Nem lehet tovább megúszni: Orbán Viktort is kérdezhetik a kegyelmi ügyről
A kegyelmi ügy vizsgálóbizottságának valódi értelme az lehet, ha végre kiderül, ki és milyen módon kezdeményezte a döntést, amely Novák Katalin és Varga Judit távozásához vezetett – hangzott el a KlikkTV Hölgyválasz című műsorában. Muhari Judit, Marjai Judit és Lamperth Mónika arról is beszélt, hogy szerintük miért kopott meg Orbán Viktor korábbi személyes tekintélye, miért veszélyes, ha egy vezető csak a hozzá lojális emberek véleményét hallja meg, és miért kellene alapjaiban újragondolni a gyermekvédelem, valamint a fogyatékkal élőket és időseket segítő szociális ellátások rendszerét.
Orbán Viktor megjelenése lenne az egyik nagy kérdés
A beszélgetés egyik központi témája a kegyelmi ügy miatt létrejött vizsgálóbizottság volt. A résztvevők szerint már önmagában fontos kérdés, hogy a bizottság elé idézett politikusok megjelennek-e, és különösen az, hogy Orbán Viktor hajlandó lesz-e személyesen válaszolni a kérdésekre. A műsorban elhangzott: ha a miniszterelnököt valóban behívják, akkor a bizottság elnökének értelmezése szerint meg kell jelennie. A résztvevők ugyanakkor úgy vélték, hogy Orbán Viktor számára nem csupán jogi vagy politikai, hanem saját jövőjével kapcsolatos kérdés is lehet a szereplés.
Muhari Judit szerint Orbán Viktor korábbi „személyes varázsa” az utóbbi években érzékelhetően megkopott. Ezt részben annak tulajdonította, hogy a miniszterelnök hosszú időn keresztül elsősorban saját támogatóival találkozott, olyan rendezvényeken szerepelt, ahol nem kellett valódi ellenvéleményekkel szembesülnie. A beszélgetésben felidézték a győri fórumot is, ahol a miniszterelnököt a hallgatóság egy része hangosan bírálta. A műsor résztvevői szerint ez megmutatta, hogy a korábban megszokott politikai kommunikációs környezeten kívül már nehezebben működik a kormányfő által kialakított szerep.
Lamperth Mónika ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy egy jó vezetőnek szüksége van olyan emberekre, akik képesek és merik is megmondani neki, ha valami nincs rendben. Saját vezetői tapasztalatára utalva azt mondta, mindig voltak olyan munkatársai, akik nem a nyilvánosság előtt kritizálták, hanem négyszemközt jelezték, ha valamelyik döntést érdemes lett volna újragondolni. A műsorban felmerült egyfajta „udvari bolond” vagy „igazmondó” intézményének ötlete is, amely biztosítaná, hogy a vezetőhöz a kellemetlen vélemények is eljussanak.
Ki döntött a kegyelemről?
A résztvevők szerint a vizsgálóbizottság legfontosabb feladata nem az lehet, hogy újra megítélje a már lezárt kegyelmi döntést, hanem hogy feltárja annak hátterét. A kérdés szerintük az, ki kezdeményezte a kegyelmi kérelmet, kinek a közbenjárására került az ügy a megfelelő helyekre, milyen szerepe volt Novák Katalinnak, és hogyan kapcsolódott hozzá Varga Judit.
A műsorban az is elhangzott, hogy számos részlet továbbra sem világos. A résztvevők szerint több érintettnek – köztük Novák Katalinnak, Varga Juditnak és Magyar Péternek – is lehetett volna lehetősége arra, hogy részletesebben beszéljen arról, mit tud az ügyről. Lamperth Mónika szerint a vizsgálóbizottságnak nem nyomozóhatóságként kell működnie, ugyanakkor komoly eredményeket érhet el, ha a korábbi nyilatkozatokban található ellentmondásokra rákérdez.
A beszélgetésben az olajszőkítést vizsgáló egykori parlamenti bizottságot is példaként említették arra, hogy egy vizsgálóbizottság megfelelő kérdésekkel és bizonyítékokkal komoly társadalmi jelentőségű tényeket tárhat fel. A résztvevők szerint most is az lenne a legfontosabb, hogy a bizottság nyilvános ülésein olyan kérdések hangozzanak el, amelyekre az érintetteknek érdemi válaszokat kell adniuk.
