Rogánnak, Matolcsynak, Lázárnak és Hankó Balázsnak is van félnivalója

KERÉNYI GYÖRGGYEL AZ INTERJÚT MÉG AZ ELŐTT RÖGZÍTETTÜK, HOGY PÉNTEKEN KISZIVÁRGOTT A HÍR: Ő LEHET A KÖZMÉDIA EGYIK ÚJ SZAKMAI VEZETŐJE.

A parkfenntartási ügy túlmutat önmagán

A fővárosi parkfenntartási szerződések körül kirobbant korrupciós ügy az egyik leglátványosabb nyomozássá vált a kormányváltás után, ám Kerényi György szerint a történet jóval korábban kezdődött. A Szabad Európa újságírója emlékeztetett arra, hogy már 2020 őszén háromrészes cikksorozatban mutatta be azt a cég- és kapcsolatrendszert, amely később a nyomozások középpontjába került.

Felidézte, hogy már évekkel ezelőtt azonosította azt a vállalkozót, aki a céghálózat kulcsszereplője volt, ám csak 2024-ben tartóztatták le. Véleménye szerint ez azt mutatja, hogy a nyomozás valójában hosszú ideje zajlott, és az ügy előrehaladását jelentősen segítette, hogy a gyanúsított vádalkut kötött, majd elkezdett vallomást tenni.

Kerényi szerint a politikai környezet is meghatározó volt. Úgy fogalmazott: az ügyészség „hirtelen megtalálta az integritását”, miközben az MSZP korábbi politikai jelentősége megszűnt, így azok a politikusok is elvesztették korábbi védettségüket, akik ellen már évekkel korábban is folytak eljárások.

Az újságíró hangsúlyozta, hogy a mostani ügy egyik fontos sajátossága éppen az, hogy nem kizárólag baloldali politikusokat érint. A gyanúsítottak között korábbi fideszes önkormányzati vezetők is szerepelnek, ami szerinte azt támasztja alá, hogy ugyanaz a vállalkozói kör több politikai oldal számára is dolgozott hosszú éveken keresztül.

A 70–30-as világ működése

A beszélgetés egyik központi témája az úgynevezett 70–30-as rendszer volt, amely hosszú ideje visszatérő eleme a magyar közéleti legendáriumnak. Kerényi szerint a mostani büntetőügy lényegében alátámasztja ennek működését.

Úgy vélte, a rendszerváltás óta kialakult illegális pártfinanszírozási rendszer abból fakadt, hogy a politika tudatosan alulfinanszírozta a demokratikus működés költségeit. A pártok már a kilencvenes évektől tisztában voltak azzal, hogy a törvényesen rendelkezésre álló forrásokból nem lehet választási kampányokat finanszírozni, ezért kialakult egy informális rendszer, amelyben úgynevezett fundraiserek gyűjtötték össze a politikai működéshez szükséges pénzeket.

Kerényi szerint minden jelentősebb pártnál működtek ilyen háttéremberek, akik a közbeszerzések és állami megrendelések világában mozogtak. Az önkormányzati parkfenntartási tenderek ugyan jelentős összegeket mozgattak meg, de szerinte a valódi pénzek mindig az országos beruházásokban voltak: autópálya-építésekben, stadionfejlesztésekben vagy nagy infrastrukturális projektekben, ahol sokkal nehezebb meghatározni egy beruházás valós piaci árát.

Elmondása szerint 2010 után átmenetileg megszakadt az a korábbi gyakorlat, amelyben a politikai oldalak bizonyos arányban megosztották egymás között a gazdasági lehetőségeket. Informátorai szerint Orbán Viktor ekkor úgy döntött, hogy az ellenzék többé nem részesül ezekből a forrásokból, később azonban fokozatosan ismét megjelentek olyan konstrukciók, amelyekben ellenzéki szereplők is részesedtek. Kerényi ennek egyik példájaként említette a parkfenntartási tendereket, amelyek szerinte egy idő után ismét részévé váltak ennek a politikai alkuvilágnak.

A Momentum szerepével kapcsolatban ugyanakkor óvatosabban fogalmazott. Bár zuglói szinten felmerültek gyanúk, szerinte ebből nem lehet általános következtetéseket levonni a pártra nézve, és országos szinten nem látott olyan szervezett háttérrendszert, amely a korábbi nagy pártok működéséhez hasonlítható lenne.

Új korszak kezdődhet a korrupciós ügyekben

A beszélgetés kitért arra is, hogy indokolt-e a látványos rendőri fellépés, amikor ismert politikusokat vezetőszáron visznek el a nyomozók. Kerényi szerint ennek egyszerre van szimbolikus és társadalmi jelentősége.

Úgy fogalmazott, ezek a képek azt üzenik, hogy „az elit nem sérthetetlen”, ugyanakkor csak akkor tekinthetők demokratikus eszköznek, ha politikai részrehajlás nélkül, minden érintettel szemben ugyanúgy alkalmazzák őket. Példaként Romániát hozta fel, ahol az akkori korrupcióellenes ügyészség pártállástól függetlenül indított eljárásokat politikusok ellen, ami szerinte ugyan átmenetileg megbénította a döntéshozatalt, de hosszabb távon hozzájárult a közélet megtisztulásához.

A jelenlegi ügyek közül a parkfenntartási nyomozás mellett az NKA-botrányt nevezte a legjelentősebbnek. Utóbbiról azt mondta, hogy annyira nyilvánvaló és friss politikai klientúraépítési ügyként jelent meg, hogy a hatóságoknak gyorsan reagálniuk kellett. Ugyanakkor hangsúlyozta: a korrupciós ügyek bizonyítása rendkívül összetett feladat, mert a kenőpénzek átadásáról ritkán marad írásos nyom, ezért a nyomozások sikeréhez szinte mindig szükség van vádalkukra és együttműködő gyanúsítottakra.

Kerényi szerint a társadalom gyors eredményeket vár, de a túl korai vádemelések könnyen kudarcot vallhatnak, ha nem áll rendelkezésre elegendő bizonyíték. Éppen ezért úgy látja, hogy a mostani eljárásoknál inkább a gondos előkészítésre törekednek.

Arra a kérdésre, hogy kik lehetnek a következő nagy korrupciós ügyek érintettjei, nem kívánt határozott jóslatokba bocsátkozni. Úgy vélte, Orbán Viktor esetében rendkívül magas bizonyítási küszöbre lenne szükség, ugyanakkor Rogán Antal vagy a Magyar Nemzeti Bank korábbi vezetéséhez kapcsolódó ügyek kapcsán szerinte még várhatók jelentős fejlemények. Külön megemlítette a Matolcsy György körül kialakult gazdasági hálózatot, amely szerinte önálló pénzügyi központként működött, és ahol a nyomozásoknak még lehet folytatása.