A rendszerváltás óta a legdurvább választás lesz, addig nagyon kemény három hónap jön
„Tartok attól, hogy vereség esetén sem a hatalmon lévők, sem az ellenzék nem fogadja majd el a választás eredményét... Ha bármely oldal erőszakos lépéssorozattal reagál a vereségére, akkor akár térdre is rogyhatunk a végén” – figyelmeztet Tarjányi Péter. A biztonságpolitikai szakértővel folytatott évzáró-évindító beszélgetés második részében – érthető módon – sok szó esik Magyarországról, a kampányról, s arról, miért véli úgy: drámai hónapok elé nézünk. Az pedig mindent elárul, hogy mi történik majd április 13.-án. Milyen szerepük lesz ebben a hazai politikai szereplőknek? Milyen nemzetközi körülmények között lesz a választás? Minderről szó esik majd.
A beszélgetésünk első részében ott hagytuk abba, hogy Trump új katonai doktrínája milyen hatásokkal jár globálisan, különösen Európára nézve. Ön úgy fogalmazott, hogy az Ukrajnának szánt 90 milliárd eurós hitelmegállapodás csapás Moszkvának. Ám szemmel láthatóan, ők bírják pénzzel és – csúnyán fogalmazva – emberanyaggal. Jobban, mint Ukrajna, még az unió által biztosított hitellel együtt is. Akkor mi a „baja” Moszkvának ezzel a döntéssel?
Mert a 90 milliárd euró nem csak azért fontos, mert Ukrajna rendelkezésére áll egy olyan nagy összeg, amellyel képes még egy jó ideig kitartani, hanem azért is, mert azt a pénzt – katonai felszerelések, amerikai technológia formájában – 70 százalékban amerikai fegyvergyártó cégeknél költik majd el. Moszkva számára ez rossz hír, ha ugyanis fizetnek az amerikai fegyverekért, akkor valószínűleg az USA érdekében is áll és marad a hírszerzési támogatás folyamatos biztosítása. Hiszen, ha valakinek adok fegyvert, akkor az a fontos, hogy azt használja is, s ha ehhez hírszerzési támogatás kell, akkor meg kell neki adni. Ellenkező esetben elvész az üzlet, merthogy elveszíti a háborút. És ezt Európa és Ukrajna is tudja.
Ez a huszonkettes csapdájának tűnik Trump számára.
Tény és való, ez a felismerés zsákutca az amerikai külpolitika számára. A szövetségesek olyan úton indultak el, amelyet az USA az utóbbi évtizedekben kért, de nem igazán akart. Az Egyesült Államok azt akarta, hogy Európának legyen önálló védelmi ereje. Ám amikor Európa erről az utóbbi harminc évben beszélt, akkor az USA azonnal elkezdte fékezni a folyamatot. Merthogy az Egyesült Államoknak nem áll érdekében egy erős Európa – ahogy egyébként az nem érdeke a két másik nagyhatalomnak, Kínának és Oroszországnak sem. Ám végül a mostani helyzet azt eredményezte, hogy Európa ténylegesen belátta: el kell indulnia ezen az úton.
Ez mit jelent?
Egy gigászi pénzügyi csomag is összeállt Európában – ez volt a fejlemények másik erős hatása. Németország egymaga 800 milliárd eurós fegyverkezést indított, ami kiegészül egy 150 milliárdos kiegészítő csomaggal. És ezek még csak a németek. Olaszországot, Lengyelországot is nézve, a következő 6-8-10 évben 1300-1400 milliárd eurós katonai költés várható Európa erősítésének céljával. Ezek már szemmel látható összegek, amelyek hiányozni fognak több területről, például az európai egészségügyből, az oktatásból stb., ugyanakkor munkahelyeket teremtenek, és egyben annak a lehetőségét, hogy a kontinens önálló politikát folytathasson a nemzetbiztonság kérdéseiben. És hiába vált ki az Egyesült Királyság az EU-ból, ők is a németek, a franciák, az olaszok, a balti és északi országok mellett vannak. Ez pedig nem tetszik az USA-nak. Trump az új nemzetbiztonsági doktrínájában ki is fejti, hogy bizonyos európai folyamatok nem tetszenek neki. Az USA azt szeretné, ha lenne egy Nyugat-Európai Unió és egy Kelet-Európai Unió, az utóbbit katonailag Lengyelország, a balti államok és Románia alkotná, velük szemben a Nyugat-Európai Uniót pedig megpróbálná visszahúzni. Katonailag is szeretne egy, a gazdaságban látott kétsebességű Európát.
Ennek mi az oka?
A nagyhatalmaknak, az USA-nak, Oroszországnak, Kínának nem tetszik a 10-15 éves előrejelzés, miszerint magára talál az EU. Persze az azért nagy kérdés, hogy sikerül-e ez neki. Orbán, Fico, Babis például más hangszeren, pontosabban balalajkán muzsikál.
