Pulai András: Nagy Márton csak viccelt, Pesty pedig egy szelep

Feltétlenül bízom abban, hogy Nagy Márton csak viccelt, amikor azt állította, hogy a dollárbaloldal idején háromszor rosszabb volt a minimálbér. Mert, ha komolyan gondolta, akkor a gazdaságfejlesztési miniszter valószínűleg nem olvasott közgazdasági könyveket. Aki ilyen fontos szerepet tölt be Magyarország gazdaságában, annak tudnia kell, hogy az infláció, a pénzek reálértéke és az adott pénznek az adott időben való értéke, nagyon más tud lenni. Tehát tudja, hogy az akkori 50 ezer forint az lehet, hogy több, mint a mostani 150 ezer – mondta Pulai András. Hozzátette, egyébként Nagy Márton volt az, aki személyesen, a saját kezével inflálta el a forintot, részben, mint kormánytag, részben pedig, mint a Nemzeti Bank alelnöke.

A Publicus Intézet vezetője arra a kérdésre, hogy működik-e a dollárbaloldalozás, azt felelte, „nem látom azt, hogy valaha is működött volna”. Lehet, arra jó, hogy eltakarjon dolgokat, de egyébként összességében az ellenzéki szavazókra semmilyen hatással nem volt. A Fidesz-szavazókat lehet, hogy egy kicsikét karbantartja, és jobban megdobban a szívük, hogyha meghallják ezt a frissen kreált szót, de az ellenzéki és a bizonytalan szavazók nem mutatnak semmilyen affinitást ebbe az irányba.

A beszélgetésben azt is górcső alá vették, mi lehet a Lölö-jelenség és Pesty László beszédessége mögött. Erről a politikai elemzőnek az volt a véleménye, hogy Mészáros Lőrincnek nagyon fontos szerepe van a magyar politikai életben, hiszen ő jelöli ki az utat a politika számára, azt, hogy merre kellene orientálódni. Láthatólag Európa irányába, míg a politikai vezetés még inkább keletre fókuszálna. Ez egy nem is olyan titkos üzenete volt a politikai vezetésnek: „inkább Európai Unió, mediterránium, Olaszország, Franciaország. Nyilván, ha jobb idő lett volna, akkor valószínűleg elment volna az Északi-tengerre is”. 

Ezt a gondolatát megosztotta egy olyan rendezvényen is Pulai András, ahol a Fidesz kemény magja egyszerűen kifújolta érte. „Pedig még azt is hozzátettem, hogy láthatólag nem a Kaszpi-tengerre ment hajókázni, és nem a Bajkál-tóba próbált amurt fogni.” Ahogy mondta, nem fogta a többség a hasát, de mégis azt gondolja, hogy a politikai elitnek az értékválasztása – mind nyaralásban, mind a gyerekek iskolába küldésében, a saját pénzeink elhelyezésében –, elég egyértelműen mutatja, merre vezetik az országot saját rövidtávú politikai érdekeik szerint. Vagy foglyai ennek a keleti világnak valamilyen okból kifolyólag – amiről nagyon kevés tudásunk van ma, majd lehet, hogy tíz év múlva lesz –, vagy egyszerűen csak kötöttek olyan dealeket, amelyek megédesítik számukra ezeket a megállapodásokat és nem törődnek az ország jövőjével. „Miközben két diktatúra, sőt, továbbmegyek, gazdaságilag és politikailag leszállófélben lévő diktatúrához kötik az ország jövőjét. Gondolok itt Oroszországra és Kínára is.”

Visszatérve Pesty László beszédessé válásához, Pulai András úgy fogalmazott, ez egy szelep, amin keresztül az ebben a politikai térben gyülemlő gőzt kiengedik. Pesty László elsősorban nem a saját, a fideszes tábornak szól, sőt, amit mondott, el sem jutott hozzájuk. Szerinte ez csak arról szól, hogy ő elmondja, a rendszer úgy, ahogy van egyébként jó, szuper, de vannak rothadt almák ebben a kis ládikóban, és azokat azért ki kéne szedni. „Tehát ugye a főnök, amit akar, az így rendben van, az irányok jók, de valaki visszaél ezzel a helyzettel, és ott van egy kis tennivaló.”

Ez valójában a bizonytalanoknak, meg az ellenzékieknek szól, akiknek a sajtója ezt egyébként természetesen megírta. Nekik mutatják azt, hogy azért ők próbálnak tenni valamit ezen métely ellen, ami ott nem a rendszer része, hanem valamiféle vadhajtás, amit ők igyekeznek kezelni, visszavágni. „Ez pedig még inkább cinikusabbá teszi ezt a rendszert, aminek a kötőanyaga az elvitt pénz, különben már rég szétesett volna” – magyarázta Pulai András.