Ipari KRESZ-tábla: Vigyázat! Meredek lejtő!
Hosszú időt töltöttem szombaton a képernyő előtt, néztem/hallgattam a Fidesz-kongresszus eseményeit. Lázár, Szijjártó és Navracsics miniszterek voltak a kormányzati „előénekesek”, de a magyar gazdaság sanyarú állapotára nem tértek ki szónoklatukban. Reménykedtem, hogy majd a vezérszónok (O.V) legalább említést tesz az ipar, az építőipar és a beruházások helyzetéről, azaz röviden elemzi a múltat és felelős kormányfőként kiutat mutat a jövő vonatkozásában. Ez nem történt meg. Volt viszont elég Brüsszel -, háború- és genderkritika; az ismert – és már unalmas – orbáni fordulatok uralták a miniszterelnök beszédét.
A fagyos hétfő „fagyos” KSH-számokat is hozott. A Központi Statisztikai Hivatal január 12-i gyorstájékoztatója dermesztő adatokat közölt az ipari ágazatról:
– az ipari termelés az év első tizenegy hónapjában 3,5 százalékkal kisebb volt, mint 2024. azonos időszakában,
– az előző év azonos időszakához mérten (2024. november) 5,4 százalékkal esett vissza az ipar teljesítménye,
– az előző hónaphoz képest (2025. október) 2,0 szátalékkal csökkent az ágazat kibocsátása.
Szomorú adatsor, főként annak tükrében, hogy 2023-ban az ipari termelés volumene 5,5 százalékkal alacsonyabb volt, mint 2022-ben, a 2024. évben pedig újabb 4 százalékos volumenvisszaesést kellett elkönyvelni az ágazatban. És most azt látjuk – minden ígéret ellenére –, hogy elveszett a 2025. év is, hiszen a 11 havi negatív adatok a decemberi adatokkal biztosan nem kompenzálhatók. Három év folyamatos lejtmenetét regisztrálhattuk úgy, hogy annak sem személyi sem pedig koncepcióváltással összefüggő következménye nincs. Külön megemlítem a 2025. november/2025. október viszonyát (mínusz 2 százalék), ami – sajnos – azt igazolja, hogy még mindig nem történt meg a fordulat, és még mindig nem sikerült elrugaszkodni a gödör aljáról.
Ennek a tartós – három éves – visszaesésnek számos kedvezőtlen következményével találkozunk, hiszen az ipari ágazat a hazai GDP 23-25 százalékát adja, tehát ipari feltámadás nélkül nincs érdemi gazdasági növekedés. Ebből a tartós lejtmenetből (is) eredeztethető az elszabadult költségvetés hiány, és szintén ennek „köszönhetjük” az államadósság szintjének növekedését. Szenved az ipari ágazat, pang a nemzetgazdaság, nő a deficit, aminek következtében újabb és újabb hitelforrások bevonásárára van szükség.
Nagy Márton egy dologban profi: a felelősség elhárításában és a másokra mutogatásban. Hibás a brüsszeli gazdaságpolitika, minden bajunk okozója Németország és a szomszédunkban folyó háború. Kizárólag külső okok miatt tartunk ott, ahol tartunk: 2025-ben valószínűleg csak 0,5 százalékos a GDP- bővülés, többek között az ipar siralmas teljesítménye miatt. Arra soha nem tér ki Nagy miniszter, hogy az erősen iparosodott – és németorientált – Csehország hogyan realizál 2025-ben 2,5 százalék körüli GDP-gyarapodást, és miként lehetséges, hogy az orosz-ukrán háborúban nagy terhet vállaló Lengyelország is kiválóan teljesít (3 százalék felett)?!
Mire jegyzetem végére értem, már meg is jelent a Nagy Márton által vezetett tárca hivatalos és terjengős közleménye, amelynek csak a címét idézem: „A kormány a háborús ellenszélben, Brüsszel nyomásgyakorlása ellenére, hadigazdaság helyett békegazdaságot épít, adócsökkentésekkel és célzott programokkal támogatva a hazai kkv-kat és a magyarországi ipart.”
Erre röviden csak focinyelven tudok reagálni. Miniszter úr! Biztos, hogy ugyanazt a meccset nézzük?
