Nagy a csönd a bejelentett nyugdíjreform körül

Mi lehet a hallgatás mögött? 

A kormány láthatóan ódzkodik belevágni egy átfogó nyugdíjreformba. Az unió illetékes szakemberei joggal gondolják úgy, hogy a hazai nyugdíjrendszer fenntarthatósága érdekében valamilyen lépéseket tenni kellene. A kormány ezt másképp látja, szerinte nincs szükség most semmiféle változtatásra, mert a hazai nyugdíjrendszer 2038-ig finanszírozható. Tételezzük fel, hogy ez így van, de mi történik majd 2037-ben? Lesz egy éles váltás? Hogyan fogadja majd azt a társadalom? 

Ha jól értem, akkor ön ésszerű lépésnek tartaná, ha idejében kidolgoznának valamilyen reformot.

Hogy mi volna ésszerű és mi nem? Azt látjuk, hogy a magyar kormánynak nincs kedve nyugdíjreformot csinálni, mert bármilyen észszerű változtatást is határoznának el, az először vinné a pénzt és csak utána hozná a várt eredményt. 

Ez rövid távú gondolkodásra vall. 

Más országban sem kapkodnak a kormányok a társadalmat ilyen mélyen érintő reformok után. Erre az amerikai nyugdíjrendszer „bénasága” a legjobb példa. Az USA két politikai oldala évek óta blokkolja egymást ebben a kérdésben, pedig demokraták és republikánusok is pontosan tudják, hogy lépni kellene. Ott még jobban szorít az idő, a számítások szerint 2034-ig kell lépni, különben bekövetkezik az összeomlás. 

Mit tehetnének?

Már lassan húsz éve pontosan látják az ottani szakértők, hogy baj van, de mennek a szakadék felé. Belátható időn belül kifogy a tartalékalap, ezért vagy fel kellene emelni a járulékkulcsot, vagy a járadékokat lehetne csökkenteni. Mégsem történik semmi. Szóval más országok is teketóriáznak, ha a nyugdíjrendszerhez kellene hozzányúlniuk. 

Nagyon sok embernek fájhat bármilyen intézkedés. 

Ez így van. 

Idehaza közben fogy és elöregszik a népesség, a fiatalok elvándorolnak. Meddig tart ki a hazai tartalékalap? 

A kormány hivatalos, angol nyelvű előterjesztése szerint, amit a közelmúltban láttam, de amiről a magyar kormány itthon hivatalosan semmit nem árul el, ha minden megy tovább változtatás nélkül, akkor 2070-re a jelenlegi nyugdíjkassza hiánya eléri vagy megközelíti majd az akkori GDP 5 százalékát. A Maastrichti Egyezmény ezzel szemben 3 százalékban határozza meg az államháztartás elfogadható hiányát, miközben csak a nyugdíjrendszerben annak majdnem a kétszerese keletkezne. Hogy érzékeltessem: ez a hiány akkora összeg, mint mondjuk a teljes éves szja bevétel.

Ha ennyire súlyos a helyzet, a háttérben biztosan dolgoznak már a megoldáson.

Tudomásom szerint nincs olyan háttérintézmény Magyarországon, amely kapott volna erre felkérést, vagy amelyik azon dolgozna, hogyan lehet nyilvánosan közzé tehető reform-elképzeléseket kidolgozni.

Átfogó elképzelésekről valóban nem hallani, de a „suttogó pletyka” tudni véli, hogy a közeljövőben megszűnhet a lehetőség, hogy a nők 40 év munkaviszony után nyugdíjba mehessenek.  

Én is hallottam. Hogy majd ősszel, a választások elmúltával… Ezt az „értesülést” Farkas Andrásnak, meg nekem tulajdonítják, mi beszéltünk erről, de a kormányzati szándékok között ennek semmi alapja nincs. Ha ezt meglépnék, az a Fidesz hatalmas politikai veresége lenne.

Pedig biztosan segítene a nyugdíjkasszán. 

