Orbán manővere megerősítette az eltérő pólusok összetartását
A magyar kormány provokál, és ezzel saját hatalmi bázisát erősíti – írta a Frankfurter Allgemeine Zeitung tudósítója „A bírálat kifejezetten kívánatos” című, az előfizetők számára elérhető cikkében. Tévedés lenne azt hinni, hogy Orbán Viktor nemzeti-konzervatív kormányának kínos a most elfogadott törvény körüli vita. Ugyanis a vitatott jogszabály célja eleve az volt, hogy nemzetközi felháborodást váltson ki.
Ez abból is kiderül, hogy mennyire élesen reagált Orbán csapata az első bírálatokra: egy pillanatnyi habozás sem mutatkozott, ellentétben például azzal, amikor Budapest tavaly meglepődött a rendeleti kormányzás bevezetése miatti heves nemzetközi felháborodáson – mutatott rá Stephan Löwenstein. A tudósító szerint ezt a mechanizmust Orbán kormánya már tíz éve rendszeresen alkalmazza. Bár eleinte ez talán nem volt szándékos, de később a felmérési eredmények és a választási győzelmek bátorítására kétséget kizáróan szándékossá lett.
Heves reakciókat váltanak ki külföldön olyan intézkedésekkel, vagy éles megfogalmazásokkal, amelyek belföldön talán nem is lettek volna annyira feltűnőek. De az ilyen esetek után, minden ilyen alkalommal a liberálisok internacionáléja ellen, a nemzeti magyar szuverenitásért harcoló hősnek lehet látszani.
A politikatudomány szerint a populizmus egyik fontos vonása, hogy „én veletek a fenti hatalmasok ellen”. Egy Fidesz típusú pártnak, amely sok éve szinte korlátlan hatalommal kormányoz, ezt az attitűdöt nehéz fenntartani, hiszen ki van már „ott fenn”? Külföldi nyomás nélkül ez nem is menne, és ehhez éppen nagyon jól jön az EU és az intézményei. Végső esetben ehhez még felfújnak egy állítólag mindent befolyásoló ellenségképet: ez 2015-től fogva Soros György volt. Az ellenségkép azonban elhasználódik, és a legújabb törvényhez már nincs is szükség rá.
Löwenstein szerint a rendelkezés egyes részeiben nincs is kivetnivaló, például abban, hogy ebben a kérdésben nem lehet külső szolgáltatókat bevonni az iskolai nevelésbe, mert ezzel vannak rossz tapasztalatok Németországban is. Ám a téma teljes kizárása és megtiltása, ahogyan azt a törvény előirányozza, „kalapácsos pedagógia és a felvilágosítás ellentéte” – írta a tudósító. Hasonló a helyzet azzal is, hogy a fiataloknak nem lehet homoszexuális tartalmakat mutatni filmekben és könyvekben, a gyereket ugyanis kiöntik a fürdővízzel együtt, amikor a piszkos sarokba tolják a homoszexuálisokat.
A törvény az európai bíróságok előtt aligha áll meg diszkriminatív volta miatt. Ettől függetlenül azonban nem is megvalósítható: a film és az irodalom kánonja – és éppen a klasszikusé – tele van homoszexualitásra való utalásokkal és a homoszexualitás ábrázolásával. Hogyan lehet ezt kihagyni? Orbánnak azonban, akinek a fő kérdés a politikai jelzés, ez alighanem édes mindegy.
A homoszexualitással és a nemváltoztatással kapcsolatos törvényi rendelkezés gonoszsága abban a jogi kontextusban van, amelybe helyezték. Ugyanis egy pedofilok ellen régebben kilátásba helyezett törvény-szigorításba csempészték be. A pedofilok elleni jogszabályok megszigorítása ellen egyetlen párt sem emelt szót, amíg két hete a Fidesz éjnek évadján nem nyújtott be egy módosító indítványt. Ennek egyetlen jól látható oka volt: a most alakuló ellenzéki szövetség megosztása. Úgy tűnik, a stratégiai célt nem sikerült elérni: a Jobbik ugyan megszavazta a törvényt, de az Orbán-ellenes népfront fellazulásának semmiféle jele nincs. „Mi több, úgy tűnik, hogy Orbán manővere csak megerősítette a nagyon eltérő pólusok összetartását” – írta Stephan Löwenstein a tekintélyes német konzervatív lapban.
