„Össztűz alatt“ a magyar jogállamiság az Európai Bíróságon – II. rész.

Még nem került tárgyalásra a szuverenitási törvény, amelynek nem jósolunk nagy jövőt (a Hírklikk már írt ennek esélyeiről), de látható, hogy a bíróságot kezdik elérni a súlyosabb ügyek a magyar jogállamisággal kapcsolatban. 

Az osztrák kormány kifogásolta többek között azt, hogy a paksi atomerőmű bővítéséhez adott állami támogatást jóváhagyta az Európai Bizottság – hivatkozva arra, hogy a közbeszerzési szabályok megsértésével került sor a kivitelező kijelölésére. Ebben az ügyben egy oldalra került a magyar kormány és az Európai Bizottság, amely azzal védte döntését, hogy az állami támogatás odaítélésére a szankciók elhatározása előtt került sor, akkor még nem volt jogellenes a kiválasztási eljárás, valamint, hogy az állami támogatás elbírálásakor nem köteles megvizsgálni a kapcsolódó közbeszerzést.

A többi ügyben viszont a Bizottság perelte be a Fidesz-kormányt. Jellemző, hogy az is a bíróság elé került, hogy az ENSZ kábítószer-bizottságában a magyar küldött ellentétesen szavazott a Tanácsban többségi szavazással elfogadott állásponttal. A kormány képviselője azzal védekezett, hogy nem volt elegendő idejük megtámadni a Tanács határozatát, amely ellen szavaztak, mert a döntés túl közel volt az ENSZ-beli szavazáshoz. Emellett felmerült, hogy mekkora a jelentősége a kannabisz átsorolásának egyik kábítószer-kategóriából egy másikba, és hogy a magyar szavazat döntő szerepet játszhatott-e az ENSZ-Bizottság döntésében.

A homoszexualitást és a transzneműséget a pedofíliával összemosó törvény ügyében tizenhat tagállam adott be a bizottságot támogató érvelést, és ezeket a tárgyaláson is ismertették. Az ügy jelentőségét az is mutatja, hogy nem egy tanács, hanem a bíróság teljes ülése tárgyalja az ügyet. Az unió alapértékeinek megsértését veti a bizottság Orbánék szemére, és ehhez csatlakoztak a tagállamok. Észtország képviselője egyenesen az EU-hoz csatlakozáskor remélt szabadság megsértését vetette a törvényt létrehozók szemére. A diszkriminációt, az LGBTQ személyek méltóságának megsértését szinte mindegyik képviselő megemlítette. Minthogy Írországban van a legtöbb internetes tartalomszolgáltató és szociális média európai székhelye, ők az egységes európai onlájn médiapiacra gyakorolt megfélemlítő hatást is kifogásolták. Szociológiai adatokra hivatkozva cáfolták, hogy a törvény által egészében tiltott tartalmak károsan hatnának a kiskorúak fejlődésére. Mint minden más tartalomnál, a különböző korosztályok érettségének megfelelő tartalmak bemutathatók számukra veszély nélkül. A magyar törvény pedig minden tizennyolc éven alulit különbségtétel nélkül kizár minden vonatkozó információból. Több tagállam is említett a törvény alapján meghozott konkrét korlátozó intézkedéseket, a Word Press Photo miatt távozni kényszerülő múzeumigazgató, egy másik kiállítás, illetve a megbírságolt könyvkereskedők ügyeit.

A magyar jogászok inkább technikai érveket hoztak fel, többek között azt is állítva, hogy a törvény nem korlátozza a homoszexualitás minden megjelenítését (az írek példája az volt, hogy egy meleg párt bevásárlás vagy más semleges tevékenység közben bemutatva is bírságoknak van kitéve a közzétevő). Emellett arra hivatkoztak, hogy a törvény a szülőkre bízza, hogy milyen tartalmakat tesznek hozzáférhetővé gyermekeik számára. Ezt az oktatás szabadságára és a kiegyensúlyozott oktatásra vonatkozó jogokra hivatkozva cáfolta az Európai Bizottság.

Két szempont azonban fontosabb volt a részleteken folytatott vitáknál: olyan katolikus és konzervatív országok léptek fel a homofób törvény ellen, mint Málta, Görögország vagy a migráció ügyében még talán Orbánnál is szigorúbb Dánia. Spanyolország azt is kifejtette, hogy más tagállamok ellen indult kötelezettségszegési ügyekben elvből nem avatkozik be, de most szükségesnek tartották, hogy támogassák a diszkriminatív törvény ellen, az európai érdekek védelmében a fellépést.

A másik, hogy az uniós elvek általános megsértésének és a konkrét európai jogszabályok megszegésének viszonyát fogja tudni tisztázni a bíróság. Ez azért lehet fontos, mert a Lisszaboni Szerződés jóváhagyásakor annak mellékletébe, az Európai Alapjogi Chartába a tagállamok belevetettek egy korlátozó feltételt: az Alapjogi Charta előírásai teljes egészében kötik az EU intézményeit, a tagállamokat azonban csak akkor, ha az európai jogot alkalmazzák. Amennyiben tehát egy tevékenység nem esik az európai jog hatálya alá, akkor az EU nem léphet fel a chartára hivatkozva. Az Európai Unióról Szóló Szerződés 2. cikke ugyanakkor szintén felsorolja az unió alapértékeit. Kérdés tehát, hogy az alapvető európai értékeknek a megsértése önmagában perelhető-e. Ez azért lehet fontos (mint azt cikkünk első részében, a Klubrádiót érintő ügyben láttuk), mert a Fidesz gyakran nagyon ügyesen, formálisan jogszerű módon szembeköpi az alapvető emberi jogokat. Ebben az esetben a bizottság konkrét jogszabályok megsértését is felsorolta, ami körül persze újabb vita alakult ki. Többen állították ugyanakkor, hogy lehetséges olyan mértékű, rendszerszerű és tartós megsértése az európai alapértékeknek, amikor az elmarasztalás általában is helyénvaló. A többségi vélemény azonban az volt, hogy az alapértékek konkrét jogszabályokban öltenek testet. A végkövetkeztetés könnyen ez lehet, hogy csak a konkrét jogszabályok megsértése számít, de a bírói kérdések alapján nehéz elképzelni, hogy Orbán kormánya megússza ezt az ügyet. A főtanácsnok június 5-én ismerteti indítványát, amelyet a bíróság lényegét tekintve legtöbbször követ.

A szuverenitási törvény mellett más ügyek is az Európai Bíróság asztalára kerülnek, a magyar kormány többek között megpróbálja megakadályozni hivatalos iratok kiadását gondozási intézményekkel, a strukturális alapokból finanszírozott program ajánlati felhívásával kapcsolatban, nem ültette át megfelelően a szabálytalanságokat és bűncselekmények gyanúját jelző személyek védelméről szóló irányelvet és más irányelveket sem. Lassanként tehát megméretik tevékenysége európai mércével is.

Szabó S. László (Luxemburg)