Az új alkotmány önmagában nem elég: az intézmények tekintélyét is vissza kell szerezni
A jogállami intézmények helyreállítása hosszú és összetett folyamat lehet, de nem mindenhol van szükség ugyanakkora átalakításra – hangzott el a KlikkTV Alkotmányozás című műsorában. Laczó Adrienn, Fleck Zoltán és Szentpéteri Nagy Richard szerint az igazságszolgáltatás reformja különösen nehéz feladat, míg az ügyészség, az ombudsmani rendszer vagy az Alkotmánybíróság esetében gyorsabban is érzékelhető változásokat lehetne elérni. A szakértők ugyanakkor arra is figyelmeztettek: az új alkotmány tartalmán túl az sem mindegy, kik kerülnek az alkotmányos intézményekbe, milyen jogfelfogást képviselnek, és mennyire képesek ellenállni az aktuális politikai hatalomnak.
Nem minden intézmény reformja egyformán nehéz
Az elmúlt 16 évben számos állami és alkotmányos intézmény tekintélye jelentősen csökkent, ezért egy új alkotmány létrehozása mellett az intézmények működését és hitelességét is helyre kellene állítani. A műsorban Laczó Adrienn arra hívta fel a figyelmet, hogy az igazságszolgáltatás esetében különösen összetett és hosszadalmas reformra lenne szükség. Nem pusztán arról van szó, hogy a rendszer élén álló közjogi méltóságok tekintélyét kellene visszaadni, hanem az egész igazságszolgáltatást olyan pályára kellene állítani, hogy valódi ellensúlyt képezzen a másik két hatalmi ággal szemben.
Az igazságszolgáltatás átalakítása ezért hosszabb folyamat lehet, más intézményeknél azonban gyorsabban megmutatkozhatnak a változások. Az Alkotmánybíróság például viszonylag kevés határozatot hoz a rendes bíróságokhoz képest, döntései azonban különösen fontosak abból a szempontból, hogy milyen irányba mozdul el az alkotmányos rendszer. Ráadásul rövid időn belül négy alkotmánybírót is pótolni kell, így a jelölési folyamat önmagában is fontos jelzés lehet arról, mennyire változik meg az intézmény működése.
Fleck Zoltán szerint ezért nemcsak a parlamenti erőviszonyokat kellene figyelembe venni, hanem sokkal nagyobb teret kellene adni a szakmai nyilvánosságnak is. Bár az alkotmánybíró-jelöltekről nem a teljes közvéleménynek kell döntenie, jogász civil szervezetek, szakmai műhelyek és a jogi közélet szereplői érdemben véleményezhetnék a jelölteket. Az újságírók kérdezhetnének tőlük, megismerhető lenne az előéletük és szakmai gondolkodásuk. Ez Fleck szerint nemcsak nagyobb átláthatóságot, hanem legitimációs előnyt is jelentene, hiszen a társadalom nem egyszerűen egy parlamenti többség által benyomott jelölttel találkozna, hanem egy olyan szakemberrel, akinek alkalmasságáról a szakmai nyilvánosság is meggyőződhetett.
A szakértők szerint különbséget kell tenni az egyes intézmények között. Az ügyészség hierarchikus szervezet, ezért ott a legfőbb ügyész személyének cseréje önmagában is komoly változásokat indíthatna el. A büntetőpolitika, az intézmény működésének szemlélete és egész „aurája” is megváltozhatna, és idővel további személyi változások is következhetnének. Az igazságszolgáltatás teljes reformja ezzel szemben jóval összetettebb feladat.
Az Alkotmánybíróság összetétele hosszú évekre meghatározhatja a rendszert
A beszélgetés egyik központi kérdése az volt, hogy milyen szempontok alapján kellene kiválasztani az új alkotmánybírákat. Szentpéteri Nagy Richard szerint fontos, hogy szakmailag felkészült és tekintélyes jogászok kerüljenek a testületbe, ugyanakkor nem lenne helyes kizárólag alkotmányjogászokban gondolkodni. A kilencvenes évek elejének felfogásához visszatérve több különböző jogág kiváló képviselőjének is helyet lehetne adni az Alkotmánybíróságon.
