Örök és megbonthatatlan barátság? Üzleti érdek? Vakcinaturizmus? Hogy készül a lista?

„Elektronikus úton érkezett megkeresésére a Külgazdasági és Külügyminisztérium munkatársai fognak válaszolni” – kaptuk meg szokatlan módon gyorsan, szinte postafordultával a választ kérdéseinkre a Belügyminisztériumtól. A Külgazdasági és Külügyminisztérium kicsit tovább ült a válaszon (s noszogatni is kellett érte), bár nem igazán értjük, miért, tekintve azt a semmitmondó két mondatot, amit végül sikerült kierőszakolni magukból:

„A járvány terjedése, különösen a különféle vírusmutációk megjelenése eredményezte, hogy a kormány az üzleti célú utazások lehetőségének szűkítése mellett döntött. Az alapeseteken túl, a további országok meghatározása külgazdasági és külpolitikai szempontok alapján került összeállításra”.  

Hát ez igen tág fogalom, s van is a listán néhány olyan ország, ami kapcsán el is hisszük, hogy Magyarország érdekét szolgálhatja a kiválasztást eredményező szempont. Ilyen például az Egyesült Államok, de akár Oroszország és Kína is. 

Közép-ázsiai féldiktatúrák előnyben

De hogy konkrétan mi a „külgazdasági és külpolitikai szempont” mondjuk Üzbegisztán esetében, ahova tavaly éppen, hogy meghaladta a 100 millió eurót (102 millió euró volt)  az oda irányuló magyar kivitel (összehasonlításképpen: a teljes magyar export értéke 104,5 milliárd euró volt), az import 417 ezer euró volt mindösszesen (miközben a teljes magyar behozatal 98,7 milliárd euróra rúgott). Persze külpolitikai szempontból biztosan fontos a kapcsolat (például nagy támogatást tudunk kapni a közép-ázsiai volt szovjet tagköztársaságtól a nemzetközi fórumokon), amit mutat az is, hogy februárban maga Orbán Viktor miniszterelnök is fogadta a hivatalos látogatásra  járvány közepén ideérkezett üzbég miniszterelnök-helyettest. 

Vagy ott van Kirgizisztán, amellyel még lazábbak a kereskedelmi kapcsolataink, mint Üzbegisztánnal: az onnan érkező import 50 ezer euró volt tavaly, az oda irányuló magyar export pedig 7,4 millió. Igaz, Kirgizisztánt nem is ezért kedveli a magyar kormány, élén Orbánnal: a szintén szovjet utódállam oszlopos tagja a Türk Tanácsnak (s mint tudjuk, bennünk bizony kipcsak vér folyik). S különben is, miként Üzbegisztánnak, úgy Kirgizisztánnak is az Orbánnak olyan kedves berendezkedése van, hiszen – hogy finomak legyünk –  személyi kultusz az uralkodó, félig-meddig (vagy még annál is) diktatórikus vezetéssel. 

Ez jellemzi a listára szintén felkerült Kazahsztánt is, amit amúgy Orbán élenjáró demokráciának nevezett egy korábbi látogatása során. Azt pedig ugye nem is kell ecsetelni, hogy az Orbán-kormány logikájából kifolyólag „természetesen” ott van a listán Azerbajdzsán, a baltás gyilkos, no meg a lélegeztetőgép-bizniszben osztozó üzletemberek hazája is. 

A listán más kategóriába esnek a jelenlegi magyar rezsim által ugyancsak kedvelt „illiberalizmushoz” közeli, féldiktatórikus (vagy...) vezetés által uralt országok, mint Kína, Törökország vagy Oroszország, amelyekre a fentieknél azért inkább rá lehet húzni mind a kereskedelmi, mind pedig a külpolitikai érdek kitételt.  

Dubaj és a vakcinaturizmus

Ugyanakkor nehezen lehet elvonatkoztatni attól, hogy az Egyesült Arab Emírségek (amely persze a berendezkedése, egyeduralkodói családja folytán amúgy is szimpatikus lehet a magyar kormányfőnek) elsősorban azért került fel a listára, mert Dubaj sokszor az elmúlt időszakban különösen NER-kedveltté vált Maldív szigetek felé vezető repülőutak közbülső állomása  (magángépek előnyben). De persze a város önmagában is vonzó célpontja a NER-es kiruccanóknak. 

S akkor még nem is említettük, hogy az utóbbi időben hallottunk olyan híreket is, amelyek szerint január óta több NER-közeli üzletember intézte már el „okosban”, hogy jó pénzért megkapja Dubajban a koronavírus-ellenes vakcinát. Ám miután az általunk hallott konkrét esetek igazolására eddig nem tudtunk bizonyítékokat szerezni, ezért részletekbe inkább nem megyünk, de annyit azért hozzáfűznénk, hogy az Egyesült Arab Emírségek nagyon jól áll a lakosság beoltásával, 62 százalékuk már kapott oltóanyagot, a vakcinaturizmus pedig már valóban virágzik a többi között ott is.

Szombatról hétfőre bővült a lista

Az már csak hab a tortán – és szomorú módon, ezen országok vagy a velük való üzletelésben érdekelt magyarok befolyását mutatja –, hogy az eredeti, szombaton megjelent kormányrendeletben még nem, de a Magyar Közlönyben hétfőn közzétettben már szerepeltek ezek az országok.

Először ugyanis szombaton jelent meg egy rendelet, amelynek értelmében már csak akkor lehet korlátozás nélkül hazatérni Magyarországra üzleti útról, ha valaki uniós tagországból, az Európai Gazdasági Térség államából, továbbá Nagy-Britanniából vagy Észak-Írországból érkezik, vagy olyan országból, ahonnan ezt Szijjártó Péter külügyminiszter és Pintér Sándor belügyminiszter engedélyezi. Ekkor tették közre az első, még csak 13 országot tartalmazó listát. Ugyanezen országok  állampolgáraira (vagy ott 90 napot meghaladó tartózkodásra jogosult személyekre) is vonatkozik a rendelet. Komoly munkával telhetett a hétvége, mert a hétfőn megjelent Magyar Közlönyben már tovább négy ország kapta meg ezt a kiemelt státuszt. 

Járványügyi helyzet nem lehet az indok

Gondoltunk arra is, hogy szempont lehet a listára kerülésnél az aktuális járványügyi helyzet, megnéztük hát az adatokat, de ebben is óriási a szórás az egyes országok között – az alábbi grafikon az egy millió lakosra jutó megbetegedettek elmúlt hét napi átlagát mutatja.

És akkor lássuk az országokat!

Alább azon országok listája, ahonnan korlátozás nélkül – azaz karanténba vonulás nélkül – lehet hazatérni Magyarországra üzleti útról (természetesen az Európai Unió tagországai, az Európai Gazdasági Térség államai, továbbá Nagy-Britannia és Észak-Írország mellett). A listára kerüléshez Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter, valamint  Pintér Sándor belügyminiszter engedélyére van szükség. 

Mindenki maga is tovább tudja gondolni, hogy mi vezérelheti a kormányt, mi motiválja abban, hogy egyes országok felkerüljenek ide: 

Amerikai Egyesült Államok
Azerbajdzsán
Bahrein
Egyesült Arab Emírségek
India
Indonéz Köztársaság
Izrael
Japán
Kazahsztán
Kínai Népköztársaság
Kirgizisztán
Koreai Köztársaság
Oroszországi Föderáció
Szingapúr
Török Köztársaság 
Ukrajna
Üzbegisztán