Röhejes a Fidesz, amikor azt kiabálja: „Nem hagyjuk!”
A rendszerváltás után újabb komoly dilemma előtt állhat Magyarország: hogyan lehet lebontani egy autoriter módon működő rendszert úgy, hogy közben ne sérüljön tovább a jogállam? Erről beszélgettek a Klikk TV műsorában, ahol a vendégek arra keresték a választ, mit jelenthet az elszámoltatás, a hatalmi fékek és ellensúlyok visszaépítése, valamint Baka András köztársasági elnökké választása.
A műsorban különösen fontosnak tartották azt a gondolatot, hogy az elszámoltatás nem válhat bosszúvá. Ugyanakkor felidézték azt a korábbi kijelentést is, amely szerint egy „példátlan autoriter rendszer” lebontásakor átmenetileg akár olyan eszközök alkalmazására is szükség lehet, amelyek önmagukban nem minden elemükben jogállamiak.
Éppen ez lehet az egyik legnagyobb veszély. Ha egy új hatalom a régi rendszer lebontására hivatkozva maga is elkezdi megkerülni a jogállami normákat, könnyen ugyanabba a csapdába eshet, amelyből az ország éppen szabadulni próbál.
A beszélgetés egyik kulcsszava ezért az „átmenet” volt. A kérdés azonban az, hogy ki és milyen feltételek mellett dönti el, mikor ér véget az átmeneti időszak. A történelemben bőven találni példát arra, amikor az ideiglenesnek nevezett megoldások végül hosszú évtizedekig fennmaradtak.
Ebben a helyzetben különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak Baka András személyének. A köztársasági elnökjelölt ugyanis korábban több, a hatalom által kezdeményezett változtatással kapcsolatban is megfogalmazott jogállami kifogásokat. A műsorban ezért azt is felvetették: valódi ellensúlya lehet-e majd az új kormánynak saját köztársasági elnöke?
A tét azért is nagy, mert a beszélgetők szerint a Tiszának éppen saját magával szemben kellene felépítenie azokat a fékeket és ellensúlyokat, amelyeket az előző rendszer leépített. Nem elég tehát azt mondani, hogy a korábbi hatalom visszaélt az állami intézményekkel. Olyan rendszert kell létrehozni, amely akkor is képes korlátozni a mindenkori kormányt, amikor az éppen saját maga ellen alkalmazná ezeket a szabályokat.
A másik komoly kérdés az elszámoltatás. A választók egy jelentős része már most eredményeket vár, és nem szeretné éveken keresztül azt hallani, hogy majd egyszer lesznek következmények. A korrupció felszámolása és a korábbi hatalom ügyeinek kivizsgálása ezért könnyen a Tisza egyik legnagyobb politikai próbatétele lehet.
A műsorban ugyanakkor arra is figyelmeztettek: a politikai igény nem azonos a büntetőjogi bizonyítással. Egy ügy lehet mindenki számára felháborító, attól még a független nyomozóhatóságoknak és bíróságoknak bizonyítaniuk kell a törvénysértést. Ha ez nem történik meg, azt nem lehet egyszerűen politikai akarattal pótolni.
Külön problémát jelenthetnek a helyben működő, korábban kialakított gazdasági és politikai hálózatok is. A beszélgetők szerint sok területen annyira koncentrálódott a piac és az állami megrendelések rendszere, hogy még egy teljesen átlátható közbeszerzés esetén is nehéz lehet valódi versenyt teremteni.
A vita végén egyértelművé vált: a rendszerváltás önmagában nem old meg mindent. Az új kormány legnagyobb kihívása az lehet, hogy egyszerre feleljen meg a választók elszámoltatási igényének és a jogállamiság követelményeinek.
Mert ha az új hatalom ugyanazokat az eszközöket kezdi használni, amelyeket korábban kifogásolt, akkor könnyen kiderülhet: nem a rendszer változott meg, csak azok személye, akik működtetik.
