Olvad a Fidesz népszerűsége, ma már az ellenzék nyerné a választást

– Az ellenzék már hónapok óta tárgyal az összefogásról, de most először kerekedett a Fidesz fölé. Mi történt?

– A járvány jelentősen befolyásolja a pártok népszerűségét is. A kormány az első hullámot tavasztól sikeresen kezelte. Ezt a választók a nyár végéig öt-hat százalékos támogatás-növeléssel jutalmazták. Eközben az ellenzék stabil maradt. Csakhogy az elsőnél sokkal durvább második hullám, a kórházi állapotok, a halálos áldozatok és a botrányok hatására, továbbá az érzékelhető gazdasági válság miatt, viszont a kormánypárt népszerűsége elkezdett olvadni. Mindez természetesnek tekinthető, hiszen a választó szemszögéből mindig a kormány van cselekvő helyzetben. Így, miután romlik a közérzet, egyre többen mondják, hogy rossz irányba mennek a dolgok.

– Ennek az eredménye, hogy az ellenzék támogatottsága ma már 40 százalékon van, a Fidesz pedig csak 36 százalékos. Utal valami arra, hogy mindez tartós változást jelez, vagy csak egyszeri alkalom?

– Az augusztusi számok még Fidesz-KDNP fölényt jeleztek, tehát a kormányzópártok két százalékkal vezettek. Az előny azonban mára elolvadt, s az összefogni készülő ellenzék pártjai négy százalékkal vezetnek. Amíg korábban inkább a kormánypártok, most az ellenzék hat pártja felé billent a mérleg nyelve. Ez a változás, ha még nem is fejezhet ki tendenciát, de minimális fölénybe került az összefogásra készülő ellenzék.

– Az persze nagy kérdés, hogy a választók magát az összefogást preferálják inkább, vagy az ellenzéki pártok külön-külön indulva is erősebbek lennének, mint a Fidesz?

– Az ellenzéki, de a Fidesz-KDNP pártszövetség támogatói is az összefogásra szavaznak. Tehát az összefogásra készülő hat ellenzéki párt szövetségben nagyobb támogatottságot tud elérni, mint külön-külön. Ez azt mutatja, hogy az ellenzék jól döntött, amikor az összefogást választotta.

– Tehát az dönt majd, hogy a bizonytalanok később hová állnak?

–  Igen, de mindkét politikai tömb, tehát a kormány és ellenzéke is képes a bizonytalanok közül újabb híveket magához vonzani. A jelek szerint, az ellenzéknek erre jobb az esélye. De hozzá kell tenni, hogy a bizonytalanok közül nem mindenki híve az egyetlen, közös listának. Talán a Jobbik táborában van a legtöbb olyan választó, aki ódzkodik a közös listától. Vagyis mondhatjuk, hogy nem mindenki áll be a sorba, de a többség ott is helyesli. Ha ezek a szavazók később sem változtatják meg az álláspontjukat, akkor a külön listához, vagy a két listához ragaszkodó hívek kieshetnek a támogatók közül.

– Korábban már szó volt arról, hogy a bizonytalanok között megszületett az „összefogás párti” szavazó. Közülük akad olyan, aki egy listát nem tud támogatni?

– Vannak olyan szavazók, akik a kormány politikáját nem helyeslik, de a hat ellenzéki pártból nem találtak olyat, amelyre voksolnának. Viszont eltűnik az averziójuk, ha olyan erős formáció alakul, amelynek van programja a kormány legyőzéséhez.

– Vagyis egy olyan erőt tudnának támogatni, amelynek a programjával egyet tudnak érteni?

– Igen, ezek a bizonytalan szavazók olyan erőt keresnek, amely képes alternatívát mutatni. Ezért az ellenzék az összefogással és programkészítéssel lényegében növelte erre az esélyüket. Feltéve, ha a program valódi alternatívát jelent, és sikerül az egység megteremtésének látszatát is kialakítani. Ha tehát a bizonytalan választó bizonyosságot nyer, hogy érdemes az ellenzéket támogatni, akkor a közös párt iránti elköteleződés képes a szavazatmaximalizálására.

– Valószínű, hogy a kormányhoz közel álló kutatóintézetek is ellenzéki fölényt jelezhetnek, mint Ön, mert a hatalom váratlanul és egyeztetés nélkül változtat a választási törvényen. A módosítás viszont az egy lista irányába tolja az ellenzéket. Ezzel mi lehet a kormány valódi szándéka?

– Talán azzal számolnak, hogy nehezen fogja majd minden ellenzéki szavazó elfogadni a sokféle orientációjú pártközösséget, illetve az egyetlen közös listát. Esetleg azt is feltételezik, hogy a pártok nem tudnak majd a programban, esetleg a miniszterelnök személyében egyezségre jutni. Egyelőre azonban tűnik, hogy a kormány által beterjesztett törvénymódosítás, és az ellenzéki szavazók ellenzéki pártokra gyakorolt nyomása valójában egyfelé mutat.

– Az ellenzék egyébként kevesebb mandátumot kap az egyetlen lista esetén?

 – Többen kiszámolták már, hogy a mandátum száma az egy, vagy két lista esetén nem nagyon tér el. Választás-matematikailag tehát nincs nagy különbség, legfeljebb pszichológiai. Tapasztalatom szerint, a választónak egyszerűbb megérteni azt, hogy ha a Fideszt le akarja váltani, akkor a közös listára és közös jelöltre kell szavaznia. Vagyis ne kelljen a szavazatát megosztani, vagy bármin spekulálni.

– Megvan a közös miniszterelnök-jelöltek listája: Dobrev Klára, Karácsony Gergely, Márky-Zay Péter, esetleg Pálinkás József. A közöttük kialakuló versenynek mi lehet a dinamikája?

– Minden versengés aktivizál. A Magyarországon meglévő tapasztalat erről inkább pozitív, feltéve persze, ha a győztes mögé minden versenytárs felsorakozik.