Ez volna a legegyszerűbb első lépés, de ha eltörölni nem is kellene, a „nők 40-et” fokozatosan 43-ra lehetne emelni. Orbán Viktor valószínűleg ezt sem vállalná. Ha erre nemet mondanak, volna egy másik, egyszerűbb ötletem: meg kellene állítani az egyre tarthatatlanabbul növekvő nyugdíj-egyenlőtlenségeket. Ez persze – jelentőségét, volumenét illetően – puszta fügefalevél volna. Egy másik lyuk a kasszán a 13. havi nyugdíj. Ha eleve úgy adták volna, mint Lengyelországban, hogy mindenki azonos összeget kap, kezelhetőbb volna, de utólag átállni erre elképzelhetetlen. Azok, akik magas nyugdíjat élveznek, biztosan tiltakoznának, mondván, az ő pénzüket ne adják oda a szegényeknek, keressenek más forrást. 

Ha ismét bevezetnék a nyugdíjak esetében a járulékplafont, nem lehetne elejét lehetne venni az „olló” további nyílásának?

A nyugdíj járulékplafonjának megszüntetése biztosan sokak szemében támogatást élvezne, de az sem jelentene megoldást. Rövid távon kiesne a járulékbevétel 5-10 százaléka, amit a járulékkulcs emelésével kellene ellensúlyozni.  A másik oldalon, az egészségügyi járulék esetében szó sem lehetne ilyesmiről. Összességében az ilyen korrekciók sem mennének fájó érdeksérelem nélkül. Ez is megszorítás volna, a kormány pedig az ilyesmitől úgy tart, mint ördög a tömjénfüsttől.  

Minden reform valakinek megszorítás, ezzel számolni kell. 

Ezzel minden európai kormány tisztában van. A franciák úgy gondolták, a korhatár felemelése hosszú időre megoldaná a problémát. Jóllehet, náluk az egyik legalacsonyabb a nyugdíjkorhatár az Európai Unióban, mindössze 62 év, az emberek majdnem háromnegyede tiltakozásul tavaly mégis napokra megbénította az országot. Pedig Macron 2030-ig csak fokozatosan emelné 64 évre a korhatárt. Magyarországon az effektív nyugdíjkorhatár így is nagyon magas, körülbelül 63-64 év. 

Körülbelül? 

Amiatt, hogy a férfiak nem mehetnek 65 éves koruk előtt nyugdíjba az átlagot lejjebb viszi, hogy a nők többsége már 63 évesen kilép a munka világából. És még valami: jelenleg a magyar nyugdíjrendszer azért él még, mert miközben a korhatár 3 évvel nőtt, a várható élettartam 2020 óta stagnál. Egyébként a statisztika azt mutatja, hogy a férfiak nálunk három évvel hamarabb halnak, mint a nők. Butaság volna bevezetni mondjuk a „férfiak 40-et” vagy 43-at, de éppen a halandóság miatt az előre hozott nyugdíj lehetőségére szükség volna. 

Ami minden más országban létezik.

Nálunk mégsem támogatják. Ez úgy működhetne, hogy minden év, amivel valaki a korhatár előtt nyugdíjba megy, 6 százalékos levonással járna, de ezt a lehetőséget előbb csak 64, később 63 éves kortól lehetne igényelni. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy készül valami ilyesféle javaslat, be kell vallanom: egyedül vagyok ezzel. Sem a kormány, sem az ellenzéki pártok, de még a szakmai kollégák sem támogatják. 

Halkan kérdem: mi lenne, ha az egészségügy valami csoda folytán feltámadna?  

Újra elkezdene nőni a várható élettartam, és ismét gondba kerülne a nyugdíjkassza. Ezzel csak azt akarom mondani, ha bármihez nyúlnak egy rendszerben, valahol a másik oldalon felborul valamilyen egyensúly.  Nagyon hiányzik egy olyan táblázat, mint amilyet a kétezres évek elején Réti Jánosék évente letettek a kormány asztalára, kimutatva, hogy egyes intézkedéseik milyen rétegeket, hogyan érintenek, és mennyi összkiadással járnak.

Azzal kezdtük a beszélgetést, valóban szükséges-e valamilyen reform, és elszánja-e magát erre a kormány?

Kellene vállalni ezeket a fájdalmas változtatásokat. Magyar Péter is csak azt mondta a nyugdíjjal kapcsolatos terveire, hogy emelni szeretné a legkisebb nyugdíjakat. A korábbi ellenzéki pártok nagyon meggyengültek, egyiküktől sem lehet valamiféle harcos kiállást várni. Egyedül a józan észtől lehetne valamit remélni, de a józan ész az ilyen kérdések eldöntésekor általában hiányzik.