Pilz Olivér: az oktatás tarthatatlan helyzete miatt egyszerre lobbannak majd fel a fáklyák országszerte

– Az országos egységes pedagógussztrájk előestéjén, november 17-én fáklyás felvonulást tartanak Miskolcon „Fényt az oktatásba” címmel. Kiknek a részvételére számítanak? 

– Szülőkére, diákokéra, tanárokéra, és mivel az oktatás mindenkinek az ügye, mindenkiére.

– Ezt a megmozdulást együtt, egyidőben tartják több városban? 

– Igen. Úgy tudom, hogy Pécsen, Szegeden, Győrben, Miskolcon, Zalaegerszegen, Veszprémben, Kaposváron, Szekszárdon, Kecskeméten, Szentesen, Hódmezővásárhelyen és Szolnokon is lesz ugyanakkor ilyen fáklyás felvonulás.

– A sztrájktárgyalásoknak sok eredményük nincs, ha csak azt nem tekintjük annak, hogy előbbre hozták a béremelést. Az idén ugyan egy fillért sem kapnak, de kiderült, a kormány újfajta bértáblában gondolkodik, ám ehhez jogszabályt kellene módosítani. Egyelőre azt ígérték, hogy 2025. január elsejéig fogja elérni a pedagógusok fizetése a diplomás átlagbér 80 százalékát. 2024-ben pedig a diplomás átlagbér 72 százaléka lesz. Önök mit szólnak ehhez?

– Azt, hogy az az időpont is nagyon távol van, és mindig csak „ha majd” alapon van beígérve. Másrészt, most ugyan nagyon jól hangzik a megígért 770 ezer forintos átlag, de azért nézzük majd meg, hogy a többi ágazatban akkor mennyi lesz a diplomás átlagbér. A mi bérünk lényegében 2014 óta nem változik – leszámítva a kétszer tíz százalék szakmai pótlékot –, azóta ugyanaz a bértáblánk van. Akkor az is jól hangzott, csak a többiek, meg az árak húztak el, és az infláció vitte el mostanra. A két év múlva tervezett számok most is jól hangzanak, csak az a kérdés, hogy két év múlva is ugyanolyan jól fognak-e hangzani. A másik része ennek, hogy a kollégák most vándorolnak el a pályáról, most nem tudnak megélni a fizetésükből. Lehet azt mondani, hogy 2025-ben de jó lesz neked, miközben lényegében már az első évre beígért húsz százalékot is elvitte az infláció. Ez annyit jelent, hogy valamelyest javulni fog a pedagógusok megélhetése, de még mindig rosszabb lesz, mint egy évvel ezelőtt volt.

– A „Fényt az oktatásba” meghívóban az szerepel, hogy az oktatásügy tarthatatlan helyzete még mindig nem ért el a döntéshozókig. Pedig már jó pár hasonló esemény, megmozdulás volt. Ön szerint miért nem?

– A kormány szándékosan úgy próbálja beállítani az egészet, mintha az, ami történik, csupán csak bérkövetelés volna, és a béremeléssel meg is oldódna a probléma. Nem erről van szó. 

– Mi az, amiben végleg tarthatatlanná vált az oktatás, mi az, amiért a pedagógusok ellenállnak?

– Van, ahol már összeomlott Magyarországon a közoktatás. Ott, ahol nincsen rendes oktatás, nem tartanak például fizika, vagy bármilyen más órát, ez már megtörtént. De minden szépen összerakódott: a Nemzeti alaptanterv megtaníthatatlan és megtanulhatatlan mennyiségű, tele van egyáltalán nem előremutató, hanem múltba révedő, lexikális tananyaggal, a tanári és általában az iskolai autonómia lényegében megszűnt, és a régi sokszínűség helyett egy, legfeljebb két tankönyvből választhat a tanár. Pedig amikor tudott választani, akkor azt is tudta, hogy az minőségi tankönyv, és azt is, hogy az ő adott tanulócsoportjának az a megfelelő. A tanulási környezet borzasztó állapotban van. Az állami iskolákban leszakad, leomlik, kiesik, nincsen, hiányzik, ezer éve nem működik, nincs megjavítva és így tovább. Az pedig, ahogy főleg a kormány, és a kormány révén bizonyos társadalmi csoportok a pedagógusokról beszélnek, egyszerűen elfogadhatatlan. Próbálnak egy szakmát lejáratni, és úgy beszélnek rólunk, mint naplopó léhűtőkről, holott azt látjuk, hogy Európában a magyar pedagógusoknak kell a legkevesebbért a legtöbbet dolgozniuk. A sztrájkjogunkat is elvették, mert ezek szerint még azt sem érdemeljük meg. Ez így mind szépen összerakódott, és most már a szülők is szembetalálkoznak azzal, hogy az osztályfőnök a nyáron, a kémia tanár három éve elment, nincsen informatika tanár, csak valaki épp, hogy be tudja kapcsolni a számítógépet, és akkor játszanak rajta a gyerekek. Vagyis a gyerek nem tud élni az Alaptörvényben garantált oktatási jogával, mert itt minőségi oktatásról már igazán nem lehet beszélni. 

