Orbánék súlyos tévútra vitték a magyar gazdaságot

A

beszélgetés elején arról is szó esett, hogy szerinte már az is fontos változás, hogy az emberek egyre nyíltabban vállalják politikai véleményüket. Ugyanakkor elismerte: korábban ő sem merte nyilvánosan, például plakáttal vagy molinóval jelezni az ellenzéki szimpátiáját, mert tartott attól, hogy emiatt őt vagy a környezetét atrocitás érheti.

Zdeborsky úgy fogalmazott: számára ez a választás nem arról szólt, hogy ki mellé áll, hanem arról, hogy mi ellen szavaz. Elsősorban az Orbán-rendszer gazdaságpolitikáját bírálta, amely szerinte 2010 után fokozatosan egyoldalú, monokulturális pályára állította a magyar gazdaságot. Úgy véli, az autóiparra és az akkumulátorgyártásra épített stratégia súlyos tévedés volt.

A volt bankár szerint Magyarországnak nem fizikai újraiparosításra, hanem a szolgáltatási szektor megerősítésére lett volna szüksége. Példaként a turizmust említette, amely szerinte sokkal nagyobb lehetőséget jelenthetne az országnak. Úgy látja, Magyarország adottságai alapján akár Ausztriához vagy Svájchoz hasonló turisztikai célpont is lehetne, ám ehhez korszerű infrastruktúrára, jobb úthálózatra és tudatos fejlesztéspolitikára lenne szükség. A Balaton esetében is azt hangsúlyozta, hogy elfogadhatatlanul rövid, alig néhány hónapos szezonra épül az idegenforgalom, miközben más, hasonló adottságú térségek egész évben működnek.

Az akkumulátorgyárak betelepítését több szempontból is hibás döntésnek nevezte. Egyrészt emlékeztetett arra, hogy ezekhez a beruházásokhoz az állam jelentős, 15–20 százalékos támogatást adott, vagyis a magyar költségvetés komoly forrásokkal járult hozzá a külföldi cégek megtelepedéséhez. Másrészt szerinte az a kormányzati érv sem állta meg a helyét, hogy ezzel tömegesen lehet munkahelyeket teremteni, hiszen Magyarországon ekkor már gyakorlatilag teljes foglalkoztatottság volt, miközben több százezer fiatal munkavállaló külföldre távozott.

Zdeborsky szerint ezek az ipari beruházások ráadásul nemcsak energia- és nyersanyagigényesek, hanem komoly környezeti kockázatokat is jelentenek. Hozzátette: Magyarország földrajzi és gazdasági adottságai alapján az ilyen nehézipari fejlesztések különösen kockázatosak, hiszen sem elegendő energia-, sem megfelelő nyersanyagbázis nincs mögöttük. Úgy véli, az ország újraiparosításának erőltetése több szempontból is felelőtlen politika volt.

A beszélgetés másik hangsúlyos témája az MNB-alapítványok és a Matolcsy György nevéhez köthető, sokat vitatott pénzügyi ügyek sora volt. Zdeborsky szerint a jegybank működésében alapvető félreértés történt: a központi bank feladata nem a spekuláció és nem a befektetési banki logika követése, hanem a monetáris stabilitás biztosítása. Szerinte súlyos hiba volt, hogy a jegybank nyereségét nem a költségvetésbe fizették be, hanem olyan struktúrákba terelték, amelyek felett később alapítványi kuratóriumok rendelkeztek.

Úgy fogalmazott: a több százmilliárd forintos ügy büntetőjogi következményekkel is járhat, de ehhez először a politikai felelősséget is ki kellene mondani. Emlékeztetett arra, hogy Matolcsy Györgyöt Orbán Viktor nevezte ki a jegybank élére, ezért a felelősség szerinte nem áll meg a volt jegybankelnöknél. Zdeborsky azt is kifogásolta, hogy az ügyben a nyomozás rendkívül lassan haladt, miközben szerinte az alapvető tények már régóta ismertek, és a valódi áttöréshez elegendő lenne a döntéshozók, illetve az érintett igazgatósági tagok érdemi meghallgatása.

A volt bankár Matolcsy Györgyről azt mondta: kétségtelenül intelligens embernek tartják sokan, ám meglátása szerint a volt jegybankelnök gazdaságfilozófiai elképzelései nem tették alkalmassá arra, hogy a jegybankot szakmai alapon irányítsa. Szerinte a Magyar Nemzeti Bank vezetése alatt Matolcsy sokszor nem monetáris politikai, hanem spekulatív és ideológiai alapú döntéseket hozott.

A jegybank aranytartalék-politikájáról is kritikus véleményt fogalmazott meg. Elismerte, hogy az arany ára utólag kedvezően alakult, de hangsúlyozta: ez szerencse volt, nem pedig a jegybanki működés logikájából fakadó siker. Szerinte az aranyvásárlás eleve spekulatív döntés volt, miközben a devizatartalék sokkal rugalmasabban és gyorsabban mozgósítható. Azt is kifogásolta, hogy a jegybank a választások előtt plakátkampányban népszerűsítette az ország rekordméretű deviza- és aranytartalékát, mert ezt inkább politikai üzenetnek, mint szakmai tájékoztatásnak tartja.

Zdeborsky György összességében azt üzente: a gazdaságpolitikai irányváltás elkerülhetetlen, és az új politikai helyzet akkor hozhat valódi fordulatot, ha a korábbi döntések következményeit végre feltárják, a felelősöket megnevezik, és Magyarország a jövőben nem az erőltetett iparosításra, hanem a fenntarthatóbb, tudás- és szolgáltatásalapú fejlődésre épít.