Nem a bajtársiasság, hanem a konc tartotta össze a hatalmi gépezetet

A színházi rendszert kellene a feje tetejéről a talpára állítani

Verebes István felidézte, hogy tagja volt annak a kuratóriumnak, amely az Újszínház vezetéséről döntött. Elmondása szerint a pályázatokat különös körülmények között juttatták el hozzá: tizenhat pályázati anyagot egyetlen autóval szállítottak ki, a sofőr pedig még a telefonszámát sem tudhatta meg. Verebes szerint az ilyen körülmények jól mutatják, milyen átláthatatlanul működtek bizonyos szakmai döntési folyamatok.

A rendező úgy látja, a színházi élet problémáit nem lehet egy-egy igazgatói kinevezéssel vagy személyi változtatással megoldani. Az egész struktúrát kellene újragondolni, mert a jelenlegi, szovjet szerkezetre épülő rendszer a magánszínházakkal és a független társulatokkal együtt pazarló és értékellenes. Verebes regionális színházi modellben gondolkodik: egy-egy térségben közös szervezet tartana fenn kisebb társulatokat, amelyek több településen is játszanának. Így az adminisztráció és a műhelyek fenntartása olcsóbb lehetne, miközben a színészek többet játszhatnának és jobban kereshetnének.

Trump és Orbán politikai mozgástere is beszűkülhet

A beszélgetés résztvevői Donald Trump amerikai politikai helyzetét is értékelték. Két lehetséges forgatókönyvet vázoltak fel: az amerikai elnök vagy még agresszívebben próbálja érvényesíteni az akaratát, vagy saját pártja igyekszik korlátozni a mozgásterét. A megszólalók szerint Trump személyisége miatt az utóbbi sem feltétlenül lesz egyszerű. Úgy vélték, az elnök konfliktuskezelése az Egyesült Államok nemzetközi tekintélyét és a világ biztonságát is veszélyeztetheti.

Orbán Viktor politikai helyzetéről szólva a résztvevők arra hívták fel a figyelmet, hogy a volt miniszterelnök továbbra is jelentős figyelmet kap a magyar nyilvánosságban. Szerintük a média sokszor akkor is az ő megszólalásait keresi, amikor a politikai események súlypontja már máshová került. A Fidesz jövőjét illetően úgy vélték, Orbánnak nincs valódi utódja a párton belül, a korábbi közösséget pedig már nem szellemi összetartás, hanem elsősorban a hatalom és a pénz tartotta egyben.

A maffiaállam kohézióját a megszerezhető pénz biztosította

Bárándy Péter a maffiaállam fogalmát büntetőjogi szempontból értelmezve úgy fogalmazott, hogy az állam bűnszervezetként működött. Szerinte az ilyen szervezeteket nem a bajtársiasság, hanem az érdekek és a megszerezhető javak tartják össze. „Amíg van konc, addig van kohézió. Nincs konc, vége a kohéziónak” – mondta, hozzátéve, hogy most éppen ennek a folyamatnak lehetünk a tanúi.

A résztvevők a turisztikai támogatások felhasználását is szóba hozták. A Kisfaludy-program kapcsán egy 475 milliárd forintot érintő vizsgálat került előtérbe. A beszélgetésben felmerült, hogy a támogatások jelentős része nagy szállodákhoz került, miközben a fejlesztések tényleges eredményei és a pénzek felhasználása is kérdéseket vet fel. A megszólalók arról is beszéltek, hogy a külügyi rendezvények vendégeit állításuk szerint Tiborcz István érdekeltségébe tartozó szállodákban helyezték el, így az állami megrendelések közvetve a kormányzati körökhöz köthető vállalkozások bevételeit növelhették.

Az elszámoltatás lehetőségeiről Bárándy óvatosan beszélt. A nemzetközi tapasztalatokra hivatkozva azt mondta, az állami maffiaszerű működés során eltűnt vagyonoknak általában csak kis része szerezhető vissza. A visszaszerzési arányt 2-3 százalékra tette, és már a 10 százalékos eredményt is jelentősnek tartaná. A vagyonvisszaszerzési hivatal létrehozását önmagában nem tartja elegendőnek: számára az a döntő, hogy az intézmény valóban hatékonyan működjön. A büntetőjogász szerint nem az a legfontosabb, milyen szervezeti formában történik a vagyon felkutatása, hanem az, hogy a felelősök elszámoltathatók legyenek.