Polónyi István: a magyar felsőoktatás új iránya a tömegoktatás

Az egyetemi felvételi ponthatárok kihirdetése kapcsán Polónyi István emlékeztetett rá, egyelőre a pontszámokat és a jelentkezőket lehet még csak látni, a felvetteket nem, ám ebből is levonhatók következtetések. A jelentkezők száma láthatóan csökkent, mintegy öt százalékkal alacsonyabb, mint tavaly volt. Ezen belül kevesebben akartak bekerülni a nappali tagozatos alap- és osztatlan képzésre. Ugyanakkor növekedett a részidős képzésekben való részvétel. 

Az oktatáskutató szerint az is megfigyelhető, hogy a csökkenés általában minden szakot érint, egyet kivéve, a pedagógusképzést, ami viszont nagyon jelentősen nőtt. Ennek az oka is világos, hiszen már napvilágra került, hogy új képzések indultak a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, Debrecenben, Egerben és talán Nyíregyházán is. Ám ezekről a képzésekről még senki semmit nem tud, azon kívül, hogy azt mondják, azt tanítják majd nekik, amit tanítaniuk kell. 

Polónyi István szerint ezt a fajta pedagógusképzést főleg az angolszászok csinálják, és a lényege, hogy gyakorlatilag bármilyen BSc-vel (Bachelor of Science) pedagógus lehet valaki. A szakjához valamennyi pedagógiát hozzátanul valamilyen tanfolyamon, és már pedagógus is. 

A magyar kormány nyilván nagy bajban van, nincs pedagógus-utánpótlás, gyakorlatilag elöregedett az állomány, és nagyon gyorsan pótolni kellene a hiányzókat. Persze ez a módszer nem újdonság, hiszen amikor az állam bajban volt – mert a demográfia miatt például éppen sok gyerek volt – akkor mindig ugyanezt csinálta. A tanítókból tanárok lettek, az óvónőkből tanítók, vagyis van ennek hagyománya Magyarországon. Az viszont most tény, hogy a pedagógusnak jelentkezők száma 25 százalékkal több, mint tavaly. Ezen belül az öt éves tanárképzésre majdnem 50 százalékkal többen jelentkeztek. Ez persze legfeljebb öt év múlva oldhatna a pedagógushiányon, ők akkor végeznek. Addig meg tanítanak a takarítónők meg a nyugdíjasok. Az oktatáskutató szerint a pedagógushiányt nem lehet megoldani ilyen gyorsan, de valamit majd old rajta. 

A kihirdetett ponthatárokból azt lehet látni, hogy nincs radikális változás, fűzte hozzá mindehhez Polónyi István. Továbbra is van iszonyúan alacsony,100 pont alatti bekerülési pontszám. Főleg a Metropolitan Egyetemen (röviden: METU) lehetséges ez. Például alapképzési menedzsment szakokon, vagyis az emberi erőforrások szakon, vagy a gazdálkodás és menedzsment szakon. A 100 alatti pontszám azt jelenti, hogy akik ilyenre jelentkeznek, gyakorlatilag nem nagyon tudnak írni, és valószínűleg olvasási zavaraik vannak. De van még ilyen példa: kereskedelmi és marketing szakra a Wekerle Sándor Üzleti Főiskola 82 ponttal is felvett hallgatót. Ezek nem nappali tagozatos helyek, hanem általában részidős képzést nyújtanak, ami még katasztrofálisabb, hiszen a hallgatók havonta három napot járnak be az intézménybe. 

