlekedési miniszter minap elhangzott programcsomagját Meleg János, a Vasutasok Szakszervezetének elnöke.
A Podmaniczky Mozgalom vezetője szerint több naiv, kivitelezhetetlen vagy értelmetlen ötlet is szerepel a pontok között, de Vitézy Dávid mindezt „az élesedő politikai verseny” számlájára írja. Úgy gondolja, ez is csak egy azok közül az ígéretek közül, amelyeket a sokat bírált politikus bevet a köztudatba, azután túllép rajtuk. A tavaly ígért 3000 milliárdból mára 25 lett, a korábbi öt pont lekerült a listáról, most tíz újabb lépett a helyére.
Önt se most csapta meg a „mozdony füstje” a szakszervezet elnökeként, mit gondol a miniszter terveiről?
Mindegy miből, csak kezdje el valaki építeni azt a bizonyos várat. Ha arra még szándékot sem mutatnának a kormányban, az volna a legrosszabb opció. A Fidesz összesen majdnem 20 év kormányzása alatt – és ezt ne tekintse senki politikai kijelentésnek – csak legatyásították a vasutat, és most a kormány prominens szereplője úgy csinál, mintha nem tudná, hogy költségmegtakarítás címszó alatt éppen az ő kormánya vonta ki azokat a forrásokat, ami miatt a vasút ma ott tart, ahol. Ennyi év után nem lehet visszamutogatni senkire.
A mostani bejelentés mögött azt érzem, végre van valaki, aki szeretne valamit tenni. Lázár elképzelései már-már Baross Gáborhoz méltó léptékűek. Nem így látja?
Nagyon jól hangzó javaslatok, csak az a kérdés, hogy a miniszter meddig tud elmenni, mennyi pénzt tud szerezni a kormánytól. Abban egyetértünk, hogy valamiféle akarat, jobbító szándék kiolvasható az elképzelésekből, de egyik-másik mintha vágyálom volna, a megoldása úgy tűnik, kissé távol áll a mai realitásoktól. Nagyon remélem, hogy majd valami történik, ezért nem is akarok előre ítélkezni. A jelenlegi kormányzat költségvetéseiben mindig fekete bárány volt a tömegközlekedés, amikor elengedhetetlenül szükség volt bizonyos forrásokra, azt hitelből kapta meg a MÁV. Csak egy példát mondok: amikor Dávid Ilona vezette a céget, egy korábban a konszolidációra felvett 30 milliárdot törlesztenie kellett, ami elvitte azokat a forrásokat, amelyeket a pálya felújítására kellett volna fordítani. Lázár János nem ezt az utat akarja, és ezt helyesnek tartom.
Menjünk végig az egyes pontokon. Kezdjük a késési biztosítással.
Ebben a formában nem tartom kivitelezhetőnek. Nem lehet megállítani a késéseket anélkül, hogy a vasúti fejlesztések megtörténjenek. A pálya állapota rossz, a kocsik állapota sem megfelelő. Mozdony nincs, a személyzet is fogyóban. Ebben a helyzetben mindig lesznek olyan tényezők, amelyekkel számolni kell. Az sem mindegy, hogy mi okozta a késést. A MÁV valamilyen hibája? Nem jött be valaki dolgozni, ezért törölni kellett a járatot? Szervezési baki miatt lejárt a mozdonyvezető munkaideje? Ha ez az oka, akkor jogos a visszatérítés. Ha azért állt a forgalom, mert valaki ráhajtott a sínekre, bocsánat, azért ne minket okoljanak. Ez egy jól hangzó PR kijelentés, de még ki kellene munkálni.
Az állomások felújítását nagyon régen meg kellett volna kezdeni. Ebben a WC-program a legelső?
Amikor szóba került, hogy kormányablakokat telepítenek a vasúti pályaudvarokra, azt gondoltam, ez majd meggyorsítja a rekonstrukciós programot is. Megindul valami olyan folyamat, ami közösségi térré is teszi az állomásokat. Visszakerülnek a „restik”, lesznek kulturált várótermek, de csak az illemhelyek felújítása ezt nem oldja meg. A hatvani állomáson, ahonnan négyfelé indulnak járatok, évek munkája volt elérni, hogy legalább egy italautomatát telepítsenek. Az ezer illemhely felügyelő személyzet nélkül meddig lesz „használható”? Az első héten leszerelik – jó esetben – csak a csapokat. Bécsben működik a dolog, mert mások a morális, társadalmi állapotok.
Ha már Ausztriáról beszélünk, ott mindig tiszták a szerelvények. Miért ne lehetnének nálunk is?
