Orbánhoz hű tudósok kapnak kutatási pénzt

– Professzor úr, igaz, hogy Palkovics miniszter a Tudományos Akadémia átszervezése után, immár a tudomány finanszírozásába is belenyúlt?

– Azt nem állíthatom biztosan, hogy ő volt, de valaki a tudományos szakmai fórumok döntése után „vonal alá” szorult pályázatokat utólag emelt be a támogatói körbe. Ezzel néhány kiváló pályázótól elvette a támogatást. Ilyen még nem történt Magyarországon.

– A Nemzeti Kutatás Fejlesztési és Innovációs Hivatal elnöke, Birkner Zoltán azt nyilatkozta, hogy ez így teljesen rendben van. Ön szerint is?

– Ezt én felháborítónak tartom, ilyen ugyanis a fejlett országokban nem fordulhatna elő! A tudományos világ úgy működik, hogy az állam a kutatókból úgynevezett „research counsilokat” hoz létre. Ezek a tudományos tanácsok – amelyekben a tudományterületek legjobb hazai és külföldi képviselői vannak jelen – értékelik a kutatási pénzekre beadott pályázatokat. Első lépésben egy pályázatról több szakértő ír értékelést, a második lépcsőben egy szakmai zsűri értékel, majd az így kialakult álláspontokat egy újabb szakmai kollégium vizsgálja meg, és végül kialakít egy támogatási sorrendet a pályázatok között.

– Tehát két kontroll is van a rendszerben, amelyben a legjobb matematikusok, fizikusok, kémikusok bírálják el a kutatói pályázatokat?

– Valóban, a szakterületek, tehát az élettudományok, bölcsészet- és a természettudományi kollégiumok a szakértők javaslata és a zsűrik előzetes döntése alapján – legfeljebb apró finomításokkal – kialakítják a végső döntést. Ezen a sorrenden a pályázati rendszert koordináló intézmények vezetői sem változtathatnak, de azok sem, akik a kutatási szerződést aláírják, vagy a pénzt kiutalják.

– Professzor úr, ez a szokás, vagy ez a törvény?

– Ez a törvény! Mi több: az Alaptörvény írja elő a kutatás szabadságát, amit a magyar államnak tiszteletben kéne tartani. Tehát a ma érvényben lévő alkotmány szerint, a végrehajtó hatalom nem bírálhatná felül a kutatási eredmények és pályázatok szakmai értékelését.

– A szabályozás tehát kifejezetten tiltja, hogy Palkovics miniszter, vagy a hivatali elnök felülvizsgálja a döntést?

– Az alkotmány szerint ez nem történhetne meg, mert ez a research counsil elnökének feladata csak az, hogy az értékelési eljárás szabályszerűségéről gondoskodjon. Tehát ha a miniszter, vagy a hivatal vezetője mégis felülbírálja a döntést, az alkotmánysértés.

– Viszont mégis azt történt, hogy vagy a fejlesztési hivatal, vagy Palkovics minisztériumának képviselője avatkozott be. Vagy mindkettő?

– Nem hiszem, hogy valaki ezt kívülről pontosan meg tudja mondani. Úgy érzem, hogy méltatlan és buta beavatkozás történt a tudomány rendszerébe, ami tovább növeli a kutatók és a kormány közötti bizalmatlanságot. A politika olyan területeket akar kézi vezérléssel irányítani, amihez nem ért, s nincs is ott semmi keresnivalója.

– Professzor úr, a minisztérium képviselője azt nyilatkozta erre, hogy furcsa lenne, ha a pénzt folyósító minisztérium nem szólna bele a döntésbe. Vagyis aki a zenészt fizeti, annak a nótáját kell húzni?

– Szerkesztő úr, az odaítélt pénz nem a kormányé, hanem a magyar adófizetők pénzéből fordítják a tudományra.

– Még azt is hozzátette Birkner úr, hogy a világon mindenütt az rendel a tudománytól, aki fizet érte. Nem így van?

– Nem, legfeljebb Észak-Koreában, vagy néhány más autoriter országban történhet meg, hogy a kormány beleszól a tudomány dolgaiba. A tudomány kérdéseiben mindenütt hozzáértő kollégiumok, panelek döntenek, ezekbe a politika, a kormány, vagy a hivatal nem szólhat bele. Képzelje el: mi lenne, ha az agykutatás, a matematika, vagy a részecskefizika fontos kutatási témáiról a kormány emberei akarnának dönteni?

– Gondolja, hogy akkor ezeket a pályázatokat is a sokoldalú gázszerelő, Mészáros Lőrinc nyerné?