Ön milyen esélyt ad Európa megerősödésének?
Az irány fontos, viszont Európa meglehetősen tapogatózó, nem mondanám, hogy minden esetben helyesen dönt. Feszültségek vannak. Szemben a többi tagállammal, Magyarország különösen nem, Szlovákia pedig nálunk kevésbé, de nem elkötelezett Ukrajna védelme iránt. Fico sokszor ugyan közösen gondolkodik Orbánnal, de rendre nem áll mellé a vétókban. A rossz fiú szerepét egyértelműen Orbán játssza Európában.
Eddig is szó esett már a jövőről. De térjünk át konkrétan arra, hogy ön szerint mi várható 2026-ban globálisan?
Ha azt mondtam, hogy 2025 a lelepleződés éve volt, akkor 2026-ról azt állítom, hogy az a változás éve lesz. Minden változni fog. Például az USA-ban jövő novemberben úgynevezett félidős választást tartanak, ami meghatározó lesz. Ha kiderül, hogy Trump béketeremtő missziói nem hoznak sikert, például akkor, ha felrobban az izraeli-Hamasz tűzszünet, ami bármelyik pillanatba meg is történhet. Izrael és a Palesztin Állam békés egymás mellett élése Izrael számára ugyanis leradírozandó, ha elfogadnák a 2023-as háború lezárásaként, az azt üzenné, hogy terrortámadással mindent meg lehet oldani, területeket lehet szerezni. Erre Izrael nemet mond. Ha már emlegettük Damoklész kardját, ez is ott lóg Trump feje felett.
És az Ukrajnában zajló háború lezárása?
Damoklész kardja Trump számára a tűzszüneti, vagy békemegállapodás is Ukrajnában. Ha nem sikerül 2026-ban megkötni – én egyébiránt erre adok nagyobb esélyt –, akkor az amerikai demokraták kihasználhatják azt, hogy a trumpi ígéretek ellenére, a republikánusok kudarcot vallottak. Éppen így Trump kudarca lesz, ha nem lesz képes rábírni Pekinget a Tajvan elleni politikájának feladására. S ott lóg a feje felett a menekültkérdés, a vámok kérdése, és sok minden más is. Van arra esély, hogy mindezek földcsuszamláshoz vezethetnek jövő ősszel a félidős választásokon (amikor a Képviselőház egészét és Szenátus egyharmadát újraválasztják – a szerk.), ami előre jelezheti a 2028-as elnökválasztás végeredményét is. Emiatt is tojáshéjakon járkál Trump, nagyon rá van kényszerítve eredmények elérésére, ám minél inkább rá van erre kényszerítve, annál gyorsabban lép, és annál nagyobb a hibázás esélye.
Trump fenekestől felforgatta nem csak az USA-t, hanem a világot is, beleértve a nemzetközi politikát, biztonságpolitikát és gazdaságot. Távozása után vissza lehet-e majd csinálni a kárt, amit okozott?
Nehezen. 2025-ben ugyanis a legrosszabb történt: eltűnt a bizalom. A világ már nem hisz az Egyesült Államoknak. Ez az oka annak is, hogy Európa nem fog leállni a felfegyverkezéssel. Rádöbbent ugyanis arra, hogy gyenge, vissza kell erősödnie, hiszen az USA bármikor dönthet úgy, hogy hátba szúrja – gazdasági, politikai érdekből ezek után bármikor képes elárulni a szövetségeseit.
Mi fog ön szerint történni az orosz-ukrán háború frontján 2026-ban?
Ha a következő napokban, hetekben nem születik egy orosz-ukrán megállapodás, akkor Oroszország folytatni fogja a téli hadjáratot, szétbombáz mindent, amit csak tud, energetikai, kereskedelmi létesítményeket stb. Március-április tájékán döntési helyzet áll majd elő: a hideg és a nélkülözés miatt az ukrán társadalom vagy feladja a háborút, vagy kész lesz tovább harcolni. Ezen múlik, hogy Oroszország rá fog-e erősíteni a nyári hadjáratára. Ha ugyanis a Kreml azt érzékeli, hogy az ukrán ellenállás megroppant, akkor folytatni fogja a nyomásgyakorlást. Ha azonban Ukrajna erős marad, akkor tavasszal lehet diplomáciai közeledés a két ország között. Ennek 25-30 százalékot adok, ez esetben 2026 szeptember-októberében sikeres diplomáciai tárgyalások lehetnek. Ám szerintem 60 százalékos az esélye annak, hogy az ukrán társadalom kifárad. De ne legyen igazam!
Moszkva számára Európa kiemelten fontos szereplő, mire készüljünk, mi várható Oroszországtól ebben a helyzetben?
