Operatív törzs helyett egészségügyi minisztérium kellene

A küszöbön álló feloldások ellenére, az országos tisztifőorvos bármikor újra bejelentheti az egészségügyi veszélyhelyzetet – akár járványveszélyre, akár egészségügyi katasztrófahelyzetre hivatkozva. A járványveszély nem múlt el, akár jöhet egy második hullám. A környező országokban fel-felerősödik a fertőzés felbukkanása, ennek ellenére, a korlátozások feloldásnak idejét elérkezettnek látja az MSZP egészségpolitikusa. Amint időszerűnek tartja az egészségügy újranyitását is, még ha túlzóak is voltak a szigorítások – emlékeztet a statáriális ágyfelszabadításra, az ápolásra szoruló betegek „kisöprésére”. Arról a mai napig nincsenek pontos adatok, hogy mindezt milyen mértékben sikerült a járvány elleni védekezés szolgálatába állítani: a BNV területén kialakított ideiglenes ágykapacitást állítólag senki sem vette igénybe, a kiskunhalasi konténerkórház talán néhány tucatnyi ellátottat, ha látott. Ez utóbbiról olyan pletykák is terjengenek, hogy a büntetésvégrehajtás-intézményeit szaporítja:

„A hisztérikus és drasztikus, 30 000 főre felszabadított kórházi ágyszámkapacitásra a járvány ideje alatt semmi szükség sem volt – még az is kérdéses, hogy kik, hányan és milyen darabszámban kapják vissza ezeket az ágyakat. A politika valószínűleg rettegett attól, hogy egy alulfinanszírozott, súlyos munkaerőhiánnyal kínlódó egészségügyben a legrosszabb forgatókönyv valósult volna meg a járvány idején – akkor ezzel nem tudtak volna megküzdeni. Nyilvánvaló, hogy a túlbiztosításra semmi szükség sem volt.”

Tapasztalatai szerint, az egészségügy újranyitását drámaian nehezíti, hogy a járvány idején, a 65 éven felettiek tevékenységét szankcionálták, bár azt is csak utólag vették észre, hogy a szakmában működők jelentős része eléri a korhatári küszöböt – ezt most hasonló kapkodással igyekszik pótolni a kormány, miközben a hónapok alatt feltorlódott legegyszerűbb vizsgálatok is hónapokat vehetnek igénybe, akár szeptemberig is feltorlódhatnak. Nem csak időre lenne szükség – hogy utolérje magát a járóbeteg-szakrendelés –, de főként kapacitásbővítésre – ehhez pedig pénzre. Mindezt a káoszt erősíti pillanatnyilag, hogy a műtéti előjegyzések szüneteltek, jelentős számú beavatkozás elmaradt és szinte nincs olyan műtéttípus, ahol ne nőtt volna jelentősen, két-háromszorosára a várólista.  

„A legnagyobb probléma szerintem most az, hogy hiányzik a pénz” – emelte ki a magától értetődő problémát a volt egészségügyi miniszter. „Sürgősen többletforrások kellenének az egészségügybe, de azonnal. Ezzel szemben, idén csak az egyszeri bruttó félmillió forint pluszjuttatásról van szó, ami valójában nem egy eget rengető – bő 300 000 forintot jelent a tervezett július elsejei kézhezvételkor. Ezen túlmenően, sem az idei, már elfogadott költségvetésben, sem a jövő évi tervezetben nem látni semmilyen pluszköltséget, ami elengedhetetlenül szükséges lenne ahhoz, hogy legalább enyhüljenek azok a feszültségek, amelyeket tapasztalhatunk.” 

Arra a felvetésre, hogy a kórházak még életben lévő belügyminiszteri fennhatósága előrevetít-e egy drasztikus egészségügyi átszervezés rémképét, Kökény Mihály óvatosan fogalmaz, mert a válaszban egyelőre csak találgatásokra lehet támaszkodni. A miniszteri előírányzatra hivatkozva, annyit lehet tudni egyelőre, hogy a lefoglalt kórházi ágyak feltöltését 80 százalékban engedélyezik, 20 százalékban még fenn kell tartani – a járványhelyzet esetére. Annak viszont látja a veszélyét, hogy egy – úgymond – lopakodó reform formájában, az üresen maradó ágyakat leépíthetik. A szerkezeti átrendezés – ha elegendő összeg áll rendelkezésre az egészségügyi működtetésre – napirendre kerülhet, de nem a kellő anyagi források helyett: nem egy egyszeri, szerény összeggel kell elismerni az egészségügyi dolgozók munkáját – emelte ki.

Azt a felvetést, hogy a Müller Cecília fémjelezte operatív törzs a jövőben nem vész el, legfeljebb átalakul, hogy erre van-e igény és milyen formában élvezhetjük a jövőben, Kökény Mihály bölcsen csak szakmai szempontból értékelte.

„Maga a szervezet nyilván némileg visszafogottabb üzemmódban tevékenykedve működhet – ha így lesz. Ha a járvány lecsengése az eddigi mértékben folytatódik, akkor nyugodtan be is szüntethetik a tevékenységüket. Ezzel együtt, márciusi véleményem most sem változott: a hatályos egészségügyi törvény alapján is meg lehetett volna egy járványügyi védekezést szervezni, de nyilván a kormány majd eldönti az OT jövőjét – én a folyamatos működését nem látom indokoltnak. Amire viszont sokkal nagyobb szükség lenne az operatív törzs helyett, az az egységes és valamikor tényleg hatékony Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat. És nem ártana egy megfelelő hatáskörökkel rendelkező, önálló Egészségügyi Minisztérium.”