Orbán Viktor legrosszabb hagyományaink fölélesztője és – egyelőre – haszonélvezője
Orbán egyetemet avatott, és ez jó dolog. Ám Orbán számára minden hatalmi kérdés, ezért a folytonos kommunistázás, trianonozás stb. – a nacionalista vagy akár fasiszta retorika.
A Tokaj-Hegyalja Egyetem bizonyos szempontból különleges nem kell minden, más egyetemekre nézve kötelező törvényi föltételnek megfelelnie. Ez előnyösen különbözteti meg a CEU-tól, amely hiába felelt meg a csak rá „érvényes", később érvénytelennek nyilvánított, mégis lényegében megtartott előírásoknak, szóba sem álltak vele.
Két dolgot emelek ki a nyilvánvalóan hamis, egészében nézve, züllött beszédből.
Orbán egyrészt közölte, „a mi szemünkben a főváros és a vidék egységet alkot", majd bejelentette, hogy „a vidéki levegő hazafivá tesz", „vidéken még él az a magyar észjárás, testtartás, habitus, ami megmaradásunk alapját képezi a jövőben". Innen „táplálkozik a magyar küldetéstudat, amely értelmet ad életünknek, alapját szolgáltatja jogainknak, ránk rója kötelességeinket és kijelöli céljainkat" – mondta.
Érdekes lehet az az orbáni egység, amelyben a vidék jellemzője, hogy „levegője hazafivá tesz"... Úgy beszél a főváros és a vidék egységéről, hogy leggyalázatosabb hagyományaink szellemében, rögtön alaptalan, sőt, rágalmazó különbséget tesz. De mondhatom ezt a beszédet rasszistának is, hiszen nyilvánvalóan az „idegen" főváros és a „magyar vidék" szembeállítását eleveníti föl.
Hagyjuk a nyilvánvaló hülyítést, a zagyválást az állítólagos „magyar küldetéstudatról" – beszéljünk csak egy kicsit a „vidéken még meglévő" "magyar észjárásról, testtartásról, habitusról", ami – el ne feledjük – „megmaradásunk alapját képezi a jövőben"...
Leginkább a „hagyományos, hazafias vidéki testtartást" próbálom elképzelni, de nem megy ám könnyen! Ilyenkor persze nem a nagyobb városainkra gondolok: az ottani testtartás meglehetősen hasonlít a budapestihez. Van, aki hajlong, van, aki elfordulni próbál, s van, akinek testtartása a „hazaárulást", azaz az Orbánnal és önkényuralmával való szembefordulást fejezi ki.
Szóval nem könnyű a jellegzetes, hazafias, magyaros, azaz vidéki testtartást elképzelni, s azt sem, mire gondolhatott. Csak nem a hülye és aljas dumáját áhítattal hallgató, megtapsoló, szervilis, haszonleső közönségére..?
Nekem a hagyományos vidéki testtartásról például Illyés Gyula cselédei jutnak eszembe, s mai utódaik, az új nemzeti burzsoázia körül szolgálók. No meg a közmunkások testtartása – akár nyílt szavazásra is késztethetők, mint régen: nyilván kellően „hazafiasak" hozzá…
Elképzelem, milyen testtartása lehet napjainkban az eleven jog fájáról lehullott törékeny falvak lakóinak; azoknak, akik rettegve „választanak", s üveggyöngyért, tüzes vízért, krumpliért, pacalért vidulnak is, torozás közben…
(Vesd össze, József Attila: Levegőt!)
Az orbáni szövegekben tetten érhető mindaz, amiről sokszor azt hittük, hogy megszabadultunk: képzelt és valóságos sérelmek szándékosan összekevert zagyvaléka; hibbant, alaptalan büszkélkedés, sokszor kifejezetten szégyenletes dolgokkal; a leggyalázatosabb „személyi kultusz" - persze, olyan, amilyen az EU-ban még lehetséges. Uszító szándékú sérelmi politizálás, összekeverve a „nagy dolgok fognak történni" ígéretével. Bezárkózás, elkülönülés attól a Nyugattól, amely mindig is példa volt legjobbjaink számára, amióta modern Magyarországról beszélhetünk. Elutasít mindent, a felvilágosodásig visszamenőleg.
S mindez azért, mert Orbán megértette, hogy a főváros és nagyobb városaink többsége elveszett számára. Semmi sem drága számára, a hatalomért mindent… Vidékről próbál nyerni – ezért a testtartásról szóló zagyva duma is.
Hazafiatlan, hibbant, legrosszabb hagyományainkba visszarángató beszéd volt – s jó ideje már, hogy Orbán minden megnyilvánulása ilyen.
