Orbánék tizenhat éve után most szembesül az ország a valósággal
A hőség és a vízhiány miatt kialakult helyzet csak a felszínen politikai támadások kérdése, valójában évtizedek óta halmozódó mulasztások következménye – hangzott el a KlikkTV Egyenleg című műsorában. Szakonyi Péter és Csillag István szerint a vízgazdálkodás, a mezőgazdaság, az energiaellátás és a költségvetés területén is olyan döntések maradtak el, amelyek következményeit most már a mindennapokban is érzékeli az ország. A szakértők szerint az új kormánytól egyszerre várható el az örökölt problémák kezelése és a gazdaság új pályára állítása.
Évtizedes mulasztások árát fizeti Magyarország
A vízhiány és a rendkívüli hőség miatt kialakult helyzetben a Fidesz az új kormány támadására próbálja felhasználni a kialakult válságot, ám Szakonyi Péter szerint ennek kevés az esélye, mert a problémák jóval korábbra nyúlnak vissza. Ezt maga Lázár János is érzékeltette, amikor arról beszélt, hogy az egyik legnagyobb hiba az volt, hogy nem épültek meg a szükséges víztározók. A műsorban elhangzottak szerint azonban nem csupán az elmúlt 16 év felelősségéről van szó, hanem egy legalább négy évtizede húzódó problémáról.
Csillag István arra hívta fel a figyelmet, hogy Magyarország vízgazdálkodásának hiányosságai számos más területre is kihatnak. A Duna Pozsony és Mohács közötti szakasza például nem alkalmas arra, hogy nagyobb hajók számára megfelelő vízi út legyen, miközben a folyó szabályozása a talajvíz szintjére is hatással van. A szakértő szerint ennek egyik következménye, hogy a Duna mentén is romlottak a mezőgazdasági termelés feltételei.
A víz visszatartásának hiánya az energiatermelést is érinti. Paks esetében a hűtéshez szükséges víz hőmérséklete és mennyisége egyre komolyabb kérdéseket vet fel, miközben az országban korábban sem történt meg minden szükséges alkalmazkodás a megváltozott körülményekhez. Csillag szerint különösen nehéz megmagyarázni a mulasztásokat egy olyan időszak után, amikor hatalmas összegek jutottak stadionokra és különféle presztízsberuházásokra.
A vízmegtartás azért is kulcskérdés, mert Magyarországra jelentős mennyiségű víz érkezik, miközben annak nagy része gyakorlatilag elhagyja az országot. A szakértő szerint az elmúlt évtizedekben nem született olyan átfogó politikai döntés, amelynek középpontjában a víz megtartása, a talajvíz szintjének helyreállítása és a mezőgazdaság alkalmazkodása állt volna.
A mezőgazdaság is egyre kiszolgáltatottabb
Szakonyi Péter szerint a problémák történelmi gyökereihez a rendszerváltás előtti időszak vízgazdálkodási politikája is hozzátartozik. A Bős–Nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás a rendszerváltás egyik fontos társadalmi konfliktusa volt, ugyanakkor az azóta eltelt évtizedekben sem alakult ki olyan vízgazdálkodási stratégia, amely hosszú távon kezelte volna az ország adottságait.
A műsorban ugyanakkor az is elhangzott, hogy a szocializmus mezőgazdasága nem minden szempontból volt rosszul működő rendszer. A termelés komoly problémái mellett állami szinten működött a vízelvezetés, az öntözés és a csatornarendszerek fenntartása. Szakonyi szerint beszédes adat, hogy a nyolcvanas évek második felében nagyobb területet öntöztek Magyarországon, mint 2024-ben.
A helyzetet tovább súlyosbította az öntözési társulások visszaszorulása, miközben az aszályos időszakok egyre gyakoribbá váltak. A mezőgazdaságban sok helyen továbbra is ugyanazokat a búza-, kukorica- és napraforgófajtákat termesztik, amelyekhez a korábbi éghajlati viszonyok között alkalmazott technológiákat igazították. A probléma így nem pusztán az idei rendkívüli időjárás, hanem az alkalmazkodás hiánya.
