Orbán az elmúlt 14 évben kleptokrata autokráciává alakította Magyarországot
Donald Trump úgy vezeti a kampányt, mintha ő lenne a hivatalban lévő elnök, és ezt tette akkor is, amikor Orbán Viktort fogadta egy kvázi állami látogatáson – írta a The Guardianban Jan-Werner Müller, a Princeton egyetem politológia-professzora.
A brit liberális lap szerzője rámutatott: a bírálók szerint Trump nyári rezidenciáját „olyan buja diktátor-stílusban díszítették, mint valami elnök-király palotáját, ahogyan azt a harmadik világbeli kleptokraták szeretik”.
Orbán az elmúlt 14 évet azzal töltötte, hogy országát az EU kellős közepén kleptokrata autokráciává alakítsa. Nyilvánvaló, hogy Trumpnak nincs szüksége Orbán útmutatására, ő maga is meg van áldva tekintélyelvű ösztönökkel. Mindazonáltal az Egyesült Államok és egy kicsi ország közötti eltérések ellenére, Orbán kormányzása konkrét leckékkel szolgál, amelyeket az amerikai jobboldal kész a magáévá tenni.
Az egyik lecke az, hogy tökéletesen az ellenőrzésed alatt kell tartani a pártodat. Nem véletlen, hogy a szélsőjobboldali populista vezetők a pártjaikat mindenhol eszközként kezelik, nem tűrik a belső vitákat, a másként gondolkodás pedig tilos. Ez következményekkel jár a politikai rendszer egészére, mert nincsenek olyan, párton belüli nehézsúlyú személyiségek, akik korlátokat szabnának. Trump pedig 2020-ra már afféle személyi kultusszá alakította a pártját, ezért is nem volt senki, aki megakadályozta volna a Capitolium elleni támadást. Trump hangosan kimondja a diktátori státusz iránti vágyát, de a támogatói – leszámítva az oktatásügy kérdéseit – óvatosabbak, írta a szerző, aki ismertette, mit tett Orbán Viktor az oktatással és az akadémiai szabadsággal.
További lecke, amelyet az amerikai jobboldal igyekszik gyorsan elsajátítani, hogy Orbán – más szélsőjobboldali populistákhoz hasonlóan – a pályájukon karriert befutó közalkalmazottakat iránta hű emberekre cserélte le. A Trumpnál tett látogatás előtt a magyar politikus a Heritage Alapítványnál beszélt, annál az intézetnél, amely ijesztő pontossággal dolgozta ki a trumpista tervet, hogy hogyan kell „a mélyállam lerombolásának” jegyében eltéríteni azt, aminek semleges bürokráciának kellene lennie.
Orbán az EU-ban Putyin szövetségese, ezért – amikor csak lehet –, igyekszik akadályozni a szankciókat és az Ukrajnának nyújtandó segítséget. A felszínen a vonzódás ideológiai jellegű. Állítólag mindketten hisznek az „erős családban,” hisznek a határok szuverenitásra hivatkozva való megerősítésében – de az mindegy, hogy ebben benne foglaltatik-e egy másik ország megtámadása.
A viszony azonban valójában gyakorlati: Orbán kezet nyújt bármely hatalomnak, amelynek lehet, hogy erősítse otthoni hatalmát. „A nemzeti konzervativizmus show nagyon hasznos, mert a figyelmet a korrupcióról és a demokrácia lerombolásáról olyan témákra tereli, mint az azonos neműek házassága, és ez a megközelítés Trump részéről nyilvánvaló volt elnöksége idején, és ha újra hatalomra kerül, ez csak erősödni fog. Nehéz kérdés, hogy Trump tanult-e első elnökségéből. Az viszont nyilvánvaló, hogy Trump ugyanúgy megtorlásra vágyik, mint Orbán, amikor elvesztette a választásokat 2002-ben, és olyan stratégiával tért vissza, hogy soha többet nem engedi el a hatalmat” – írta Müller.
Végül rámutatott: nem lenne helyes túlságosan komoly következtetéseket levonni egy olyan országból, amelynek lakossága kevesebb, mint Pensylvaniáé. De a Trump által „ikreknek” nevezett két politikus közötti párhuzamok már nem is lehetnek ennél világosabbak.