Be kell látnunk, hogy Európa hibrid háborúban áll Oroszországgal – ebben Orbánnak igaza van. Már korábban is mondtam, hogy ez fokozódni fog, s sajnos az elmúlt öt évben az idő engem igazolt. Kezdve a politikai választásokba történő beavatkozásokkal, a politikusok zsarolásán át, a bizonytalanságot eredményező drón- és fegyverrendszerek teszteléséig Moszkva egész Európában a félelmet gerjeszti, Londontól Rigáig.
Magyarország vajon kimaradhat ebből? Orbán mindenesetre – mint a legutóbb, az uniós csúcs előtt Putyinnak írt levelében – erre is játszik.
Tévedés! Mi sem fogunk kimaradni, eddig sem maradtunk ki, lásd az iskolák bombával történt fenyegetése. S a veszély nem múlt el. Bár Oroszország másként áll Magyarországhoz, de ez csak egy pillanatnyi helyzet. Valami érdekviszony kirajzolódik a kormányzó magyar politikai elit és Oroszország között. Ennek a hátteréről sok legenda kering, de én ebből a latolgatásból ki szeretnék maradni.
Eddig is volt szó Magyarországról, de azért a beszélgetés végén térjünk át arra, hogy nálunk mi várható. Mennyire látja veszélyesnek a magyar belpolitikai helyzetet így választás előtt, alatt és majd utána?
Biztonságpolitikai szempont szerint vizsgálva: a legnagyobb problémának azt tartom, hogy milyen szinten szakadt ketté az ország. Már nem választásról és kormányváltásról, hanem rendszerváltásról és leszámolásról van szó. Nagyon durva kijelentéseket hallunk. Orbánék már automatikusan olyan félelmet vizionálnak, hogy bármi áron, de meg kell tartaniuk a hatalmat.
Orbán átadja-e ön szerint a hatalmat, ha a Fidesz veszít?
Ebben nem vagyok biztos. Tartok attól, hogy vereség esetén egyik oldal sem fogadja el a választás eredményét. Ez pedig egy demokratikus ország legnagyobb problémája. Izgulok is emiatt. Kérdés, lesz-e elegendő józanság a Fideszben, hogy átadja a hatalmat, ha veszít, hajlandó-e ellenzékbe vonulni. Ez óriási kérdés. A válasz meghatározza majd azt is, hogyan áll utóbb hozzánk a világ. Ha bármely oldal erőszakos lépéssorozattal reagál a vereségére, akkor Európa nagyon csúnyán lép majd: az üzleti, gazdasági szereplők kivonulnak, helyettük majd azok jönnek, akik szeretnek zavarosban halászni. Ilyenek Moszkva és Washington üzleti körei, s ők olyan helyzetet teremthetnek, hogy térdre rogyunk. Az, hogy mi történik a választás után, annak lesz a tétje, hogyan próbáljuk, be tudjuk-e tartani a demokratikus normákat.
Leszámolást is emlegetett. Attól is tart?
Nem lehet kizárni.
A fentiekből nagyon is kiolvasható, hogy tényleg aggódik, mi fog itt történni. Amellett, hogy ez messze nem megnyugtató álláspont egy biztonságpolitikai szakértő részéről, felveti azt a kérdést is, mit tehet az az egyén, aki józan szeretne maradni ebben az egyáltalán nem józan közegben?
Én azt tudom, hogy én mit teszek. A magam részéről bizonyos szempontból próbálok kiegyensúlyozni, hogy maradjon már meg a józanság. Az az ország ugyanis védhetetlen, amely nem képes tartósan normálisan működni. Sajnos ezt az egyik oldal sem akarja érteni.
Teljesen kizárja a békés hatalomváltást?
Azért még bízom az emberek józanságában. Ezért írok és dolgozom. Remélem, ez elegendő. Abban biztos vagyok, hogy minden szempontból nagyon kemény három hónap következik. Ez lesz a legdurvább választás a rendszerváltás óta. Ma azt látjuk, hogy akciót követ reakció... Mindez nem más, mint ösztönprogram, amit azonban sürgősen meg kellene szakítani. Amíg ugyanis ez így marad, addig semmi nem fog változni Magyarországon. Sehova nem vezet, hogy az ellenzéki vezető oldal arra törekszik, hogy nagyobbat mondjon a Fidesznél.
Ha már a durva kampánynál tartunk: ezt egy minden képzeletet meghaladó kormányzati hazugság-cunami jellemzi. Meddig lehet az orbáni hazugságáradattal megélni?
