Raskó György: a falu népe nem demokráciára vágyik (2.)

– Ott hagytuk abba a beszélgetésünket, hogy a volt szocialista országok többségében a társadalom nincs felkészülve a demokráciára. A különbség legfeljebb az, hogy ott nincs egy olyan erős kezű vezető, mint Orbán Viktor…

– Igen, így van. És ő idejekorán felfedezte, hogy ez az átmenet teljes kudarc, hogy a demokrácia alkalmazásának nincsenek meg a feltételei az emberi agyakban, ezért elkezdte felülről szervezni a társadalmat. Kihirdette az ideológiát, meghatározta, miként kell felépülnie a társadalmi-gazdasági rendnek – ez a NER maga. Egy ilyen szisztémától egy normál gondolkodású embernek borsódzik a háta, de a kisembereket nem zavarja. Hiszen ők már a szocialista rendszerben hozzászoktak, hogy a közösből, ügyeskedéssel nyugodtan el lehet venni valamennyit: a tsz almáját, vagy a szerszámokat, netán a tsz eszközét az otthoni szántáshoz, vitték haza a takarmányt… Ez történt ebben az országban, és most csak a vidéki példákat mondtam. Én csinálom kicsiben, amit mások nagyban, és kölcsönösen békén hagyjuk egymást. Ez a mostani rendszer is így működik; megengedi, hogy kicsiben te is ügyes légy, lopj okosban… Ezekből az emberekből sosem lesz az a polgár, akinek kitalálták a képviseleti demokráciát. Talán a gyerekei, unokái, de inkább az unokái. A mi korosztályunk tehetséges gyerekei sorban leléceltek Magyarországról. Hatalmas veszteség érte ezáltal Magyarországot. Alkotó emberek hagytak itt bennünket, olyanok, akik idegen környezetben is képesek voltak megteremteni a jövőjüket. 

– És, akik itt maradtak?

– Többségük nem elég tehetséges, vagy éppen haszonélvezője ennek a félfeudális, kapitalista rendszernek. Sajnos, jobbára azok hagytak itt bennünket, akikből polgár válhatott volna. Ezért vagyok pesszimista, és gondolom azt, hogy az unokáinkra vár a nyugati típusú, képviseleti demokrácia megteremtése és működtetése. Úgy látszik ugyanis, hogy a jelenlegi magyar társadalom erre alkalmatlan. 

– Ez nem túl biztató a jövő évi választásokkal illetően. Így kevés esély mutatkozik arra, hogy az emberek felismerjék: váltásra van szükség…

– Szó szerint így van. Orbán vidékpolitikája ugyanis szinte tökéletes a maga nemében: saját sikereként adja el azt, ami az uniós adófizetők nagyvonalúságából következik. A belépésünk óta a magyar mezőgazdaságba több mint tízezer milliárd forint jött be, támogatás formájában. Az egyszerű földműves szemében ez úgy csapódik le, hogy ezt a miniszterelnöktől kapta, nem pedig az EU-tól. El kell ismerni: ezt jól meglovagolta Orbán; ő már 2000-ben arról beszélt, hogy a családi gazdaságé a jövő, mert már akkor tudta, hogy ők lesznek az uniós támogatási rendszer fő kedvezményezettjei. És valóban ez is történt: a családi gazdaságok több tízezres nagyságrendben gazdagodtak meg, egészen látványosan. Ráadásul ezek az emberek a világ legnagyvonalúbb adókedvezményeit élvezik, személyi jövedelemadót gyakorlatilag nem fizetnek, közteherből minimális, amit be kell fizetniük, azaz hihetetlenül kedvezményezett körről van szó. És falun ma ezeknek az embereknek a kezében van a hatalom, a gazdasági hatalom. Ők teremtenek munkahelyet, ők alkalmaznak embereket, és megvan a pénzük ahhoz, hogy – formális vagy informális úton – azt a pártot segítsék, amely őket ebbe a pozícióba juttatta. Aki pedig nem tartozik ebbe a körbe, annak ott van a másik – szerintem szenzációs – húzás, amely a magyar falu programon keresztül valósul meg, mégpedig a falu népének juttatott üveggyöngyök útján. Ezzel a trükkel jól eltalálták azokat az embereket, akik a gazdasági haszonosztásból, szerzésből kimaradtak. 

– Mire gondol? 

