Orbán nyerhet a pókerjátszmában
Orbán hosszú távú stratégiával köti össze az ukrán támogatás blokádját, azonban olyan helyzetben van a pókerjátszmában, hogy jóformán csak nyerhet – így látja a Neue Zürcher Zeitung közép-európai tudósítója.
A svájci lap emlékeztetett arra, hogy az európai vezetők udvarolnak a miniszterelnöknek, nehogy az eheti csúcs katasztrófával végződjön. Közben azonban a magyar fél egyrészt kíméletlen, másrészt ösztönös geopolitikai jelzéseket küld több irányban is.
A kormányfőnek nagy adottsága van ahhoz, hogy országa a tényleges súlyánál magasabb kategóriában mérkőzzön a nemzetközi porondon. Évek óta kihasználja az egyhangú döntéshozatal elvét, hogy maximális előnyöket csikarjon ki.
Most már Zelenszkij is kopogtat nála: hírek szerint szó van a kétoldalú tárgyalásról. Ám Budapest idáig nem adta be a derekát. A magyarok kerek-perec megmondják: egy ilyen, viszonylag szegény államnak nem érdeke, hogy egy még rászorultabb ország csatlakozzon, mert elvinné a felzárkózási és agráralapok javát. Azon kívül, ha az EU következetes kíván lenni, fel kellene venni a nyugat-balkáni jelentkezőket, valamint Moldovát is.
Az aggodalmak nem csupán magyar részről jelentkeznek, ám a többiek csendben csinálják, Orbán viszont nyíltan szembemegy Brüsszellel, aminek egyaránt vannak bel- és külpolitikai okai. A stratégáinak meggyőződése, hogy a nyugati hegemónia középtávon kifutó modell, és az országnak egy olyan régióban kell helytállnia, amelyben különféle hatalmak versengenek a befolyásért. Ezért alapvető a jó viszony Kínával és az oroszokkal.
A nyugati beruházókat vonzó feltételekkel köti magához. Szüksége van sok és olcsó energiára a gazdasági tervekhez, ám épp emiatt erős a függés Moszkvától, ezért nem érdeke, hogy határozottan kiálljon Kijev mellett.
A megalkuvó irányvonalnak van más hozadéka is. Mindig ki tud harcolni engedményeket az EU-ban. Ugyanakkor ugyanazt hangoztatja, mint a nyugati jobboldal: a belső negatív vonások, korrupció, oligarchák, stb. miatt nem szabad segíteni az ukránokat.
A reálpolitikát igencsak érző populista már a háború kezdete óta arra számít, hogy a Nyugat előbb-utóbb belefárad a viszályba. Saját híveinek viszont úgy adja el az otthoni gazdasági problémákat, hogy azok egytől egyig a szankciók következményei.
Ám a blokáddal célba veszi a visszatartott uniós forrásokat is. Úgy tűnik, hogy Brüsszel hajlamos a kilátásba helyezett vétót a pénzekért vívott hazardírozás részének tekinteni. Mivel a politikusnak nagyon kell a pénz, nem kizárt, hogy beszünteti az akadékoskodást.
De jobb, ha a Bizottság nem vesz mérget rá, mivel először is nagyon valósak az árkok a két fél világnézete között. Másfelől ha sikeres a revolverezés, akkor jó esély van rá, hogy legközelebb megint bevetik.
