Naponta provokálják a társadalmat
És milyen régóta már! Tegnapelőtt a CEU, az MTA, tegnap a PIM, az SZFE és az egyetemeink; orosz atomerőmű, kínai vasút és kínai alapítványi egyetem létesül – utóbbi egymaga több közpénzből, mint amennyi a felsőoktatás egészére jutott. És mi minden volt korábban! – Az ember beleszédül.
Kezdődött a magánnyugdíjak elképesztő einstandjával – s ami követte, fölsorolni is alig lehet.
Már régóta nem csendben, sunyin lopnak. A képünkbe röhögve, a szemünk és a világ szeme előtt, tán eszüket vesztve – lopnak és rabolnak. Mindent.
Talán igazuk van: ha ritkán lopsz, abból könnyen baj lehet – gondolhatják. Tedd a dolgot mindennapossá, meg fogják szokni az emberek…
Tegnapelőtt 10 milliárd ide, tegnap 50 milliárd oda – holnap 150 milliárd ide-oda…
S a társadalom csoportjai egymást irigylik, gyűlölík – tán egymásnak is ugranának. Még mindig hat a gátlástalanság – talán mert ők mondják meg, mi történt, mi fog történni.
Hol zsarnokság van, ő mondja meg, mi volt, mi van és mi lesz… Aki meg tájékozódni akar, hadd kutasson-keressen: az „igazat" az emberek többsége a „közmédiából" hallja…
Az ember csak reménykedhet, hogy amit napjainkban művelnek, haláltáncuk az. De vajon marad-e valami utánuk..?
Megint fölidéződnek bennem Majtényi László szavai: az Orbán-rezsim akkor bukhat meg a választáson, ha már előtte megbukott.
Egy év van a választásig, s bár sokan mondják, 2022-ben rezsimváltás lesz, annyit mindenképp leszögezhetünk: az Orbán-rezsim ellehetetlenülése, bukása ma még nem nyilvánvaló.
Néha elkeseredve úgy érzem: ha a magyar társadalomban lesz elegendő türelem a választásokig, akkor azt Orbán megnyeri…
Vajon lesz-e végre, s ha igen, mikor ezer zsibbadt vágyból rezsimváltó akarat?