Amikor vidéken sorra szűntek meg a vállalatok, a munka nélkül maradt asszonyok csapatostól jelentkeztek hozzánk takarítónak. Akkoriban tisztábbak is voltak a kocsik, mert háziasszonyok takarították. Aztán „privatizálták” a takarítást. Tudjuk, melyik fideszes politikus érdekeltségébe tartozik B+N vállalkozás, vagy a Jánosik és Társai Kft., amely 2016-ban „stratégiai partnerként” konzorciumban nyerte el Délkelet-Magyarország területén és Budapest egy részén a MÁV állomások és szerelvények tisztán tartására kiírt, évi egymilliárd forintos közbeszerzési pályázatot. A precíz munkát eddig is meg lehetett volna követelni, de ma „75 százalékos tisztaságért” is a teljes összeget fizeti a MÁV. Érthetetlen. Csak egyféle teljesítést volna szabad elfogadni: ha 100 százalékig tiszták a vonatok és az állomások. Ha nem? Nincs pénz. Meglátjuk, Lázár János el tudja-e érni, hogy a vállalkozók emberei felszállnak-e menet közben takarítani, és kordában tudja-e tartani ezeket a „vállalkozókat”.
Másfél év alatt ezer új buszt vesznek. Minek?
Egy részüket azért, hogy a MÁV-ot kisegítsék, ha a vonatok valamiért kiesnek, vagy valami miatt túl sokan akarnak rajtuk utazni. El kell dönteni, hogy akkor akarunk-e párhuzamosan közlekedő közúti és vasúti személyszállítást, vagy nem? Meg meri-e kockáztatni a kormány 2025-ben, a következő évi választások előtt azt, hogy a vasúti vonalakkal párhuzamosan ne közlekedjenek buszok, hogy ezzel bezárjanak alig használt szárnyvonalakat? Ha igen, sok sikert kívánok a miniszter úrnak! Ide sorolnám a nyolcadik pontot: a nyárra beígért „erősítő” buszjáratokat. Ez aztán a szép ötlet! Ha a vasúton nincs szabad jegy, vagy nem működik az egyébként szintén beígért légkondicionálás – akkor majd felajánlják az utasoknak, hogy szálljanak buszra. Mondok egy példát. Valaki Nagykanizsáról Pestre utazna, de nem fér fel a vonatra, szólnak neki, hogy fáradjon ki az állomás épülete elé, ott várja a busz, szálljon fel arra, elviszik vele Budapestre…
Említette, hogy a késések egyik oka lehet a mozdonyhiány. E téren is fejlesztést ígérnek.
Halaszthatatlan, de máris el vagyunk késve vele. Előrehaladott tárgyalásokról tudok én is, remélem, hogy a járművek megérkeznek időben.
IC-kocsik beszerzése a következő…
Az ezzel megbízott Vagon Kft.-ben dolgozó tagjainktól tudom, hogy már ezen dolgoznak. Száz kocsiról beszélnek, hatvannak májusig ki kell jönnie a műhelyekből. Ha ez teljesül, az már ebben az évben nagyon sokat fog segíteni.
A hetedik vállalás az utaskomfortról szól. A felvásárolt GYSEV vesz majd át feladatokat a MÁV-tól?
Amennyiben ez azt jelenti, hogy a MÁV azért vásárolja ki a korábban közös cégből az osztrák partnert, hogy az uniós pénzek bevonása a GYSEV-en keresztű jobban működjön, akkor ezt csak támogatni lehet. De a bejelentés fogalmazása nem pontos. A GYSEV-nek átadnak egyes pályaszakaszokat, Győr, Vas, Zala és Veszprém megyékben, ahol a MÁV munkavállalói is a GYSEV-hez kerülnek. Ezzel együtt a pályákat is átadják majd a másik cégnek. Ez azt jelenti, hogy 500 kilométer pályát átvesz a MÁV-tól a GYSEV, ezzel a pályafelújítás is odakerül majd, a személyszállításba pedig bevonják a járműveiket.
Mit kell érteni a „klímagarancia” vállalásán?
Aki jegyet vesz a vonatra, tudni fogja azt is, hogy a szerelvényén van-e klíma. Ha nincs, akkor klímás buszokat fognak felajánlani az utasnak. Tetszik ragaszkodni a légkondicionált közlekedési eszközhöz? Semmi gond, tessék Budapestről Mátészalkára klimatizált buszon utazni... Ez megint egy jól hangzó bejelentés. Nem tudom, működőképes lesz-e. Ami pedig az utolsó pontot illeti: egy korszerű applikációra tényleg szükség van, de ettől még nem lesznek sem pontosabbak, sem tisztábbak a vonatok.
Mennyi időt ad arra, hogy ennek kézzel fogható látszata legyen?
Én már annak is örülnék, ha nem vonnának el több forrást a vasúttól.