Nem mondott igazat Orbán Viktor a magyar versenyképességről

A nemzetgazdaságok legnagyobb presztízsű versenyképességi rangsora a Davosi Világgazdasági Fórum által évente kiadott lista, amely egy 115 mutatóból áll össze. A legfontosabb, amit mérnek, az a termelékenység, a jövő kihívásainak való megfelelés. A mutatókat a WEF négy tartóoszlopba sorolja, ezek: a gazdasági ökoszisztéma, a humántőke, a piacok és az innováció ökoszisztéma.

Nos, van egy rossz hírünk: enyhén szólva is túlzás, hogy Európa egyik legversenyképesebb gazdasága a magyar lenne a 141 ország gazdaságát rangsoroló davosi listán, amelyen a 47. helyet foglalja el. S hogy kik vannak előttünk Európában? Hát, nagyon sokan, pontosan 27-en, vagy, ha Oroszországot nem európainak vesszük, akkor 26-on. (A teljes listát cikkünk végén böngészhetik.)

S ha csak az Európai Uniót nézzük? Akkor sem állja meg a helyét az orbáni kijelentés, hiszen a 28 tagú uniónak csak a 24. legversenyképesebb tagállama vagyunk. Az alábbi grafikon plasztikusan szemlélteti az elmaradásunkat:

Ám még ha meg is botlott volna a magyar miniszterelnök nyelve, s nem európait vagy éppen Európai Uniót, hanem közép-kelet-európait akart volna mondani, nos, akkor is csak a legnagyobb jóindulattal mondhatnánk a magyar gazdaságot az egyik legversenyképesebbnek, hiszen  előttünk található a davosi listán Észtország (a 31.), Csehország (32.), Szlovénia (35.), Lengyelország (37.), Litvánia (39.), Lettország (41.) és Szlovákia is (42.). Igaz, még sikerült megelőznünk – ha csak egy kicsivel is – Bulgáriát (49.) és Romániát (51.), de ezzel kapcsolatban is van egy rossz hírünk a kormányfő számára: Románia és Bulgária igencsak jön fel, nagyobb lendületben van, nagyobb mértékben javított egy évvel korábbi pontszámán, mint Magyarország.

Ráadásul, mint a Kopint-Tárki elemzése leszögezi: Magyarország versenyképességi előnye továbbra is a relatíve képzett munkaerő, relatíve olcsó munkabérek. Ez az előny azonban egyre gyorsabban olvad. A kormányzat több versenyképességi stratégiával is rendelkezik, ezek azonban nem összehangoltak, és a versenyképességnek csupán egy-egy kiragadott pontjára fókuszálnak. A vállalatok – különösen a hazai tulajdonúak – ilyen körülmények között továbbra is a rövid távú stratégiai tervezésre kénytelenek támaszkodni, ami visszafogja a kockázatvállalást, a beruházásokat és a fejlesztéseket. Mindezek nélkül azonban nem lehet jelentős javulást elérni a hazai versenyképességben.

Akit érdekel, hogy mit mondanak a magyar szakértők a versenyképességi problémákról, annak tudjuk ajánlani Petschning Mária Zita írását a Hírklikken (Évvégi leltár a gazdaságról), esetleg a közös interjút, amit Kéri László és Petschning Mária Zita adott portálunknak, vagy olvassa el a Kopint-Tárki elemzését).

És íme a davosi versenyképességi lista: