Okozhat-e lelki törést a koronavírus?
A félelem, a szorongás teljesen természetes most. Probléma akkor van, ha ez már az alvást, evést, a napi tevékenységet akadályozza. Ilyen helyzetben még nem volt az emberiség, a karantén és a járvány hosszabb távú lelki hatásait nem tudjuk tudományos alapossággal, előre jelezni. Hasonló körülmények között, kimutathatók voltak jelentősebb pszichés tünetek, egyeseknél alkoholfüggőség – írja a 24.hu
A világ népességének nagyjából egyharmada tölti ezt a napot is önkéntes vagy államilag elrendelt karanténban az új koronavírus okozta járvány miatt. Mindenki rég kilépett már a komfortzónájából, de talán azt sem túlzás mondani, hogy a legtöbb ember eddigi élete a feje tetejére állt.
Mi az aggodalom „jogos” szintje, honnan beszélhetünk kóros rettegésről, meddig normálisak a mindig mindent fertőtlenítő szeánszok, és mikor válnak kényszeressé? Ezekről kérdeztük Balázs Judit gyermek- és ifjúságpszichiáter szakorvost, az ELTE PPK Pszichológiai Intézet tanszékvezető egyetemi tanárát, a Magyar Pszichiátriai Társaság elnökét.
A félelem természetes
A világjárvány okozta közegészségügyi vészhelyzet az egyén és a közösség számára is egy váratlan, ismeretlen élethelyzet, ezért már önmagában egy fokozott stresszel teli időszak, és még erre rakódhat rá a megbetegedéstől való félelem – mondja a 24.hu-nak Balázs Judit. Ezen túl, ha valaki „Tíz tuti tipp koronavírus-para ellen” típusú folytatásra számít, csalódni fog. A professzor elmondta, hogy összesen körülbelül húsz olyan vizsgálat történt korábban a SARS, az Ebola és a H1N1 influenzajárvány kapcsán bevezetett karantén során, ami ennek az élethelyzetnek pszichológiai hatását elemzi. Ezek közül is csak néhány vizsgálat után-követéses, ami a hosszú távú hatásokra is fókuszál. Ez azért lényeges, mert evidenciára épülő tudásunk – hogy konkrétan a járvány okozta bezártság, változások mit okoznak gyermekben és felnőttekben, pláne milyen hosszú távú hatásai lesznek a mentális egészségünkre – kevés korábbi ismereten alapul.
Persze számtalan kórokozó végigsöpört már fajunkon, a vesztegzár sem ismeretlen fogalom. A különbség az, hogy ez most egy rendkívüli módon globalizált világban történik, az egész bolygót érinti, a hírek pedig fénysebességgel érkeznek a legtávolabbi tájakról is. Illetve a mai európai társadalom már olyan mély egyéni szabadságban szocializálódott, amely példátlan a történelemben.
Ezek jelezhetnek már problémát
Balázs Judit elmondja, általános irányelvként most is igaz az a szemlélet, hogy akkor beszélünk túlzott aggódásról, ha már valaki nem bírja végezni a munkáját, és nem azért, mert a gyerekekre kell figyelnie közben, hanem mert nincs motivációja, energiája nekiülni, vagy ha neki is ül, nem köti le, nem tud odafigyelni. Ha alvási nehézségekkel küzd – vagyis nem tud aludni vagy túl sokat alszik. Ha étvágygondjai vannak – azaz nem bír enni, illetve túl sokat eszik. Ha reménytelenül kilátástalannak látja az életét, öngyilkossági gondolatok merülnek fel benne, ha semmilyen módon nem tud kikapcsolódni. Ilyenkor segítséget kell kérni.
(a 24.hu nyomán)