Az oktatáskutató szerint ez a folyamat tavaly indult el, és tart továbbra is, de ami új benne, hogy tavaly még nem voltak 100 pont alatti bekerülési pontszámok, az idén pedig már megjelentek. Ha abból a szempontból nézzük, hogy mégiscsak kinyílik a felsőoktatás ajtaja a tömegesedés felé – ami világjelenség –, akkor azt lehet mondani, hogy ez nem baj. Sőt, Magyarországon több oktatáspolitikus gondolta már azt, hogy meg kellene szüntetni a felsőoktatási felvételit. Mindenki jusson be a felsőoktatásba, és az első évben dőljön el, hogy marad-e, vagy sem. Kétségtelenül a mostani is egyfajta irány, de Polónyi István a részidős képzést nem tartja jónak, mivel amúgy is köztudottan alacsony a színvonal, és gyakorlatilag egyharmadnyi időt járnak az intézménybe, a kontakt óraszám sokkal kevesebb, mint a nappali szakokon. Vagyis sokkal kevesebb idejük van tanulni, így szerinte nem biztos, hogy ez a legjobb technika. A nagy, híres egyetemek elindítottak olyan távoktatási kurzusokat is, amelyekre bárki, bármikor jelentkezhet. Ami gyanús, hogy a végzési arány ezeken öt százalékos. 

Az oktatáskutató hozzátette, bár ő is inkább a felsőoktatási belépés liberalizációjának a híve, de azért látni kell azt is, hogy ennek meglesz az ára. Azok, akik száz pontnál kevesebbel is bekerülnek a felsőoktatásba, szinte egész biztos, hogy nem tudják a kurzust elvégezni. Ráadásul azt is látni kell, hogy a magyar felsőoktatás nem arról híres, hogy vannak eszközei a felzárkóztatásra. Ha ebbe az irányba elindulunk, akkor szembesülni kell azzal, hogy az egyetemeknek, főiskoláknak kell, hogy legyenek olyan eszközei, amikkel ezeket az embereket fel tudják zárkóztatni. Pillanatnyilag nincs ilyen. 

Magyarországon eddig is az egyik legmagasabb az egyetemisták, főiskolások lemorzsolódása. Bár nálunk nem nagyon szoktak ilyen adatokat közölni, utoljára a 2000-es évek elején ismertették. Akkor az Egyesült Államokkal voltunk egy szinten, gyakorlatilag minden második gyerek, akit felvettek, kiesett a felsőoktatásból. Azóta is folytak erről kutatások, de az oktatáskutató szerint ebben nem nagyon léptünk előre, vagyis a magyar felsőoktatásban továbbra is nagy a lemorzsolódás. 

Ennek ellenére, Polónyi István nem ítéli el ezt a törekvést, pusztán leszögezi, hogy míg 2020-ig egy elitista felsőoktatásban gondolkodott az oktatáspolitika, emelt szintű érettségivel, a bejutáshoz nyelvvizsga kötelezettséggel, most hirtelen átestünk a ló másik oldalára. Szerinte ez a diktatúrák kiszámíthatatlanságát jelzi. Arról szól, hogy éppen ki adja a tanácsokat a „gazdának”. Ha a kamara elnöke adja, aki úgy gondolja, hogy még gimnáziumba se kéne járni, akkor persze, hogy elitista a felsőoktatás. Ha más adja, mondjuk Palkovics László, ő meg tudta etetni a „gazdával” a verseny fontosságát. Palkovics Fokozatváltás a felsőoktatásban című szörnyű koncepciója arról szólt, hogy minden egyetemünk világszínvonalú lesz, mert a focibolond Orbánnak azt lehetett eladni, hogy győzünk, mindenben győzünk. Úgy tűnik, hogy ezzel tudta kinyitni a felsőoktatást Palkovics, és úgy tűnik, az „új fiúk”, a KIM vezetői ugyanezt a koncepciót követik. Azt az oktatáskutató nem gondolja, hogy akár a volt miniszternek, Csák Jánosnak, akár utódjának, Hankó Balázsnak beleszólása lenne ebbe a politikába. Azt viszont sejti, hogy Orbán Viktor környékén nyilván Orbán Balázsnak, vagy az MCC ( Mathias Corvinus Collegium) igazgatójának, Szalai Zoltánnak, aki a Századvégben ilyesmiket kutatott, van beleszólása, és úgy tűnik, hogy ez a kör átesett a ló másik oldalára, és azt mondta: „akkor nyissunk”. Ennek van előnye, de ehhez egy strukturált felsőoktatás kellene. 

