Össze kellene költöztetni a fél országot, hogy egyidőben 2,5 millió fertőzött legyen

„Ez az arány valahogy senkinek sem tűnik fel?!” – tette feL a költői kérdést Pusztai Erzsébet, volt egészségügyi államtitkár, arra a – legrosszabbként nyilvánosságra hozott – forgatókönyvre, miszerint a járványgörbe csúcsa körüli két hétben 2,5 millió ember fertőződik meg Magyarországon, és ebben a legrosszabb szcenárióban 14 ezer ember kerülne nagyon súlyos állapotba, amikor már lélegeztetés szükséges. A világon sincs – e sorok írásakor – 3 millió igazolt fertőzött. „Borzalmasan elrugaszkodott feltételezés, hogy csak nálunk 2,5 millió megbetegedés történhet két hét alatt, ehhez össze kellene költöztetni a fél országot” – szögezte le Pusztai, akivel sok mindenről beszéltünk, a többi között a „tisztán matematikai modell eredményeként” szükségesnek kihozott 8 ezer lélegeztetőgépről, az ágykiürítések barbárságáról, a valóban szükséges lépésekről és arról, hogy becsapják  az egészségügyi dolgozókat, „s ez teljes egészében Orbánon múlik".

– Egy szimulációs szakember azt állítja, hogy  politikai döntéshozók „elbújtak” jobb hangzású matematikusok neve mögé, akik azonban nem gyakorlati modelleket készítettek. Mit mond a tapasztalat, a járványügyi? Mennyire lehet ennek vagy annak hinni – amit az érdeklődő szélesebb közvélemény is megismerhetett –, miután a kormány elérhetővé tette az Innovációs és Technológiai Minisztérium által csütörtökön rendezett online konferencia kép- és hanganyagát, amelyen azok a kutatók, szakértők szólaltak fel, akik a kormány munkáját támogatják a koronavírus-járványban?

– Röst Gergely matematikus, járványügyekkel foglalkozik, rá nem lehet mondani hogy nem ért hozzá. A járvány azonban nem csak matematika, biológiai rendszerben zajlik. Az elején azt mondták, hogy július közepén lesz tetőzés, de a nálunk zajló folyamatok nem így alakulnak. Nem lehet pontosan előre látni, de az biztos, hogy az eddigiek nem feleltek meg annak a rendszernek sem, amit ők közöltek. Az előadók pedig másról beszéltek, nem arról, ami idehaza történt. Elég csak a szűrés kérdését felemlegetni. Arról már nem is szólva, hogy a Magyar Tudományos Akadémia már egy hónapja küldött a kormánynak javaslatokat, amelyek szintén azt tartalmazták, amit most a csütörtöki konferencián az előadók is hangsúlyoztak – beleértve a tesztelésre és az egészségügyi dolgozók védelmére teendő lépéseket.

– A konferencián elhangzott, hogy a legsúlyosabb változat az lehet, hogy a járványgörbe csúcsa körüli két hétben 2,5 millió ember fertőződik meg Magyarországon, és ebben a legrosszabb szcenárióban 14 ezer ember kerülne nagyon súlyos állapotba, amikor már lélegeztetés szükséges. Ön járványügyi szakértő. Ön szerint ez reális forgatókönyv?

– Van egy matematikai számítás, de a másik oldalon ott van a tapasztalat. Nekünk borzasztó nagy szerencsénk van ebben, ha ugyanis nálunk kezdődött volna a járvány, akkor csak ezek a feltételezések és matematikai számírások lennének a kezünkben. Mérhetetlen előny, hogy másutt hónapok óta zajlik már a pandémia, s látjuk, hogy sehol olyan nem volt, hogy két hét alatt 2,5 millió ember megfertőződött volna – ha igaz, még Kínában sem. Jelen pillanatban is az egész világon most haladta csak meg  az igazoltan megfertőződöttek száma a 3 milliót. A valóságtól – úgy vélem – elrugaszkodott feltételezés, hogy csak nálunk 2,5 millió megbetegedés történhet rövid időn belül, két hét alatt – ehhez össze kellene költöztetni a fél országot. Látjuk, hogy mindenütt olyan helyeken terjed a leggyorsabban, ahol közelebb élnek egymáshoz az emberek, a nagyvárosokban. Ott tudott berobbanni a járvány, ahol az elején tömegrendezvények voltak, amelyeket nem állítottak le időben. Ez az arány valahogy senkinek sem tűnik fel?!  A matematikából sok mindent ki lehet hozni, de még a járvány által legkomolyabban sújtott országokban sem következtek be olyan események, mint amiket a fenti prognózis feltételez. Ott sem tehát, ahol magasabb a lakosságszám, s valószínűsíthetően sokkal nagyobb az emberek közötti közelség, és késve vezették be a korlátozásokat.

