Orbán népének Kádár kell

Sokakat talán meglepett annak, a Hírklikk által is ismertetett felmérésnek az eredménye, amelyet a Policy Solutions és a Friedrich-Ebert Stiftung közvélemény-kutatók közösen készítettek a rendszerváltozás 30. évfordulója alkalmából. Arról kérdezték az embereket, hogy a Kádár rendszerben, vagy most élnek jobban. A Fidesz szavazóinak mintegy fele is arra voksolt, hogy Kádár idején jobb volt, mert kiszámíthatóbb volt az élet, és kisebbek a társadalmi egyenlőtlenségek.

Akik ma ismerik Orbán Viktort és csak a mostani, a személye körül kultuszt építő diktátort látják benne, valószínűleg már nem emlékeznek arra, mi történt, miután Orbánt másodszor is miniszterelnöknek választottak. A frissen megválasztott miniszterelnök 2010-ben, nyár végén, azzal ment Brüsszelbe, hogy majd idehaza szépen elengedi a hiányt. Azt gondolta, ebből oszt majd az embereknek, mert jó akart lenni (majdnem) mindenkihez.

De Brüsszelben nem örültek az ötletének. Az a csúnya portugál, a Barroso, akinek a nevére már alig emlékszik valaki, azt mondta a mi miniszterelnökünknek, hogy NEM. Nem engedheti el a hiányt. Innen számítódik minden. Például az, hogy 72 óra alatt kellett a gazdasági programot összerakni. Kapkodni volt muszáj, rögtönözni. Hazudni – ha úgy tetszik.

Pedig, ami Kádárnak összejött, azt akarta Orbán is. Hogy szépen emlékezzenek rá az emberek. Mindenből a legtöbbet kihozni. Mint János bácsi, akit kezdetben majdnem mindenki utált. Nem ok nélkül, valljuk be. Voltak viselt dolgai, '56 után főleg. De aztán szépen megjavult. Ő lett a mi János bácsink, és mi lettünk a legvidámabb barakk. Jobb volt ő nekünk, mint Brezsnyev, Zsivkov, Novotny, Gomulka, Honecker az övéinek. Ceausescuról nem is beszélve. 

Mint a viccben, amikor a miniszter felesége megtudja, hogy a férjének szeretője van. Óriási balhét csap az asszony, de a férj megmagyarázza: tudod drágám, az én funkciómban ez elengedhetetlen. Mondja is az asszonynak, hogy melyik miniszternek melyik nő a babája.

Nem sokkal később, egy fogadáson ott van mindenki. Minden miniszter, az összes szeretőjük. Hősünk neje alaposan végigméri a felhozatalt, majd odasúgja az urának: azért a miénk a legszebb…

Nekünk János bácsi volt a legszebb. Orbán is mondta: ha nem a Kádár-rendszerben lett volna gyerek, hanem most, akkor legföljebb agronómus lett volna belőle, vagy traktoros.

Mint minden diktátor, ő is demokratának tartja magát. Más kérdés, hogy a demokráciának vannak határai. Azt pedig, hogy hol a határ, ő mondja meg. Ő tudja, ki a jó, ki a rossz. Ki a barát, kiben rejlik ellenség. És nálunk is jobban tudja, hogy mi, többiek, mit akarunk. Ha netán nem azt akarnánk, amit akarnunk kellene, akkor rákoppint az orrunkra. 

De erre csak ritkán van szükség. Megtanultuk a leckét, ugyanúgy, mint Kádár alatt: ha betartjuk a szabályokat, nem lesz bajunk. Persze, ez sem mindenkire érvényes. Most is az van, mint amikor még a fideszesek fele szerint is jobb volt: hogy a törvények csak azokra vonatkoznak, akik betartják őket.