Robbant a Nat a piaristáknál – közel 1000 tiltakozó pedagógusára támadt az egyház vezetése
„Állásfoglalás az oktatás mai helyzetéről” címmel jelent meg a múlt héten a tiltakozó petíció, amelyben a piarista oktatási intézmények és számtalan más egyházi iskola közössége, illetve pedagógusai emelték fel a szavukat, a tervezett alaptanterv ellen tiltakozva. A piarista egyház vezetése azonnal eretnekséget kiáltott, többek között arra hivatkozva, hogy a kormány olyan mértékben segítette anyagi támogatásával az egyházat, hogy nem az ő dolguk kritizálni.
28 egyházi, főként piarista általános iskola és gimnázium tanári közössége, több mint 200 pedagógus iskolája megnevezésével, közel 300 csak saját nevén s 75-en nevük anonimitását kérve jegyezték azt a tiltakozó levelet, amelyben hat pontba szedve, emelik fel szavukat az új Nemzeti alaptanterv elhibázott koncepciója ellen.
Mint írják, a társadalom egészével együtt fájdalmasan érzékelik a magyar oktatás régóta elhúzódó, súlyos válságát, amelyben az új Nemzeti alaptanterv évtizedes problémákat hozott felszínre: a „magyar oktatás megújulásának elmaradása hosszan tartó károkat okoz mindannyiunk számára, a magyarság kulturális, lelki és anyagi gyarapodását fenyegeti. A jövő nemzedékek iránti felelősségünkből fakadóan, kötelességünknek érezzük a megszólalást, a tanterv kérdésein túl az oktatás egészével kapcsolatban is.”
Hiányolják a hosszú távú és kiszámítható munkájukhoz szükséges széles körű szakmai egyeztetést, az iskolai autonómiát, miközben az iskola ügye elsősorban a rájuk bízott gyerekekről, az ő teljes emberré fejlődésükről és az ezt segítő legjobb pedagógia megvalósításáról szólna, mert: „ők, a fiatalok veszítenek a legtöbbet, ha ezek a kérdések másodlagossá válnak az ideológiai elvárásokhoz, elvekhez, irányokhoz és politikai szándékokhoz képest.” Az aláíró ezer egyházi pedagógus elengedhetetlennek tartja, hogy „egy szétszakadó társadalomban reményt, utat, modellt kell kínálnunk mindenkinek, hiszen elsősorban az iskola az a hely, ahol egy igazságosabb társadalom megszülethet. Az eddiginél nagyobb odafigyeléssel kell tehát fordulnunk a lemaradók, a nehézségekkel küzdők, a mélyszegénységben élők, a kirekesztettek felé.”
A hat pontban összefoglalt alapvető szakmai elvárásaik között említik többek között egy szakmai fórum megteremtését, ahol világnézeti állásponttól függetlenül, a tanterv szakmai vita tárgyát képezheti, nem pedig politikai érdekek eszközeként szolgál. Kiemelik, hogy a megalázóan alacsony pedagógusbérek lehetetlenné teszik a tanári hivatás teljes megélését, az értelmiségi életformát; elvetik az óraszámok csökkentését, mivel heti 24-26 megtartott tanórában nem lehet minőségi munkát végezni. Alapvető problémának tekintik, hogy a 21. század iskolája olyan kihívásokkal szembesül, amelyek jelentős részére a pedagógusok nincsenek felkészítve, emellett a tanárhiány mára jó néhány helyen már az alapfeladatok ellátását veszélyezteti.
Még aznap – szinte pánikszerűen – a piarista egyház vezető személyiségei részéről megérkezett a válasz, amit a legvilágosabban és egyben a legszomorúbban a legismertebb egyházi személyük, Jelenits István magyarázkodása jelentett. A Corvin-lánccal és Széchenyi-díjjal kitüntetett piarista szerzetes, teológus a vasarnap.hu oldalán úgy nyilatkozott, hogy a kormány olyan mértékben segítette anyagi támogatásával is az egyházi és azon belül a piarista iskolák újranyitását, egyházi kézbe kerülését, hogy már csak emiatt is úgy véli – nem az ő tanáraik dolga, hogy egy gond, egy probléma felhánytorgatásával kezdeményező módon, megtámadják a kormányzatot.
Csatlakozott hozzá a mosonmagyaróvári piarista gimnázium igazgatója is: Zsódi Viktor úgy értékelte az 1000 pedagógus aláírásával megszületett deklarációt, hogy az valójában nem általános tanári véleménynyilvánítás. Hozzátette, hogy bár ő is megfogalmazott kritikákat a NAT-tal kapcsolatban, de azok nem kaptak nagy nyilvánosságot.
Ugyanitt idézték Görbe Lászlót, a Budapesti Piarista Gimnázium, a veszprémi Padányi Iskola, a budapesti Szent Margit Gimnázium volt vezetőjét, a Keresztény Pedagógus Társaság elnökét, aki bár egyetért a közlemény egyes pontjaival, de ennek időzítését nem tartja szerencsésnek. Mint nyilatkozta, a Budapesti Piarista Gimnázium „bizonyos tanárokból álló csoportjának” állásfoglalása nem a legjobb időzítéssel jelent meg, „valójában inkább csak szítja a tüzet a társadalmi konszenzus lehetséges megtalálása helyett”.
A renden belül nagy tekintélyű piarista szerzetes, tanár, Farkas István, Lupus atya nyílt levele zárásaként a szakmai egyeztetés helyett Máriától várja a megoldást:
„Megdöbbentem, hogy egy értelmiségi csoport egy probléma megoldásához eszközként nem a békés tárgyalást választja, hanem a tömeg-hangulat keltéséhez folyamodik./.../ Befejezésként Máriát, a Jó Tanács Anyját kérem, Ő segítsen az említett kérdés békés, hatékony megoldásában.”
