Orbán elhitetné, hogy Európa is rajta keresztül szól
„A bennünket körülvevő világnak nem érdeke, hogy Magyarország szuverén ország maradjon” – vélte Orbán Viktor a szuverenitásról tartott konferencián. Egyúttal azonban azt is megüzente híveinek, hogy nem hagyja magát – és országát –, sőt, kész akár az egész kontinenst érintő változások élére is állni. Pontosan kifejtette, mire is gondol, de a lényeg egyértelmű: mindenki örüljön, hogy ő egy pillanatig sem adja fel a harcot.
Már megszokhattuk, hogy Orbán Viktor különleges, egyedinek is mondható látásmóddal szemléli a világot. Általában péntek reggeli, interjúnak álcázott rádiós szózataiban mondja el azokat a gondolatokat, amelyek aztán napokon-heteken át visszaköszönnek a kijelölt megmondóemberek nyilatkozataiban. Ezzel igyekeznek a megfelelő sínre állítani a magyar emberek gondolkodását. Illetve, pontosan az a cél, hogy lehetőleg senki se gondolkozzon, csak híven kövesse a párt és a kormány által meghatározott paneleket. És a közvélemény-kutatások már több mint egy évtizede jelzik, hogy ez a próbálkozás egyáltalán nem sikertelen.
A jelek szerint, azonban a miniszterelnök nem elégszik meg azzal, hogy saját hazájában olyan többséget tudott maga mögé állítani, amely lehetővé teszi hatalma megtartását. Az már persze kérdéses, valóban komolyan gondolja-e, hogy az uniós állampolgárok jelentős részét is képes lenne az orruknál fogva vezetni, de saját közönsége bizonyára örömmel veszi tudomásul, hogy igen. Vagyis mondani bármit lehet, kipróbálni pedig úgysem kell sohasem.
De milyen jól hangzik, hogy napjainkban „Magyarország az európai emberek hangja”. Mámorító, hogy a mi édes hazánk az „egyetlen olyan ország, amely úgy beszél, ahogy a magyar és a nyugat-európai emberek gondolkodnak”. És ne akadjunk fenn azon, hogy vajon Budapesten honnan tudják ennyire biztosan, miképpen vélekednek a többi 26 uniós, meg az unión kívüli államok polgárai. Hiszen itt még nincs is végük a kedvező fejleményeknek. Orbán Viktor szerint ugyanis Magyarország a valóságos súlyát meghaladó befolyással rendelkezik a nemzetközi politikában. Ennek oka pedig az, hogy az európai emberek napjainkban „Magyarországon keresztül tudják elmondani a véleményüket, nem pedig a saját nyilvánosság-rendszerükön keresztül”.
Nem kétséges, hogy egy születésnapi ünnepségen pozitív dolgokat kell mondani. Márpedig a beszéd, amelyből az imént idéztünk, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány létrejöttének 30. évfordulóján hangzott el. És az alapításnál ott volt a mai miniszterelnök is, igaz, akkor még liberálisként – ami napjainkban már szitokszónak számít számára –, de nyilván azzal a céllal, hogy megalapozza jövendő karrierjét. A hatalom csúcsáról visszatekintve, pedig bizonyára minden úgy van jól, ahogy van (volt), hátraarcokról és pálfordulásokról nem érdemes szót ejteni.
Mértéket persze azért lehetne tartani. Az még hihető, hogy onnan a magasból úgy látja a miniszterelnök, hogy az ő politikai rendszere közelebb áll a klasszikus demokratikus felfogáshoz, mint a nyugat-európai. Ez nézőpont dolga, s valóban, itt mindenki szabadon elmondhatja véleményét. legfeljebb azokat büntetik meg, akik nagyon kibeszélnek a fideszes kánonból. Ráadásul a jelenlegi hatalom sokat tett azért, hogy leginkább az ő hangja jusson csak el a széles közvéleményhez. Az viszont már kérdéses, hogy egy ország vezetője megengedheti-e magának, hogy – hívei egyben tartása érdekében – valótlanságokat állítson.
Jelenleg ugyanis már ott tartunk, hogy az unióban – a sokat szidott Brüsszelben, de a tagállamok többségében is – kezd elegük lenni a különutas Orbán Viktorból. Ami önmagában nem lenne olyan nagy baj, csakhogy ez egyúttal azt is jelenti, hogy az országot, amelyet irányít, ugyancsak ennek megfelelően „árazzák be”. Hiába kedveli a nemzetközi média a miniszterelnököt, mert általában „jókat mond”, a politikusok már nem szívesen állnak vele szóba és úgy gondolják, hogy a közösségnek árt, amit művel. Ezen a szemüvegen keresztül érdemes vizsgálni azt a kijelentést, miszerint Magyarországnak jelentős súlya van a nemzetközi politikában.
Lehet persze reménykedni abban, hogy a jövőre esedékes európai parlamenti választásokon bejön Orbán Viktor számítása és többségbe kerülnek azok az erők, amelyeket szövetségesének tekint. Igaz, hűnek tartott barátai közül is többen elfordultak tőle, mert veszélyesnek minősítették orosz-barátságát. De bízni akkor is lehet, hogy majd az ő szempontjából „jóra fordulnak” a dolgok. És még azt is elmondhatja, hogy majd változások lesznek Európában, mert ideje, hogy az európai emberek visszavegyék intézményeiket.
Nyilvánvaló azonban, hogy ez a felszólítás – a látszat ellenére – nem a határon túlra szól, hanem befelé. A híveknek érezniük kell, hogy az ő vezérük egy olyan nagy formátumú, tekintélyes politikus, aki adott esetben megforgatja az egész világot. Magyarországgal már megtette, bizonyára képes lehet rá másutt is.
A hit nagy dolog. A többi meg nem számít.
