"Orbán politikai stílusa folytatása Kádár szocializmusának"

Orbán kormánya ellenőrzése alá akarja vonni az 1956-ról és 1989-ről szóló emlékezést, és ebben a független kutatóintézetek csak zavarnak - ezzel vezette be a Süddeutsche Zeitung által ismertetett cikkét Tobias Ruprecht és Vargha Dóra, a brit Exeter egyetem két történésze. Emlékeztettek Nagy Imre újratemetésére és az 56-os intézet megalakulására, valamint arra, hogy pontosan 30 évvel később Orbán kormánya bejelentette, hogy az intézetnek, mint független intézmények vége.

A csapás újabb lépés Magyarország legújabb kori történelmének újraértelmezésében, és általában az 1989-es események egész kelet-Európában tetten érhető, politikailag irányított újbóli interpretációjában. A cikk részletesen ismertette az 56-os intézet történetét, majd rámutatott, hogy az intézményt már Orbán első kormányzása alatt is ellenséges légkör vette körül, miközben a kormány kezdeményezte a Terror Háza Múzeum létrehozását, amelynek élére Schmidt Mária történészt, Orbán bizalmasát állította.

A legújabb kori magyar történelem a múzeumban a totalitárius külföldi hatalmak általi elnyomásra redukálódik, és az államszocializmus 40 évét egy szinten kezeli a sztálinizmussal. Amint újra hatalomra került Orbán, támadások indultak minden olyan történelmi elemzés és narratíva ellen, amely nem felelt meg ennek a tálalásnak, fegyelmi eljárásokat indítottak olyan történészek ellen, akik az 55. évforduló alkalmából bírálták a hivatalos ábrázolást. 

Orbán az 56-os intézetet 2012-ben a Széchenyi könyvtárhoz, most pedig a Veritas intézethez rendelte. Az utóbbi közvetlenül a kormányfő felügyelete alatt áll, és az „igazi magyar kultúra” politikai vezetés ízlése szerinti olvasatát terjeszti.

Legutóbb antiszemita megnyilvánulásokkal került a figyelem középpontjába - írták a szerzők, és idézték az említett kijelentéseket. megállapították: az 56-os intézet Veritashoz rendelését a magyar és külföldi történészek döbbenten fogadták, és támogató kampányokra szólítottak fel, emellett a kor több tanúja visszavonta a gyűjteményben lévő anyagaik közlési jogát. Az 1956-os és 1989-es forradalmak a posztkommunista Magyarország identitáskeresésében fontos vonatkoztatási pontok. Minden párt tisztában van a történelmi narratívával járó politikai hatalommal, és az államszocializmus vége óta mind a történelmi hagyományvonalak mentén határozza meg magát.

A központi szerep Nagy Imre 56-os szerepének megítélése. Orbán ifjú politikusként Nagy Imrét a szovjet kommunizmus áldozatának láttatta: az újratemetés alkalmából mondott beszédében Nagy Imre megölését bizonyítékként hozta fel arra, hogy a szocializmus és a demokrácia összeegyeztethetetlen. A későbbiekben a Fidesz a nyolcvanas évek szocializmusát is a sztálinizmus folytatásaként állította be, hogy ezzel is diszkreditálja a hatalomba visszatért posztkommunistákat.

A párt ügyesen húzott hasznot abból, hogy a lakosság dühös az elit fordulaton átnyúló, inkább vélt, mint valós kontinuitása miatt, és táplálta azt az elterjedt hitet, hogy 1989 a liberális elitek és a volt kommunisták összeesküvése volt arra, hogy „megfosszák a köznépet a forradalmától”. Közben pedig háttérbe szorította azt, hogy maga a Fidesz is a volt kommunista pártelithez tartozó sok figurát gyűjtött be, és hogy Orbán politikai stílusa egyenes kontinuitásban áll a Kádár János alatti késői, tekintélyelvű populista szocializmusával. „Orbán jó kapcsolatokat ápol a szocialista világbeli volt partnerekkel Moszkvától Pekingig. Akárcsak a gulyáskommunizmusban, Orbán a gondoskodó nemzetállamot összeköti a nyugati és a muzulmán külvilág fenyegető ábrázolásával. Újra és újra akadnak antiszemita felhangok Sorossal szemben, aki egykor Orbán nyugati tanulmányait finanszírozta” - írták.

Orbán Viktor 2010-es visszatérése a hatalomba és az azóta megnyert két választás jól bizonyítja, hogy mennyire népszerű az ő politikai történelemábrázolása. A 2008-ban elkezdődött gazdasági és pénzügyi válság nyomán a nyugati liberális modell nimbusza megsérült, és egész Kelet-Európában hasonló szellemiségű politikai mozgalmak kerültek hatalomra. A szociáldemokraták kudarcához és a liberális-demokrata narratíva diszkreditálásához hozzájárult az 1956 50. évfordulója kapcsán mutatkozó nyugtalanság ügyetlen kezelése is. Orbán a tudomány terén mutatkozó, általa nem kedvelt hangok elleni széleskörű kampányában jelenleg bírja a lakosság nagy részének támogatását. A rezsim szemében különösen a szociológia, a történelem- és a politikatudomány volt már régen szálka, mert ezek a tudományok úgymond Soros befolyása alatt állnak.

Írtak a kancellárok kinevezéséről az egyetemekre, a gender-tudományok tudománytalannak deklarálásáról, és arról, hogy a migrációval és a homoszexualitással kapcsolatos kutatásokat nyilvánosan a közpénzek pazarlásának minősítik. Beszámoltak a CEU elűzéséről és az MTA ellen folyó támadásról.

Az 56-os intézet kivégzésével nem marad Magyarországon egyetlen bölcsészet- és társadalomtudományi kutató intézmény sem, amelyben biztosított lenne a kutatás szabadsága. A Fidesz-kormány az utóbbi időben egyre kevésbé vette igénybe 1956 és 1989 referenciapontjait, alighanem azért, mert mindkettő eszmei csatlakozási pontokat kínál az Orbán politikájával szembeni ellenálláshoz. 1956 60. évfordulója alkalmából Orbán visszafogta magát, de egy éjszakai akció kertében eltávolították a Parlament előtti térről Nagy Imre szobrát.

A magyar történelmet az egész kelet-Európában megfigyelhető hasonló tendenciákkal párhuzamosan átértelmezték. 1989 után három évtizeddel háttérbe szorult a demokratikus nekiindulás liberális narratívája. A Magyar Tudományos Akadémiai védelmezői a kormány tűzvonalában vannak, vagy már elmentek Magyarországról. Az átmenet egykori hősei, a liberális másként gondolkodók és a visszavonulásra kész reform-kommunisták mára a nép elárulóivá lettek - írta a két történész.