Erre utoljára Klinghammer István helyettes államtitkárként csinált egy értelmes stratégiát, amiben az volt, hogy a fejlesztésben Magyarországon négy fajta egyetemet kellene figyelembe venni. Az egyik a tudományegyetem, amelynek valóban világszínvonalúnak kell lennie – ilyen a Műegyetem, a Corvinus, a szegedi, a pécsi és a debreceni egyetem. A nagyvárosi egyetemeknek – Nyíregyháza, Eger, a Pannon egyetem, Veszprém - az lehetne a céljuk, hogy a régiót kielégítsék. Azután jönnének az egész kicsik – Gyöngyös, Sopron –, ezek meg még inkább a saját környezetük utánpótlására fókuszálhatnának.  

Azt se felejtsük el, hogy a gyerekek nagyon sokszínűek. A vidéki elit gimnáziumokból az elit gyermekeinek jó része a pesti elitegyetemekre megy. A pesti gimnáziumokból az elitgyerekek jó része pedig külföldre. Ez utóbbit nem lehet látni, mert a statisztika nem mutatja, csak az mutatkozik, hogy elvesznek. A nagyvárosok középosztályának gyermekei a jó nevű, de nem elit gimnáziumaikból a regionális nagy egyetemekre mennek, és vannak a kis vidéki gimnáziumok és szakközépiskolák, ahonnan az alacsony felvételi pontszámú helyekre mennek. A vidéki gyengébb gimnáziumokból a lányok jellemzően többnyire az óvónőképzést és a tanítóképzést választják. A fiúk többnyire szakközépiskolában érettségiznek, és olyan helyre akarnak bejutni, ahová az ilyen érettségivel és alacsony pontszámmal be lehet. Ilyen például a gépészmérnökképzés. Ráadásul a technikumokból érettségi nélkül is lehet majd továbbtanulni. Volt már ilyen Magyarországon a ’70-es, ’80-as években, de nagyon komoly felkészítés volt előtte, és azt se felejtsük el, hogy igen nagy volt a lemorzsolódás. 

Ma Magyarországon egy nagyon strukturált felsőoktatásunk van, és ez az új felvételi rendszer még inkább strukturáltabbá teszi. Minőségileg sokszínű lesz a felsőoktatásunk, mint ahogy ez a világon mindenütt így van, ahol tömeges felsőoktatás van, ez együtt jár a tömegesedéssel. Ahogy az is, hogyha a gyerekek elmennek a felsőoktatásba, akkor a középfokú szakképzésben még inkább rossz színvonal alakul majd ki. 

Polónyi István szerint a diplomák is strukturálódni fognak, és minden munkáltató is tisztában lesz azzal, hogy ki milyen képességekkel, milyen felkészültséggel rendelkezik. Az is nyilvánvaló. hogy a magának megfelelő képességűeket és készségűeket fogja választani. A munkaerőpiaci szereplők tisztában vannak a kínálat minőségével, és képességeivel. Magyarul mindenki megtalálja majd a helyét. Mint oktatáskutatónak, azonban nagyon izgalmas kérdés az elmúlt két év felvételijében, hogy elindultunk egy elit felsőoktatásból, amikor mindenfajta külön követelményeket támasztottak, és nagyon kevesen jutottak be a felsőoktatásba, most pedig átugrottunk egy olyan fajta – a tömegképzésre épülő – felsőoktatásba, ami viszont egy egészen más filozófiára épül. Eddig azt sulykolták az egyetemeknek, hogy a minőség meg a minél több publikáció a fontos, sőt, ezért is fizetnek nekik, miközben ott van egy csomó gyerek, akiket tanítani kéne, akik egyre strukturáltabb és differenciáltabb képességekkel érkeznek az egyetemekre, jutnak be a felsőoktatásba. Pedig egyre többet kellene azzal foglalkozni, hogy ezeket a felsőoktatásba bejutott gyerekeket felkészítsék. Ez érdekes ellentmondás. A magyar felsőoktatás erre pillanatnyilag nincs felkészülve – állapította meg végül Polónyi István.