– Például, hogy mindenütt felújították a világháborús emlékműveket; hogy felújították a templomot, hogy sportpályát építettek…És nagyon jól működik a falusi értékek összegyűjtése is, amit ugye értéktárnak neveznek. Minden falu polgármestere – testülete – kapott lehetőséget arra, hogy a saját településén találjon olyan értékeket, amelyekre az ott élő emberek büszkék. Egy falu pályázhat például arra, hogy egy, a helység közepén álló tölgyfát kinevezzék Rákóczi fájának, és ekörül minden évben lehet ünnepséget rendezni, pogácsát osztani, boroshordót csapra verni. És ilyenkor ott van a falu apraja, nagyja, cigányzenekar, tényleg folyik a bor, a tánc – mi kell még? De említhetném az új címereket; ezt is finanszírozta az állam, és a lakosság boldog volt tőle. A magyar falvakban ma már minden évben van legalább nyolc-tíz olyan ünnepség, amely a helyi, tradicionális értékeket hordozza. Ezek, azoknak az embereknek, akik ilyenkor ingyen sört és virslit kapnak, nagyon-nagyon tetszenek. Sajnos, ez a megoldás a baloldalnak – nem szólva a liberálisokról – soha eszébe nem jutott. Pedig az ilyesmi a falusi embereknek – még a baloldaliaknak is – nagyon tetszik. Én ezerszer elmondtam már, és erre jó lenne, ha figyelne az egyesült ellenzék, hogy a falusi néplélek szofisztikált ismerete szükséges ahhoz, hogy valaki teret tudjon nyerni. Egyelőre egyik pártnak sincs – talán a Jobbikot kivéve – olyan ötlete, hogy miként lehetne ezeket az embereket megszólítani. Muszáj figyelembe venni, hogy akikről beszélek, azok nem vágynak demokráciára, nem is ismerik a valós tartalmát.

– Hanem? 

– Nézze, a falu egy tradicionális föl- és alárendeltségi viszonyban lévő, olyan társadalmi formáció, amelynek a demokratizálása még Nyugat-Európában is nagyon kevés országnak sikerült. Igen sok francia film foglalkozik ezzel a problémával; mindegyik azt tárja föl, hogy a falu notabilitásai hogyan uralkodnak a falu népén. Pedig Franciaországban több mint kétszáz éve demokrácia van. Ez a legzártabb társadalmi formáció, ezért tudják mindenütt nehezen demokratikus alapra helyezni. Ezt a tényt tudomásul kell venni. Ha itt valaki teljesen passzívan áll hozzá, akkor vesztésre van ítélve. Sok-sok problémával nem is lehet őket utolérni. Hogy példát is mondjak: alapvetően a meleg-probléma nem érdekli az embereket, mondhatjuk: nem különösebben érinti meg őket. Nem gyűlöli a melegeket, tudomásul veszi, hogy vannak ilyenek is. De ahogy a Fidesz-média bekeríti őket, annak már igenis van hatása. Hogy majd a szexuális oktatás, a nemváltoztatás kérdése, vagy, hogy két férfi is alkothat egy családot, nos, ezeket már nem tudják befogadni. Éppen ezért, ha azt hallják, hogy az ellenzéki pártoknak ezek az ügyek a fontosak, akkor kizárt, hogy odaadják a szavazatukat.

– Nem mondom, hogy sikerült feldobnia engem…

– Nem is ez volt a célom. Azt ugyanis elmondhatom: a falu népét elég jól ismerem, így jutottam el addig a felismerésig, hogy ezeken a helyeken lehetetlen a nyugati demokrácia-modellek mechanikus átvétele. Ma a magyar társadalomban nagyjából tíz-tizenöt százalék az, aki képes a saját életéről gondoskodni, dönteni, akik képesek átlátni a demokratikus részvétel fogalmának fontosságát felismerni, és úgy is élni. Ebből viszont elég könnyű kiszámolni, hogy mennyi szavazatra lehetne számítani. 

– Másként megközelítve: a vidék népe azt a paternalista megközelítést várná az ellenzéktől is, amit Orbán Viktortól megkap…

– Így van. Azért hangsúlyozom ezt, mert nagyon sok emberrel beszélgetek faluhelyen. Karácsony Gergelyről például azt mondják, hogy nagyon rendes, becsületes ember lehet, de naiv és „tesze-tosza". És szeretne olyan mondatokat hallani tőle, hogy képes lesz az ő életét – ha hatalomra kerül – megjavítani. Tehát nem pusztán a korrupciót tünteti el – mert azért ott, vidéken is látják azt a parttalan korrupciót, ami ezt a kormányt körbeveszi –, de őt is képes helyzetbe hozni. Vagyis ennek a szavazórétegnek az önmagában nem erény, vagy nem elég, hogy valaki becsületes. Számukra az az erény, ha tud a hatalom érte tenni. Nem úgy gondolkodik, ahogy előírásszerűen kellene, vagyis azt értékelné, ha a kormány lehetőségeket teremt számára, és biztonságos környezetet, hanem azt tartja szem előtt, hogy ő maga mit kaphat, mit osztanak neki. Azt a kemény kezű embert keresik, aki ilyeneket ígérne, és el is hinnék neki, akkor az hozhat változást. Karácsonynak például elhiszik, de nála egyelőre az erős hajlandóságot nem látják. A győzelemhez tehát egy gondoskodó atya stílusú politikai személyiségre is szükség lenne. Másként nem megy, mert a magyar vidék ma és még sokáig ilyen marad. Márpedig a vidéken élők támogatása nélkül nem lehet országgyűlési választásokat nyerni.