Patkányfogó Washingtonban
Washington városában egy hónap alatt vagy tízezer bejelentést kapnak a hatóságok: segítség, patkányok nyüzsögnek az utcán, az udvaron, a hulladékgyűjtőknél, a kertekben...
A hatóságnak se embere, se technikája a nagyüzemi patkányirtásra, de sajátos megoldás jelent meg: kutyatartó önkéntesek járják csoportokban esténként a fővárost, hogy négylábúik (persze a legnagyobb örömmel) patkányra vadásszanak.
A jól ápolt, főleg törzskönyvezett, fajtiszta állatok elsősorban terrierek: e fajta tagjai különös lelkesedéssel vadásznak kis méretű emlősökre. Nagyon élvezik ezt a kalandot, különösen, hogy gazdáik nem tiltják harcias fellépésüket, hanem még biztatást is kapnak. Sőt: dicséretet, ha egy szerencsétlen patkányt szájukban csócsálva térnek vissza hozzá – írta meg a The Washington Post.
A patkányirtásnál hajtók is vannak, akárcsak az igazi vadászatnál. Azok elsősorban tacskók, akik szabadon engedve elsőként hatolnak be a tett színhelyére, hogy vad ugatásukkal felriasszák az élősködőket. A már teljes harci lázban várakozó terrierek ekkor vetik magukat a szerteszét futó patkányok után és inkább több, mint kevesebb sikerrel kapják el azokat. Könnyű dolguk nincs, hiszen a patkány köztudottan értelmes állat, ráadásul igen gyors. Pillanatok alatt menekül, ha még tud, olyan helyre, ahová a kutya nem tudja követni. Adott esetben még védekezik is, volt már rá példa, hogy beleharaptak a kutya orrába. Nagyobb vésztől ekkor sem kell tartani. Oltásuk védik a kutyát a leptospirosistól, amelyet a patkányok általában hordoznak, emellett áldozatukat nem harapják szét, így nem kerül azoktól egyéb fertőzés (például éppen patkányméreg) a szervezetükbe.
Az eb fojtó harapása, vagy az állat csócsálása néhány másodperc alatt végez a ragadozóval, s a tettére büszke eb után most gazdájának van tennivalója: kesztyűt húzva gyűjtik zsákokba a tetemeket és szállítják aztán el megfelelő helyre.
Vannak, akik kegyetlen szórakozásnak tartják a washingtoni patkányvadászatot, de annak hívei nyomós érveket hangoztatnak. Nem vitás, hogy a súlyos, járványos betegségeket terjesztő rágcsálókat, amelyek kárt okoznak vagyontárgyakban is (például átrágnak elektromos és egyéb vezetékeket) el kell pusztítani. És ennek szokásos módszerei sokkal kegyetlenebbek, mint a kutyaharapás. Az enyves csapda azt jelenti, hogy a patkány éhen hal – s ez sokáig eltart. A patkányméreg is hat persze, de az állat akár két hétig kínlódik, amíg elpusztul. Ehhez képest a kutyaharapás akár humánus eljárásnak is minősíthető, érvelnek a washingtoni patkányvadászok.