– Kérem, ne vicceljen! Ez komoly ügy. Sehol a világon nincs olyan, hogy a kutatási hivatal, vagy a minisztérium, esetleg a kormány tagja dönti el, hogy kik legyenek a kutatási pályázatok nyertesei. Aki ilyet állít, az hazudik.

– De úgy tűnik, a hivatalvezető mégis ezt állítja.

– Akkor ő hazudik. A kormánynak lehetősége van arra, hogy az általa preferált témák kutatására célzottan pénzt adjon. De azt nem teheti meg, hogy fölülírja a szakmai testület döntését. Ez olyan lenne, mintha egy kórház orvosainak döntését a kirendelt katonai parancsnok felülbírálná.

– Valószínűleg ilyesmi is megtörténhetett, Egyébként a kutatási hivatal elnöke, Birkner Zoltán szerint, 320 döntésből „csak” 19 esetben történt felülvizsgálat, s kilencszer változtatták meg a döntést.

– Talán csak nem azt akarja mondani az elnök úr, hogy akár lövethettek is volna?

– Reménykedjünk…

– Itt nem azt kell eldönteni, hogy a törvényt a kormány hivatala hányszor sértheti meg, hanem, hogy egyszer megsérteni is bűn! Ha viszont valaki azt akarja bizonyítani, hogy ő mindent megtehet, akár ezt is, azt már önkénynek nevezzük, amivel ma Magyarországon egyre több területen találkozhatunk. A magyar tudományos élet ilyen mértékű tönkretétele számomra teljesen érthetetlen. Legfeljebb arra jó, hogy a hatalom emberei megmutathassák: ők bármit megtehetnek. Ez nagyon rossz út!

A kiszivárgott hírek szerint, egyébként akadt olyan, „vonal alá” került pályázat, amit a szakmai kollégium döntése szerint, az utolsó volt a támogatandók között, de mégis beemelték a finanszírozottak közé.  És elvették a pénzt az arra érdemes kutatástól! Ezzel nagymértékben rombolták a tudomány és a kormány közötti bizalmat, miközben így is sok kutató hagyja el az országot. Pedig a Covid-19 is megmutatja, hogy milyen nagy szükség van tudósokra, akik a vakcinát előállítják, vagy a járvány terjedési sebességét kiszámolják.

– Mindenesetre miután Birkner Zoltán, a kutatási hivatal elnöke bejelentette, hogy a hivatal megváltoztatott néhány döntést, az egyik kollégiumvezető tudós, Acsády László professzor úr lemondott. 

– Nézze, Birkner elnöknek van még két helyettese is, a tudományos életben ők teljesen ismeretlen szereplők.

– Gondolja, hogy Palkovics miniszter tudta nélkül meg merték volna a változtatni a kollégiumi döntéseket?

– Korábban az volt a gyakorlat, hogy a hivatal vezetője írta alá a döntési listát, engedélyt adva ezzel a szerződéskötésre és a pénzek kiutalására, de egy éve ezt a lehetőséget a miniszter magához vonta. Azt nem tudjuk, hogy végül valójában ki változtatta meg a döntést.

– Gondolja, hogy az egykori Akadémiai Kutató Intézetek jövőbeni működése is ilyen kézi vezérléssel történik majd?

– Félő, hogy igen, de azt kell mondanom, hogy nem csak az Akadémiától elcsatolt hálózat, de az egész magyar tudományos élet ki van téve ennek a veszélynek. Egyre nehezebb eldönteni, hogy jó teljesítményt kell nyújtani, vagy jó viszonyban kell lenni valakivel, aki „bele tud nyúlni” a pályázati rendszerbe.

– Azt lehet tudni, hogy a kollégium kit hozott ki nyertesnek, s kit „küldött a vonal alá”?

– Nem, a zsűrik és a kollégiumok döntései – egyébként nagyon helyesen – döntés-előkészítő anyagoknak számítanak, ezért a részletek nem is kerülnek nyilvánosságra.

– Az elbírálóknak kell elvinni a balhét, mert az államigazgatás megváltoztatta a sorrendet?

– Ez már csak azután került nyilvánosságra, miután az élettudományi – tehát a biológiai, az agrár, és az orvostudományi – területet felügyelő kollégiumi elnök, Acsády László tapasztalta, hogy nem az ő döntésüket hozták nyilvánosságra. Ezért lemondott. Az elnök úr mind morálisan, mind tudományosan megkérdőjelezhetetlen személyiség, akit nagyon lehet becsülni azért, hogy az ilyen durva beavatkozás után felállt.