– Úgy gondolják, egy ilyen országos megmozdulás eljut majd a döntéshozókig?

– Nagyon sokszor azt kommunikálta a kormány és az oktatási rendszer irányítói, hogy itt pesti balhézókról, meg egy-két iskolának a problémájáról van szó. Ezért minél többen kiállunk, annál nyilvánvalóbb, hogy nem egy-két helyi, hanem országos problémáról van szó. Azért ezek a munkabeszüntetéseket kísérő akciók – mint amilyen a november 17-i is lesz, vagy az élőlánc, és a többi hasonló demonstráció – a társadalmat is be tudják vonni. Egyre többen rájönnek, hogy itt nem csak a hőzöngő tanárokról van szó. Tavasz óta egyre nagyobb az összefogás a szülők, a tanárok és a diákok között, egyre többen ismerik föl, hogy a pedagógusoknak igazuk van. 

– Mi az, amit minimumként elfogadhatónak tartanának, mit kellene a leggyorsabban megtenni?

– A bér és a sztrájkjog, és a kirúgottak visszavétele volt az, amit legfontosabbként megfogalmaztunk. A bér azért fontos, mert így jövőre sem fog nőni a tanárok száma, mivel továbbra sem lesz jelentkező az üresen kongó pedagógusképző karokra. Most kevesebben jelentkeznek, mint ahányan nyugdíjba mennek. Ráadásul a végzősök száma töredéke a jelentkezőkének, mert nagyon nagy a lemorzsolódás. Tehát ha azt akarjuk, hogy vonzó legyen a pálya, akkor sürgősen olyan bérezést kell bevezetni, ami azzá teszi. Ugyanakkor a bérek rendezése azért is sürgős, hogy többen ne menjenek el a pályáról. Ugyanis továbbra is rengetegen fontolgatják a pályaelhagyást. Pontosabban nem csak fontolgatják, hanem egyszerűen belekényszerülnek, mert nem tudják eltartani a családjukat. Ha pedig másutt jobb fizetést kapnak, akkor kicsi az esélye annak, hogy visszajöjjenek tanítani. A sztrájkjogunk visszaadása azért fontos, mert különben pont az ellen nem fogunk tudni harcolni, amit a kormány csinál, hogy egyszerűen anyagi kérdéssé zülleszti le az egész követelésrendszerünket. Márpedig ki kell állnunk a jobb oktatási rendszerért, azt pedig csak a sztrájkon keresztül tudjuk megtenni. Vagyis, amit a kirúgottak visszavételén túl fontosnak tartunk, azt akarjuk, hogy legyen oktatás, ráadásul az minőségi oktatás legyen.  

– Állítólag már ott van a fiókban az oktatás átalakításának a terve…

– Ki tudja, hogy abban is mi van. Általában az 5 forintos béremelést sem ússzuk meg anélkül, hogy a munkánk mennyiségét ne növelnék. Pedig már nincs hova. Amíg azt növelni fogják, addig marad a lázongás és az elégedetlenség. És most már nem csak a mi, hanem a diákok és a szülők is egy jobb oktatási rendszert akarnak. Ezek a munkabeszüntetést kísérő rendezvények azért is nagyon fontosak, mert eljutnak a társadalomhoz, és ha az emberek részt vesznek benne, akkor egy olyan közösségi élmény is, ami még inkább elkötelezi őket az ügy mellett. Igazán pedig akkor fogunk tudni elérni valamit, ha a társadalom több mint 50 százaléka nyíltan ki meri jelenteni, hogy új oktatási rendszerre van szükség. Hiszen a kormány mindent mér. Ha átbillenünk azon a küszöbön, ami eléri őket, akkor lesz változás.