Mindaddig, amíg a szavazóik behúzzák nekik az ikszet. Ők most nem stratégiákban gondolkodnak – nem is arra van most szükség, hanem nagyon célirányosan, három-négy hónapos rövidtávú stratégia mentén folyik a kampány. Az elsődleges céljuk a hatalom megtartása. Az országépítést felejtsük el, jelen pillanatban senki nem foglalkozik azzal, sem a kormánypárt, sem az ellenzék. S felejtsük el az ország működtetését is! Az ugyanis ma már nem létezik. Ma már senki nem foglalkozik az ország működtetésével, nemhogy az építésével. Nem jut idő rá, mert megy a gyűlölet ezerrel, arra fordítják az energiákat.
Olyan botrány rázta meg a magyar társadalmat, amely alapjaiban változtatta meg már eddig is az erőviszonyokat. A kegyelmi üggyel indult, majd következett a Szőlő utca néven egyre terebélyesedő gyerekbántalmazási botrány. Ön szerint ez eldöntheti a választást?
Az biztos, hogy kihat a hatalomra. De az is lényeges, hogy ebben is április 13.-a lesz a választóvíz. Akkor dől majd el, hogy ténylegesen meg akarjuk-e oldani a gyerekek ügyét. Ha semmi nem változik, s minden marad úgy, ahogy eddig volt, akkor lelepleződik az, hogy csak a politikáról és a hergelésről szólt az egész, pro és kontra egyaránt. Ha a gyerekekkel akarunk foglalkozni, akkor a munkát április 12.-e után azonnal el kell kezdeni. Ellenkező esetben borzasztó lesz a hatás, nem csak azért, mert nem végzik el a munkát, hanem azért is, mert akkor visszatérhetnek a szörnyetegek, s még kegyetlenebbül, mint amilyenek eddig voltak. És ami plusz borzasztó lenne: ha semmi nem változik, akkor a bent élő gyerekek csalódnának abban, amiben elkezdtek hinni, nevezetesen, hogy a sorsukat végre valaki kézbe veszi. Ha azonban azt tapasztalják, hogy semmi nem változik, akkor végképp magukba fordulnak. Az utolsó utáni pillanatban vagyunk! A felelősségünk óriási!
Azt mondja, a gyerekbántalmazási ügy részben befolyásolhatja majd a választás kimenetelét. Mi befolyásolja majd még?
A gazdaság állapota. Az emberek pénztárcája. Ha a Fidesznek ezt sikerül kibekkelnie, ha a gazdaság eredménye és a gyerekbántalmazási botrány ellenére képes lesz győzni, akkor kiderül, hogy nem működik a messiás-rendszer, vagyis Orbánt nem lehet legyőzni egy ellen-Orbánnal, a politikáját egy ellen-Orbán politikával, az orbáni kommunikációt egy ellen-kommunikációval. Orbánnak persze az az érdeke, hogy mindig legyen ellen-Orbán – korábban Gyurcsány Ferenc volt az.
Említette a rendszerváltást. Lát rá esélyt?
Egy biztos, akárhogyan is alakul, 2026-ban eldől, hogy lesz-e rendszerváltás. Felhívom a figyelmet arra, hogy minél több ember elmegy szavazni, annál tisztább lesz a helyzet. Ha a szavazásra jogosultak 80 százaléka elmenne behúzni valahova az ikszet – eddig soha nem volt ilyen arányú részvétel, s most sem hiszem, hogy lesz –, akkor tiszta a helyzet, el lehet dönteni, hogy valóban hol áll az ország többsége. Annak a politikai erőnek kell vállalnia az ország irányának megszabását, amely több voksot kapott. Ha a Fidesz nyer, az is jelzés, ha azonban az ellenzék győz, az óriási felelősséget ró rá.
Mondta, hogy 2026 a változás éve lesz. Akkor, ha Orbánt sikerül leváltani? Vagy akkor is, ha végül marad ez a rezsim?
Orbánék oldalán az már nem fog menni, ami eddig ment Magyarországon. Nem fogják tudni azt folytatni, amit az elmúlt 15 évben előadtak. Már nem így működik az ország, újat kell mutatni. Nekik is. Az Orbán-rendszer nagyon fárad, ha mégis kapna még négy évet, akkor is nagy változások lesznek. Nem véletlenül keresi Orbán az utódját, nem véletlenül emelte meg Lázárt, Szijjártót, nem véletlenül utaztatta magával Washingtonba, Moszkvába. Nagyon komolyan átalakulóban van az elnöki rendszer. Szerintem, ha a Fidesz nyer, a következő években nem Orbán Viktornak hívják majd a miniszterelnököt. Orbán köztársasági elnök lesz. Ezt nem a választás előtt fogják meglépni, hanem utána. A Fidesznek ez az iránya: ha maradnak, akkor francia mintára lesz egy erős köztársasági elnök, a miniszterelnök pedig az operatív ügyeket intézni. Ha elbukik, hát elbukik, a lényeg, hogy Orbán fennmaradjon.
Az interjú 1. része itt olvasható