Szakonyi szerint Magyarországnak azt is újra kell gondolnia, hogy a megváltozott klíma mellett mit érdemes termelni, milyen technológiával, illetve milyen formában célszerű értékesíteni. Nem mindegy ugyanis, hogy az ország nyersanyagként, félig feldolgozott termékként vagy késztermékként viszi piacra azt, amit megtermel. Ez a gazdaságpolitikai alkalmazkodás legalább olyan fontos feladat lehet az új kormány számára, mint a korábbi évek korrupciós ügyeinek feltárása.
A mezőgazdasági problémák ráadásul az élelmiszerbiztonságot is érintik. Magyarország korábban jelentős gabona- és takarmánynövény-exportőr volt, miközben a mostani folyamatok mellett egyre nagyobb a veszélye annak, hogy bizonyos időszakokban már az ország saját szükségleteinek kielégítése is nehézséget okoz.
A vízválság mellett a költségvetés is súlyos örökség
A beszélgetés másik központi témája az új kormány által örökölt gazdasági helyzet volt. Csillag István szerint a költségvetési hiányt az előző kormány eredetileg 3,5 százalékra tervezte, majd ezt néhány hónappal később 4,3 százalékra emelte, az átadás előtt pedig már az öt százalék körüli érték is szóba került. A későbbi számítások alapján azonban a tényleges hiány akár a GDP 8 százalékát is megközelítheti.
A szakértő szerint egy kormány gazdaságpolitikai teljesítményének egyik legfontosabb mércéje éppen az, hogy képes-e kiszámítható keretek között tartani az állami költekezést. A helyzet súlyosságát szerinte az is mutatta, hogy a választások előtt mindhárom nagy hitelminősítő jelezte: ha a folyamatok változatlanul folytatódnak, Magyarország bóvli kategóriába kerülhet.
A műsorban elhangzott értékelés szerint a kormányváltás után megváltozott gazdaságpolitikai irányt több piaci folyamat is kedvezően fogadta, köztük a forint erősödése. Csillag ugyanakkor arra is emlékeztetett, hogy Magyarország számára az Európai Unióhoz tartozás komoly védőhálót jelent. Szerinte enélkül és megfelelő költségvetési gazdálkodás hiányában az ország könnyen az IMF segítségére szorulhatna.
A szakértők szerint a korábbi évek költekezésének egyik látványos példája a stadionépítési program. Csillag István számítása szerint az elmúlt hat évben mintegy 800 milliárd forintot fordítottak 29 stadionra, miközben a budai Vár beruházásai is több száz milliárd forintos nagyságrendet képviseltek. Ezzel párhuzamosan olyan területeken maradtak el beruházások, amelyek az ország hosszú távú alkalmazkodását szolgálhatták volna.
A műsorban szóba került az uniós források felhasználása és a korrupció kérdése is. Csillag egy korábbi amerikai diplomáciai jelentésre utalva a közpénzek elfolyásának problémáját hangsúlyozta, és azt állította, hogy a túlárazások révén hatalmas összegek tűnhettek el a rendszerben. Számítása szerint már az uniós források egy részének ilyen módon történő elvesztése is olyan nagyságrendet jelenthetett, amelyből jelentős vízgazdálkodási fejlesztéseket lehetett volna megvalósítani.
Az energiafogyasztás politikája szintén éles kritikát kapott. A rezsicsökkentés a beszélgetés szerint nem ösztönözte kellőképpen a takarékosságot, miközben az energiaárak és az ellátás biztonsága egyre fontosabb kérdéssé vált. Példaként Hollandia gyakorlata került elő, ahol a fogyasztók előre megismerhetik, mikor és milyen áron érhető el az energia, így az ár közvetlenül ösztönzi őket arra, hogy fogyasztásukat az olcsóbb időszakokra helyezzék. A műsorban elhangzott érvelés szerint nem feltétlenül központi utasításokra van szükség ahhoz, hogy az emberek takarékoskodjanak: ha megfelelő árjelzést kapnak, maguk is képesek alkalmazkodni.
