Orbán önmagát kábítja az ötleteivel, amelyek kudarca borítékolható

„...bejelentem a digitális polgári körök elindítását. Az első számú digitális polgári kört már meg is alapítottuk...A digitális polgári körök megalakításának van választási jelentősége, de jóval túlmutat azon, ugyanis nekünk, jobboldali, polgári, keresztény, konzervatív, nemzeti közösségnek Magyarországon is kezdenünk kell valamit a virtuális térrel. Ma ez ellenséges terület, és ez nincs így jól... Aki vállalja a polgári, nem baloldali, nem progresszív, nem libsi meggyőződését, azt megtámadják, kigúnyolják, méltóságában bántalmazzák. Trollkodás, rombolás, széthúzás és erre épülő digitális közösségek uralják a digitális teret. Valamit tehát tennünk kell, a közösségeinket újra kell szervezni a modern kornak megfelelően. Tudomásul kell vennünk, hogy egy közösség akkor működik, ha van digitális lába. A szétrombolás kultúrájának ellenpontját kell létrehozni: az építés, az országépítés, az alkotás és a hazaszeretet kultúráját a digitális térben is. A tiszás digitális agresszió ellen korábban már létrehoztuk a Harcosok Klubját, és ez fontos, de nem mindenkinek való a harc. Van, akinek kifejezetten elege van a konfliktusokból. Ezért kell egy hely, egy tér azoknak is, akik nem akarnak részt venni direkt politikai csatákban, de részt akarnak venni az országépítésben. Kell egy tér, egy támasz, kell a politikai és közösségi védelem, kell sok digitális polgári kör...Ennek van jelentősége a nemzeti szuverenitás szempontjából is, ugyanis a globalisták, baloldaliak, a háborúpártiak már mind ott garázdálkodnak a digitális térben. Nekünk is szükségünk van egy digitális honfoglalásra. Létre kell hoznunk az immunrendszert, létre kell hoznunk a mi morális forráskódunkat és a mi nemzeti algoritmusunkat. Hajrá, digitális polgári körök!” Erről is beszélt a hétvégén Tusványoson Orbán Viktor miniszterelnök, aki ezzel indította útjára legújabb toborzását. 

Ez nem az első volt, a Harcosok Klubja eddigi rövid pályafutása alatt láthatóan befuccsolt, kérdés. vajon sikerre vezethetnek-e Orbán újabb és újabb közösségépítő tervei? Herényi Károlyt erről és még sok minden másról is kérdeztük.

„Pótcselekvések sorozata, az, hogy újfajta szerveződéseket talál ki, azt jelenti, nincs valódi gondolata, s azokat akarja pótolni” – mondta, leszögezve, hogy ezek vége a teljes sikertelenség. Orbán csak önmagát kábítja ezekkel az ötleteivel, amelyek semmiféle eredményt nem hoznak és nem is fognak hozni. Egyszerűen arról van szó, hogy egy láthatóan talaját vesztett ember próbál kapaszkodókat keresni. „Tusványoson hozzászoktatta a hallgatóságot, hogy minden évben egy óriást mond, most már ez is elmaradt, látszik, hogy kifogyott a lőszer”.

Miközben arra hivatkozik, hogy a „baloldaliak, a libsik, a tiszások, a progresszívak, a globalisták, a háborúpártiak” jellemzője a „durvaság, a sértegetés, a trollkodás és a digitális erőszak, agresszívek”, addig ezzel szembeállítja magát, táborát pedig az immunrendszer erősítésére, a saját morális kód létrehozására buzdítja. Tényleg ennyire vak és nem tudja, mi megy az országban, vagy ennyire cinikus és hazug? – kérdeztük. Herényi szerint Orbán mára már teljesen elszakadt a valóságtól, kiépített magának egy olyan fajta világot, ahova próbálja beszervezni, becsábítani saját táborát, amely egyre csak fogyatkozik. Ezért kétségbeesett kísérleteket tesz, hogy egyben tartsa híveit. 

S hogy akkor mit fog csinálni a választásokig hátralévő időben, mire számíthat az ország? A korábbi MDF-es politikus válaszában emlékeztetett a 2002-es választások körüli időszakra, amikor az Erzsébet híd lezárásától többféle megmozduláson át megmutatta, hogy mindenre képes. „Merthogy egy ilyen karakterű ember nem adja ki a hatalmat a kezéből” – mutatott rá, leszögezve: „éppenséggel pont a hatalom volt az, ami elvitte Orbán normális ítélőképességét”. 

Hírlik, hogy Orbán környezete, az emberei már meglehetősen régóta nem merik megmondani neki, mi is a valóság. Ha ez igaz, akkor talán nem is ezért állít totális valótlanságokat az országról – de ha nem, akkor viszont ő maga kegyetlenül cinikus. Vajon melyik lehet a kettő közül az igaz? – kérdeztük.  A politikában személy szerint is jártas szakértő úgy látja, hogy inkább a kettő együtt állja meg a helyét. Mint magyarázta: olyan kontraszelekció zajlik a Fideszben, hogy ma már normális embert nehéz találni Orbán közelében, ugyanis, aki kritikus hangon szólalt meg, esetleg csak jelzett valamit, azt Orbán azonnal kirúgta, kinyírta. Ma már csak Hajbókoló Jánosok veszik körül. 

Ha már János, Lázár gyakran fogalmaz meg bírálatot, ami nyilvánosságot is kap, s mégsincs semmi baja. Vajon ez egy ráosztott szerep lenne? – vetettük közbe. Herényi szerint azt nehéz eldönteni, hogy kiosztott szerepet játszik-e. De az biztos, hogy Lázár is labilis személyiség.  Egyébként pedig – tette hozzá – a politikában nehéz úgy tartósan sikerrel részt venni, hogy csak a pillanatnyi érdekek számítanak – ahogy G. Fodor Gábor fogalmazott: a kormányzás a pillanat uralásának a művészete. 

Ilyen körülmények között mit lehet várni a 2026-os választásoktól? Herényi sok jót nem remél, mert ugyan a változás nagyszerű dolog, de nincs értéktartalma. „Az látható, hogy a Fidesz-uralomnak vége, de nem vagyok benne biztos, hogy az új világ megoldja-e Magyarország társadalmi problémáit, amelyek lassan szétfeszítik a nemzetet?”.

Magyar Péter székesfehérvári beszéde nem ad némi okot a derűlátásra a problémák megoldásának távlatait illetően? – kérdeztük.  Szerinte még az is lehet, de – figyelmeztetett – nem beszédekre építjük a jövőt. Emlékezzünk csak! Orbán is azt mondta egykor, hogy „ne figyeljenek oda arra, amit mondok, egyetlen dologra figyeljenek, amit csinálok”. Mint Herényi leszögezte: „a politikában a cselekedetek azok, amelyek meghatározók lehetnek – egyelőre mi az ígéretek világában élünk, s ezekből még bármi lehet”.

Ha lemaradt róla, itt megnézheti a KlikkTV július 1-jei műsorát, vendégünk Herényi Károly: