Ránk zuhan a járvány és a gazdasági válság

Mostanáig 245 milliárd forintot költött a kormány a költségvetésből a járvány elleni védekezésre – mondta a közösségi oldalára pénteken feltöltött videójában a pénzügyminiszter. Hogy miként jött ki ez az összeg Varga Mihálynak, fogalmam sincs. Mint ahogy azt sem tudom, sok, vagy kevés, amit a magyar kormány a védekezésre fordított. Ha a bejelentés mögöttes tartalmát, illetve vélhető szándékát nézem, akkor nyilván azt akarta sugallni a miniszter, hogy sok. Azt, hogy a magyar kormány nem foglalkozik most a pénzügyi korlátokkal, lám máris ekkora hatalmas összeget dobott be a szükséges – és szerinte elegendő – lépések fedezetéül. Ha viszont közgazdászokra hallgatok, akik összevetik a nálunk elköltött pénzt azzal, amit más országok – akár a környezetünkben lévők – fordítottak a koronavírus okozta helyzet kezelésére, akkor ez a 245 milliárd édeskevés. Igaz, Varga Mihály közlését megelőzően, konkrét számok nem hangzottak el, így nem tudhatjuk, hogy ez a szám milyen viszonyban van a megidézett közgazdászok adataival, mindenesetre abban konszenzus mutatkozott, hogy míg másutt a GDP három százalékát költötték el, addig mi az egy százalékát sem.

Hajlamos vagyok hinni ezeknek a közgazdászoknak – Mellár Tamás is így nyilatkozott portálunknak –, ugyanakkor itt állnak velük szemben a kormányzati megszólalások. Gulyás Gergely például azt állította, hogy Magyarország mindenkit megelőzve lépett a veszélyhelyzetben, és egyáltalán: kiválóan kezeli, kiemelkedően jól menedzseli a válsághelyzetet.

A szavaknak és a kormányfő határozott fellépésének egyelőre komoly a hatása: magyar lakosság többsége – a felmérések szerint – elégedett a vezetés teljesítményével. A Fidesz jelentősen, négy százalékponttal tudta növelni a népszerűségét, miközben az ellenzék pártjai stagnálnak, vagy éppenséggel csökkennek. Igazolva azt a tételt, hogy ilyen válságos helyzetekben a hatalomba vetett bizalom megnő. Lám, a járvány kezdetén össze-vissza beszélő, kínai vírust emlegető Trump is fordított a trenden. Normális, hogy így van: a kormányok tudnak intézkedni, meghozni olyan óvintézkedéseket, amelyek az emberek védelmét szolgálják. Így van ez itthon is, ami önmagában nem lenne baj, ha a hatalmon lévők nem azt tartanák most fontosnak, hogy kihasználva az ellenzék mozgásképtelenségét, a politikai ellenfelet megpróbálják diszkreditálni, vírus-barátnak feltüntetni, olyan társaságnak, amely meg akarná akadályozni a kormány szükségszerű lépéseit.

Többször és többen leírták már: az orbáni propaganda még ebben a kritikus időben sem képes visszafogni magát, többek feltételezése szerint, hamis(ított) adatokkal operál, maszkot hazudik minden ember szájára – kivéve Müller Cecília tisztifőorvost, aki leveteti azt az egészségesekkel –,  elhallgat, torzít és csúsztat. Tudom, ez némiképp ellentétes azzal, hogy a vezetés népszerűsége nő, de ezt magyarázhatjuk azzal, hogy kezében a média kilencven százaléka. A kérdés azonban az, hogy vajon meddig lehet orvosolni a helyzetet a sikerpropagandával? Az Orbán-kormány kommunikációs trükkje, média-fölénye az elmúlt tíz évben elegendő volt ahhoz, elhitesse: a kormányok lehető legjobbika jutott nekünk, olyan miniszterelnökkel, aki minden helyzetet megold, és mindenkivel felveszi a harcot. Megvívja háborúit az ellenzékkel, az Európai Unióval, a Néppárttal, Soros Györggyel, de ha kell még Angela Merkellel is. És: nem pusztán megvívja, látszólag győztesen is kerül ki ezekből az ütközetekből. Legalábbis ezt hiteti el híveivel. A lényeg pedig az, hogy képes elhitetni.

Orbán most is ezt a taktikát választotta: pénteken reggel például azt jelentette be az állami rádióban, hogy az Európai Unió nem segít nekünk, képtelen a járvány kezelésére is. Tette ezt egy olyan napon, amikor világosan kiderült: az unió kétezer milliárd forintot ad Magyarországnak arra, hogy a koronavírus okozta károkat enyhítse, és belevágjon egy olyan program elkészítésébe, amely nem teszi teljesen tönkre az országot. Az unió – noha több jel utalt erre – nem akar megsértődni, másként: nem akarja sújtani a magyar lakosságot; válasz nélkül hagyja a miniszterelnökünk vádjait, és teszi a dolgát: segít.

Én nem akarom elvitatni, hogy az Orbán-kormány is komolyan veszi a veszélyhelyzetet, a gond csupán az, hogy az elmúlt tíz év hibái miatt, nem tudja kezelni. Megint a sikerpropagandában bízik, és persze abban, hogy megússzuk más országoknál kisebb veszteségekkel a járványt. Ezért aztán – az alacsonyan tartott számok tükrében – már azzal nyugtatgatják a népet, hogy mi sokkal sikeresebben védekezünk, mint más országok.

Ennek az állításnak ugyan a már említett alacsonyan tartott – manipulált? –számokon kívül semmi alapja nincs – se maszk, se lélegeztető gép nem volt elegendő –, de egyelőre működhet. Működhet mindaddig, amíg be nem köszönt hozzánk a humanitárius katasztrófa. Márpedig, egyes kutatók, szakértők szerint, be fog köszönteni. Olvashattuk: súlyosabb helyzet elé nézhetünk, mint az olaszok. Nem véletlen, hogy a kormány legfőbb védekezése a maradj otthon akció volt, illetve immár a kijárás korlátozása. Az olasz, vagy a spanyol helyzet drámaiságát is az adja, hogy sem az emberek, sem a kormányuk nem vették komolyan a vírus alattomosságát, gyors terjedési sebességét, így aztán egyszerre zuhant rá az egészségügyi ellátó rendszerre a sok-sok fertőzött ember, amit – hiába jóval fejlettebb ott az ágazat – nem tudott kezelni, összeroppant tőle.

A magyar egészségügy infrastruktúrája – különösen az elmúlt tíz év politikájának köszönhetően – mondhatjuk, lerongyolódott állapotban van; nincs elég jól felszerelt kórház, kevés a modern eszköz és kevés az orvos, nővér, ápoló személyzet. Orbánék tudatos, és cinikus politikát folytatva, nemhogy öntötték volna az egészségügybe a pénzt, még ki is vontak belőle, fölényes mosollyal elintézve, hogy a legjobb szakemberek egy része – az alulfizetettség okán – külföldre ment dolgozni. Nem lehet a véletlen műve, nagyon is jól mutatja Orbán hozzáállását, hogy nem hozott létre külön minisztériumot, a megaminisztérium élére pedig olyan embereket állított, akiknek nincs közük ehhez a területhez. Most ugyan már egy orvos áll az emberminisztérium élén, de egy olyan orvos, akit most, a szélsőséges időkben muszáj háttérbe szorítani. Ugye nem kell elmagyarázni, hogy miért?

A kormánynak – egyébként logikusan – egyetlen reménye lehet: ha sikerül időben elhúzni a járványt. És most nem azért – legfeljebb azért is -, hogy a rendeleti kormányzást a lehető leghosszabb ideig fenntartsa, hanem mert az egészségügyi hálózat nem tudná elviselni, ha sok-sok embert egyszerre, egyidőben kellene kezelni. Az elhúzódó járvány persze nem azt jelenti, hogy nem fognak ugyanannyian megfertőződni, de legalább időben széthúzva jelentkezik a baj.

Igen ám, de ennek is megvan a maga kockázata: minél tovább tart a vírusveszély, annál később lehet hozzányúlni a gazdaság helyreállításához. Márpedig – ahogy ezt Mellár Tamás is említette – Magyarország a legnagyobb vesztesek közé fog tartozni; az elmúlt esztendők pénzbőségének rossz elköltése miatt. Nincsenek a világpiacon versenyképes termékeink, hiányzik a modern technológia, a megfelelően képzett munkaerő; a pénz elment szállodákra, stadionokra, főterekre, no meg az oligarchák támogatására, strómanok élvonalba lökésére, és nem ott hasznosult, ahol kellett volna. Orbán most is arról beszél – mint azt már idéztem –, hogy az unió nem támogat bennünket – szemben a Türk Tanáccsal –, de a valóság az, hogy euró-milliárdok érkeztek a közösségtől, és ezt lehetetlen eltagadni. Mint ahogy lehetetlen lesz eltagadni, ha ne adj' Isten, valóban tömegessé válik a fertőzés, amikor már nem lehet alacsony számokkal operálni, és lehetetlen lesz eltagadni, ha ránk zuhan teljes egészében a gazdasági válság. Amikor az emberek jelentős részének nem lesz munkája, és tartaléka sem a megélhetéshez. Ha mindez bekövetkezik – és erős kincstári optimizmus kell hozzá, hogy higgyünk az ellenkezőjében –, akkor már semmit nem segít a sikerpropaganda, kifulladnak a kommunikációs trükkök. És nem fog segíteni a rendeleti kormányzás fenntartása, a diktatúrákra emlékeztető, még a látszatdemokráciát is felszámoló rendszer. Akkor már csak az mentheti meg Orbán Viktort, ha elcsalja, vagy elhalasztja a választásokat.

Bármennyire is furcsán hat: nem ezért szurkolunk. Nem a vírusnak, és nem a gazdasági válságnak. De a szabadságunk, a szólásszabadságunk elvételéért sem.