Radványi Miklós szerint Magyarország lehet az Egyesült Államok új Afganisztánja

„Amikor egy nemzetnek történelmileg dicstelen a múltja, félelmetes a jelene és illuzórikus a jövője, akkor a népben határtalan gyűlölet alakul ki nem csak az idegenekkel, de saját magukkal szemben is. Félelmetes, hogy a jelenlegi erkölcsi és anyagi helyzetében Magyarország – Afganisztánhoz hasonlóan – egy olyan állam, amelyben nincs megváltó törekvés a reménytelen kétségbeesés leküzdésére” – ezekkel a szavakkal vezeti fel Radványi Miklós legfrissebb elemzését, amelyben – tőle megszokott módon – kőkemény szavakkal írja le a mai magyar valóságot. Orbánnak, „a magyar autokratának” a politikai rezsimjét szélsőségesen retrográdnak, illiberális demokráciáját pedig sztálinistának nevezi a szerző, aki kitér Orbán hétvégi kötcsei beszédére is, rámutatva, hogy abban gyanúsan hallgatott a belpolitikai helyzetről. „Pedig teljes a zűrzavar. Nem a politikai, gazdasági és pénzügyi stabilitás felé, hanem az összeomlás felé halad az ország. Brüsszel pénzügyi hozzájárulását, valamint az adófizetők pénzét elsinkófálták, csak úgy szórták a pénzt az üresen tátongó stadionok építésére, s közel 1 billió forintot öntöttek Európa és a világ viccévé vált futballklubok kasszájába, az Orbán-családot, környezetét gazdagítva. Gyűlöletet, törvénytelenséget és szégyentelen korrupciót táplálnak az egész országban” – kezdi írását az Amerikában élő, önmagát „rendíthetetlen konzervatívnak és republikánusnak” valló, a jobbközépen elhelyezkedő washingtoni Frontiers of Freedom Intézet alelnökeként tevékenykedő tanácsadó, elemző.

Az intézet honlapján most megjelent legfrissebb blogbejegyzésének az üzenete nem más, mint figyelmeztetés. Mégpedig arra, hogy ideje lenne a nem megfelelő módon bemutatott, értelmezett, és ezért félreértett magyarországi helyzetet a helyén kezelni. Ugyanis „mint Afganisztán esetében évtizedek óta, az amerikai politikusok és a média ugyanannyira tanácstalan a mai Magyarország globális politikai és kulturális légkörét illetően” – figyelmeztet Radványi, aki publicisztikáiban, elemzéseiben és konkrét lépéseiben évek óta igyekszik felhívni az amerikaiak figyelmét az Orbán-rezsim valódi mibenlétére, annak valóságára.

A „Magyarország, a gátlástalan bunkók országa” címmel megjelent írás nem köntörfalaz, Radványi talán minden eddigi írásán is továbbmegy Orbanisztán negatív leírásában. Új elem azonban az Egyesült Államok felelősségének feszegetése, s még inkább az, hogy nem csak a „az úgynevezett liberálisokat és haladó nézeteket vallókat” (végtére is ő egy republikánusokhoz húzó intézet alelnöke), s persze a Biden-adminisztrációt illeti kemény szavakkal, hanem az egész amerikai „establishmentet” és a jobboldali médiát is, annak zászlóvivőjével, az Orbánt dicsőíteni egy hétre Magyarországra utazott Tucker Carlsonnal egyetemben („aki egyébként teljesen elhallgatta az apja által az Orbán-kormány érdekében Washingtonban folytatott, s a médiában széles körben taglalt lobbitevékenységének tényét”).  Egyenesen idiótának nevezi a politikusok és a média tévképzetét, hogy ha akarják, varázsütésre nem létezővé tehetik az emberi gonoszságot. „Az amerikai bürokrácia és különösen a véleményformálók megpróbálják elrejteni, hogy a polgárháború az olyan országokban, mint Afganisztán és Magyarország nem csak saját jövőbeli politikai irányról szól, hanem a pusztítóan veszélyes, központilag irányított kulturális gyűlöletről azok ellen, akik mernek másként gondolkodni”.

A helyzetet talán még ennél is súlyosabbnak állítja be Radványi, aki szerint „ahogy Afganisztán, úgy Magyarország esetében is az amerikai bürokraták és médiaszemélyiségek a jelek szerint készek feláldozni Magyarország stabilitását, s ezt kiterjesztve az Egyesült Államok, a NATO és az Európai Unió biztonságát, hogy előmozdítsák az alternatív politikai és kulturális utópizmus minden alapot nélkülöző forgatókönyveinek megvalósulását távoli országokban. A valóságot valótlansággá változtatják, elrejtendő a gonoszt, megpróbálva megvetendő csalóként beállítani azokat, akik csak jót akarnak.

Radványi a cikkében többször is Afganisztánhoz hasonlítja Magyarországot. Például elkeserítőnek mondja, hogy „a jelenlegi morális és anyagi feltételeiben Magyarország – mint Afganisztán is – egy olyan államra hasonlít, amelynek még csak szándékában sem áll leküzdeni a reménytelenséget”. És egyébként, miként Afganisztán, úgy a közép- és kelet-európai országok esetében is az Egyesült Államok  teljes szövetségi bürokráciája, beleértve a hírszerző ügynökségeket, a védelmi- és a külügyminisztériumot ideológiailag szennyezett álvalóság-képről adott számot a Fehér Háznak és a Kongresszusnak.  

Egy másik példa: Magyarország viharvert múltját és Afganisztán legújabb nemzetépítési kudarcát állítja az írás példaként arra, hogy a történelem majdnem összes borzalmas katasztrófájának az alapja a „képtelenül kiötlött valóság” volt. De azt is állítja: ahogy Afganisztán esetében évtizedek óta igaz, hogy az amerikai politikusoknak és a médiának lövésük sincs a valóságról, úgy a mai Magyarország általános politikai és kulturális közegét sem értik.  

Magyarországot ma a leginkább egy kitörni készülő vulkánhoz lehet hasonlítani. Egy ilyen vulkánkitörés biztosan kárt okozna a NATO-nak és az Európai Uniónak akkor, amikor a legfontosabb követelmény éppen, hogy az egység. Egyértelmű, hogy az Egyesült Államoknak nincs szüksége egy újabb Afganisztánra. Éppen ezért, a Biden-adminisztrációnak fel kell nőnie a feladathoz, kompetens nagyköveteket kell kineveznie Budapestre és a térségbeli fővárosokba. Egyidejűleg a médiának végre elfogulatlanul és objektíven kellene tudósítani Magyarországról. Ez az egyetlen útja annak, hogy Washington elkerülje az újabb globális katasztrófát – figyelmeztet Radványi Miklós.