Külön szóba került az Orbán család erdélyi kapcsolatrendszere is. A beszélgetésben elhangzott egy sajtóban megjelent állítás arról, hogy Lévai Anikónak kapcsolata lehetett annak a családnak a tagjaival, amelyhez a kegyelmi ügy érintettje is kötődött. A résztvevők szerint ennek tisztázása is a bizottság feladata lehet. Lamperth Mónika úgy fogalmazott: szerinte az egész történet Orbán Viktor nélkül nem zajolhatott volna le úgy, ahogyan lezajlott.
A műsorban az is felmerült, hogy korábban gyakran nem azok viselték a politikai következményeket, akik a résztvevők szerint a legmagasabb szinten döntéseket hoztak. A beszélgetés egyik megfogalmazása szerint ilyenkor „a postás vitte el a balhét”. A résztvevők azt szeretnék, ha a vizsgálóbizottság most nem ugyanezt a mintát követné.
A gyermekvédelemről lehullott a „cukormázas” kép
A kegyelmi ügy másik fontos következményének a gyermekvédelem problémáinak láthatóbbá válását tartották. Muhari Judit arról beszélt, hogy korábban is számos vizsgálat zajlott a gyermekvédelmi intézményekben, ezek eredményei azonban sokszor nem kerültek a nyilvánosság elé. Szerinte a rendszerben dolgozók sincsenek megfelelő helyzetben: keveset keresnek, kevesen vannak, és sok képzett szakember elhagyta a pályát, mert nem tudott megélni a fizetéséből.
A kegyelmi botrány szerinte azért is hozott változást, mert ezúttal érintettek szólaltak meg, és személyes történeteiken keresztül vált érzékelhetővé, milyen súlyos problémákkal találkozhatnak a gyermekvédelmi rendszerben élő gyerekek. A műsorban ugyanakkor az is elhangzott, hogy a gyermekek nyilvános szerepeltetésének komoly korlátai vannak, ezért nem ez lehet az egyetlen módja a rendszer feltárásának.
Marjai Judit szerint a kormány család- és gyermekvédelmi kommunikációja egy túlságosan idealizált képet alakított ki a magyar társadalomról. Mint fogalmazott, léteznek szeretetteljes, jól működő családok, de nem minden család ilyen. Beszélt azokról a háztartásokról is, ahol erőszak, alkoholizmus, válás vagy súlyos szociális problémák nehezítik a mindennapokat. Külön kiemelte a fogyatékkal élő gyerekeket nevelő családokat, amelyek szerinte sok esetben szinte teljesen magukra maradnak.
A beszélgetésben szóba került azoknak a szülőknek az ügye is, akik felnőtt, súlyosan fogyatékos gyerekeiket otthon ápolják, és támogatott lakhatást szerettek volna számukra. A műsor szerint egy ilyen ügyben a szülők pert nyertek, majd az állami szervek a Kúriához fordultak, ahol végül elvesztették a pert. A résztvevők szerint elfogadhatatlan helyzet, hogy idős, akár 70-80 éves szülők továbbra is otthon gondozzák 40-50 éves, súlyosan fogyatékos gyerekeiket megfelelő intézményi segítség nélkül.
Lamperth Mónika a szociális ellátások hiányát más területen is érzékelhetőnek nevezte. Szerinte az államnak ott is feladata lenne, ahol a családok nem tudnak megfelelően gondoskodni a gyerekekről, illetve ott is, ahol idős, demens hozzátartozó ellátása akadályozza a családtagok munkavégzését. Saját korábbi önkormányzati tapasztalatát felidézve arról beszélt, milyen nagy érdeklődés volt egy olyan program iránt, amely mindössze tizenkét demens idős ember számára biztosított volna klubjellegű nappali ellátást. Szerinte már ez is megmutatta, milyen súlyos hiányok vannak a szociális rendszerben.
A műsorban ezzel szembeállították azokat a közpénzeket, amelyeket a résztvevők szerint más célokra költöttek. Úgy vélték, hogy a társadalmi problémák enyhítésére, a gyermekvédelemre, a fogyatékkal élő emberek támogatására és az idősek ellátására sokkal több forrásnak kellene jutnia.