Fleck Zoltán ugyanakkor arra figyelmeztetett, hogy a szakmai alkalmasság önmagában nem old meg minden problémát. Az újonnan megválasztott alkotmánybíró kapcsán nem merült fel szakmai felkészültségével kapcsolatos kifogás, de a jogfelfogás kérdése hosszabb távon meghatározó lehet. Ha ugyanis az Alkotmánybíróság valamennyi tagja hasonló, konzervatív jogfelfogást képvisel, akkor az intézmény politikai értelemben is egyszínűvé válhat. Ez különösen fontos olyan ügyekben, amelyek például a szociális jogokat vagy a lakhatáshoz való jogot érintik.
A konzervativizmus fogalma körül is vita alakult ki. Fleck szerint a szakmai konzervativizmus nem azonos a pártpolitikai hovatartozással. Egy jogász lehet konzervatív abban az értelemben, hogy a jogi értékek hagyományos felfogását követi, miközben ez nem jelenti azt, hogy egy adott politikai párthoz kötődik. A jogfelfogásban ugyanúgy jelen lehet liberális, baloldali vagy szociáldemokrata megközelítés is. Éppen ezért az alkotmánybíróság működésének egyik fontos feltétele lehet a jogi értékek pluralizmusa.
Szentpéteri Nagy Richard szerint már önmagában jelentős változást jelentene, ha egy új összetételű Alkotmánybíróságnál egyáltalán pontosan meg lehetne mondani, hogy az egyes tagok milyen jogi értékeket képviselnek. Ehhez azonban a szakmai nyilvánosság bevonására is szükség lenne. A testület összetétele azért sem mellékes, mert az új alkotmány értelmezésében rendkívül nagy szerepe lehet az alkotmánybíráknak.
Felmerült az is, hogy a mostani 15 fős létszám később fokozatosan csökkenhetne, ha az időközben megüresedő helyeket nem töltenék be. Ezt azonban nem tartották feltétlenül jó iránynak. A jelenlegi rendszer megtartása mellett az új alkotmánynak kellene rendeznie az Alkotmánybíróság végleges helyét és működését.
Olyan alkotmány kell, amelynek nem a hatalom szabja át az értelmét
A beszélgetés szerint az új alkotmány egyik legfontosabb kérdése éppen az lehet, hogy mennyire pontosan és világosan fogalmaz. A szakértők korábban már amellett érveltek, hogy az új alaptörvénynek rövidnek, szűkszavúnak és a társadalmat minél kevésbé megosztó szövegnek kellene lennie. Ez azonban egyben azt is jelenti, hogy az alkotmány értelmezésében jelentős szerep jut majd az Alkotmánybíróságnak.
A korábbi időszakban ezt a szerepet a „láthatatlan alkotmány” fogalmával is leírták: az Alkotmánybíróság döntései fokozatosan alakították ki azt az értelmezési tartományt, amelyben az alkotmány működött. A szakértők szerint egy új, pontosabb szövegnél kevesebb ilyen kiegészítő értelmezésre lenne szükség, de az alkotmánybírák döntései akkor is meghatározóak maradnának. Éppen ezért egyáltalán nem mindegy, hogy kik kerülnek a testületbe.
Az új alkotmány szövegének minősége azért is fontos, mert a pontatlan fogalmak és megfogalmazások jelentős értelmezési terhet raknak az Alkotmánybíróságra. Ha azonban a szavak általánosan elfogadott jelentése, a mondatok szerkezete és az egész alkotmány felépítése világos, akkor a bíráknak kevésbé kell a szöveg mögé új tartalmakat helyezniük. Szentpéteri Nagy Richard ezt egy műalkotás felépítéséhez hasonlította: ahogy egy szonettnél is vannak műfaji kritériumok, úgy egy jól megírt alkotmánynak is megvannak a maga követelményei.
A résztvevők szerint ugyanakkor egy új alkotmány akkor lehet igazán működőképes, ha nemcsak szakmailag megfelelő, hanem a társadalom is sajátjának érzi. Ehhez pedig nem elegendő egy parlamenti többség döntése. A demokratikus legitimációt szélesebb társadalmi és szakmai részvétellel kellene megteremteni.
A jogállami rendszer helyreállításának egyik alapfeltétele az is, hogy a jövőben ne ismétlődhessen meg az a gyakorlat, amikor az Alkotmánybíróság az aktuális hatalom számára kedvezőtlen döntést hoz, a politikai többség pedig az alkotmány módosításával válaszol úgy, hogy a testület döntését utólag hatástalanná teszi. A műsorban elhangzottak szerint éppen ennek a gyakorlatnak a megszüntetése lenne a jogállami ellensúlyrendszer egyik lényegi eleme.
