Pillanatképek a Civil Sugárútról, szolidaritásról, polgári büszkeségről

A szél játszi könnyedséggel kapta fel az asztalokra kikészített prospektusokat, még az egyik sátorból a másikba is elvitte. Ez – végül is – a maga módján hasznosnak bizonyult, mert a civil szervezetek képviselői könnyebben meg tudtak ismerkedni egymással, amikor visszaszállították azokat eredeti tulajdonosaiknak.

Ahogy azt a Hírklikk már megírta, Horgas Péternek, a Civil Bázis elnökének

a diákok kirúgott tanáraik melletti virrasztása adta az ötletet, hogy az idén, a ’48-as forradalom és szabadságharc 175. évfordulóján egy hagyományteremtő programsorozatot indítsanak el. Így született meg a Civil Sugárút. Két nap, amely a szolidaritásról, a polgári büszkeségről, a méltóságról és az együttműködésről szól.

A hűvös március 15-i délelőttön két interjú között Horgas Péter kissé fáradt tekintettel néz körül a Hősök terén álló „sátorvároson”, hiszen többedmagával egész éjszaka virrasztott. „Égessük el a múlt év bánatait” néven ugyanis március 14-e estére tűzgyújtást is szerveztek, amelyen voltak diákok, akik épp emiatt érkeztek vidékről, és voltak pedagógusok, de érdeklődők is. Horgas Péter szerint nem voltak nagyon sokan, de az éjszakai virrasztáson nagyon, nagyon fáztak. Csak úgy, kutyafuttában értékeli a rendezvényt is az elnök. Azt mondja, ahhoz képest, hogy ez az első ilyen rendezvény, a március 14-i nappal nagyon elégedett, a mai napnak pedig még nincs vége. Azért most már látják a hibákat is, sok mindent megtanultak, hogyan kell majd másképp csinálni jövőre. Aztán már indulna is tovább az útjára, de egy „motoros felvonulás” megakasztja. A semmiből hirtelen előtámad három motoros rendőr, akik az Andrássy útról jövet bekanyarodva lezárják a Dózsa György úti forgalmat, és mögöttük két-három tucat motoros kanyarodik rá a Dózsa György útra. Senki nem tudja, hogy kik ők, mit akarnak, ám amilyen hirtelen bukkantak elő, ugyanolyan gyorsan el is tűnnek. Csak a motorzúgás marad utánuk.  

A Hősök terén közben tovább zajlik az élet. Két kisgyerek játszik egy nagyobb méretű dobókockával, egy a sátrak közötti „ugrálótáblán”. Amilyen számot eltalálnak, annak megfelelő kérdésre kell válaszolniuk. 

A sátrakban a legkülönbözőbb civil szervezetek várják a látogatókat. A „Kulcs a városhoz, kulcs a közélethez Egyesület” a IX. kerületből érkezett. Német Péter és Radics Zsuzsanna Franciska, azt mondja, ők egy Baranyi Krisztinát, a Ferencváros polgármesterét támogató egyesület tagjai. Azért jöttek erre a rendezvényre, hogy megmutassák magukat, és beszélhessenek a tevékenységükről. S, hogy mivel foglalkoznak? Ha kell, szemetet szednek, ha kell, az Aszódi úti lakótelep lakóinak érdekeit képviselik, akiket nagyon zavar a közeli lőtér.

A Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület két tagja, Fazekas Ildikó és Mihály Gyula azt mondja, ők látták a Civil Bázis felhívását, azért jöttek el a rendezvényre. Az egyesületük közösségi érdekeket képvisel.  Persze, minden munkájuk közösségi, és külön büszkék arra, hogy az egyesületük nem pusztán egy szervezet, hanem egy jól működő, egymást inspiráló közösség is. 

A „Víz koalíció”, a Civil Kollégium Alapítvány szakmai támogatásával létrejött civil és szakmai együttműködés.  „Tiszta vizet a poharainkba” címmel aláírásgyűjtést tartanak. Amit petíciójukban ezzel kapcsolatban követelnek az a közművezeték-adó fejlesztési tartalékba helyezésétől a csőhálózat cseréjének ütemezési és finanszírozási tervéig, mind ezt a célt szolgálja.  

A Civil Közoktatási Platform (CKP) sátrában neves oktatáskutatók, Nahalka István és Trencsényi László is felbukkant. Juhász Ágnes jó sok információval és prospektussal felszerelkezve várja az odalátogatókat. Ezek legtöbbje a CKP véleményét és állásfoglalását tartalmazza a köznevelésben foglalkoztatottak jogállásáról és egyes kapcsolódó törvények módosításáról szóló, március 2-án közzétett törvénytervezetről. Szóba kerül az ukrán gyerekek mostoha sorsa, és elég mostohán kezelt ügye is. 

A Pedagógusok Szakszervezetének sátrában a Forrás Társadalomkutató Intézet pedagógusok életútjáról készült kutatásáról beszél Galgóczi Eszter. Azt mondja, az általuk készített interjúk tapasztalata az, a pedagógusok inkább hivatásnak, semmint munkának tartják azt, amit csinálnak. Bármilyen nehéz is sokszor, bárhogy is nyomot hagy még a családi életében is, a hivatástudat mindent felülír. Pedagógusnak lenni 0-24 óráig tartó történet. Bár a szakmát másnak nem ajánlanák, ha még egyszer kezdenék, ők akkor is ezt választanák.

Ha már a Pedagógusok Szakszervezeténél tartunk, a sajtónap alkalmából két újságíró is kitüntetést kapott az érdekvédelmi szervezettől: az oktatás javítása érdekében tett erőfeszítéseiért Juhász Dániel, a Népszava, és Millei Ilona, a Hírklikk újságírója részesült az elismerésben. (Lapunk munkatársának ezúton is gratulálunk, a képen a PSZ két alelnökével látható – a szerk.)

A kétnapos Civil Sugárút rendezvénye a Szabadságmenettel zárult. Az Andrássy út végén a Szabadságmenet színpadán többek közt beszédet mondott Karácsony Gergely főpolgármester, Iványi Gábor és Molnár Piroska, Baranyi Kriszta és Pikó András, Törley Kata és Törley-Havas Sára, Orsós János és Kuru János,

Zeller Judit és Misetics Bálint, a fiatalok nevében Pirint Gergő és Strbka Anna, és természetesen Horgas Péter is.