– A konferencián Palkovics miniszter beszélt arról, hogy a korlátozó intézkedéseket csak óvatosan szabad elengedni, s ezt a folyamatot pontosan kell kalibrálni, nehogy bekerüljünk a veszélyesnek tartott zónába, ami alatt azt értik, hogy emberenként 1,3 embert fertőznek meg. Ez valahol nem gumiszabály? Nem a mozgásteret növelő duma csupán? Ami alapján azt csinálnak, amit akarnak?

– Az igazság az, hogy nem lehet előre látni a lazítás hatását – és ez az egész lényege. Más országok is úgy próbálnak lazítani, hogy közben folyamatosan figyelik, mi, hogyan zajlik, s ha azt látják, hogy felgyorsul a fertőzés üteme, akkor visszavesznek a lazításból. Szerintem arra kell készülnünk, hogy előre-hátra lépegetés következik mindaddig, amíg vagy gyógyszer vagy védőoltás nem lesz.

– A két hét tehetetlenségi erő miatt, azonban ez meglehetősen utánlövéses. Nem?

– A két hét tehetetlenségi erő ismert, de sok embernél már öt-hat-hét nap múlva megjelennek a tünetek. Nagyon fontos azonban, hogy kizárólag széles körű teszteléssel szabadna a lazítást megkezdeni. Ahogy eddig is kellett volna, most is széleskörűen kellene tesztelni!  Ma is azt gondolom, amit egy hónapja: tesztelni, tesztelni, tesztelni. Ehelyett 8000 lélegeztetőgépről beszélnek, ami egy extrém számolás eredménye.

– Palkovics miniszter most végre jelezte – és amit a szakemberek, Ön is régóta követelnek –: többet fognak mérni. S megnézik az ország teljes átfertőzöttségét. Ehhez egy programot indítanak – mára jelezték a startot –, amelyet 30 ezer teszttel kívánnak elvégezni? Ennyi elég ahhoz, hogy teljes képet kapjunk az országos helyzetről?

– Ezek mintavételek. Igaz, folyamatosan kellene ezeket végezni. Most végre mintákat vesznek a nagyvárosokban, megyékben, ott, ahol nagyobb a fertőzöttség és ott is, ahol kicsi. Valahogy úgy, mint a reprezentatív közvélemény-kutatások esetében.

– A konferencián érdekes volt hallani, hogy a kutatók maguk olyan teendőket tartanak fontosnak, mint amilyeneket az elmúlt hetekben rengetegen megfogalmaztak, csak éppen nem a kormány részéről.  Mint mondták, a következő fázishoz a különféle intézkedések, lépések kombinációjára van szükség. Az egyes elemek között elhangzott a társadalmi kontaktusszám mérsékelt csökkentése, a detektálási arány érdemi javítása, a hagyományos járványügyi felügyelet erősítése, a terjedés megelőzése, a maszkhasználat, a bizonyos távolságtartás, a sokkal több teszt végzése, a hatékonyabb kontaktuskutatás.

– Van, amit nem említettek, pedig nagyon fontos. Ez pedig a fertőzés közvetítése szempontjából kritikus helyek különleges védelme. Az egyik az összes bentlakásos otthon – nem csak az idősotthonoké, hanem azoké is, ahol fiatalok, gyerekek élnek –, a másik pedig az egészségügy. Ma is azt gondolom, amit egy hónapja leírtam a Facebookon, s nem véletlenül megismételtem: „tesztelni kell minden kórházba kerülő beteget, hogy tudjuk fertőzött-e, és külön elhelyezni, amíg kiderül. Bármelyik osztályon!”, illetve azt, hogyan kell védeni az egészségügyi dolgozókat. „Ezért kell a kórházi betegellátásban a nővéreknek is ffp3 maszk, nem egy hétre, egy műszakban kettő. Hogy ne legyenek fertőzöttek, hogy ne essenek ki az ellátásból, hogy ne az egészségügy legyen a legnagyobb terjesztő! Tessék számolni – hány egészségügyi dolgozó van, hány műszak, hány nap?” Ám félek, hogy most, a jelen állás szerint, az egészségügyi intézmények maguk a gócok. Látjuk ugyanis, hogy a hajléktalanszállókra, az idősotthonokba több helyen a kórházból oda visszaérkezők viszik be a fertőzést.

– Meg – gondolom –, azok is magukkal hurcolhatják a vírust, akiket most kiraktak a kórházakból, az ágykiürítési ukáz miatt. S ha már itt tartunk, szavak nincsenek arra, ha igaz az, amit a közösségi oldalán egy gondozónő ír, hogy a kórházból hazaküldött és általa elvállalt tíz betegből napok alatt kilenc elhunyt.

– Az mindenféleképpen dráma, hogy sokan a hazaküldés után elhunynak. A példaként leírt esetek valóban olyan típusú betegeket jelentenek, akiknél ez a szomorú vég más körülmények között is várható volt. Nem mondanám, hogy kizárólag azért haltak meg, mert nem kórházban voltak és nem kaptak megfelelő ellátást. De mindenképpen barbárság volt, amit és ahogy tettek, tenni kényszerültek. Ilyen embereket lehet másként is hazaküldeni. Ha tudom, hogy valakinek az élete már minden bizonnyal csak napokig tarthat, akkor meg kell beszélni ezt a családdal, fel kell őket készíteni, segítséget kell nyújtani számukra. Az az emberi megoldás! Ahogy ez történt, barbárság volt! És akkor még nem említettem az ágyak felszabadításának legsúlyosabb bűnét: miért kell járványkórházat csinálni az ország legjobb rehabilitációs intézményéből, ahol rengeteg súlyos eset van? Az botrány, hogy a kiürítéseket ennyire differenciálatlanul hajtatták végre. Az ilyen intézményeket meg kell védeni, nem pedig bevinni oda a vírust azzal, hogy járványkórházat csinálok belőle! Vannak intézmények, amelyek extra védelmet igényelnek. Ilyen a rehabilitációs intézet, de akár az onkológiai intézet, stb. is. Ezért mondta a Magyar Orvosi Kamara, hogy szakmailag hibás elgondolás. Külön járványkórházakat kellett volna kialakítani, máshova pedig koronavírusos betegeket nem beengedni. Mert egy szülő nő is lehet koronavírusos, és akkor nem az általános szülészetre viszem be, hanem egy járványkórházba, ahol van szülészet is.

– Nem lehet, hogy szempont volt a megtakarítás is? Azzal, hogy a betegeket hazaküldték, üresen állnak az ágyak, nem kerül pénzbe a gyógyítás a kórházakban.

– Szögezzük le: ez nem állja meg a helyét. Teljesen logikus módon, ugyanis átalakították az egészségügy finanszírozását, s jelenleg az előző év három havi átlagának az összegét kapják a kórházak. Jelenleg nem teljesítményarányos a finanszírozás. Sokan tévesen hiszik, hogy kevesebbet kapnak a kórházak, de áttértek a bázis-finanszírozásra. Később majd fokozatosan visszaállnak, miután lecseng a járvány. Ez így teljesen rendben is van. Az azonban már kevésbé, hogy a dolgozók nem kapnak semmi kiegészítést. A kormány ígérgetése pedig nem több, mint vicc. Folyamatosan becsapják az egészségügyi dolgozókat, s ez teljes egészében Orbánon múlik.