Romlik a sajtószabadság helyzete, de ez már megszokott
A sajtószabadság terén Magyarország valahol Európa végén kullog, de ezt a helyzetet a jelek szerint már mindenki elfogadta. Így értékelte a Hírklikknek Polyák Gábor médiakutató, az ELTE tanszékvezetője a Riporterek Határok Nélkül nevű szervezet legfrissebb jelentését. Eszerint soha nem volt ilyen rossz globálisan a sajtószabadság helyzete. A világ népességének több mint fele olyan országokban él, ahol nagyon nehéz a sajtó helyzete. Magyarország most a 68. helyen áll ezen a listán, egy helyet rontott a korábbi pozíciójához képest, ezzel az EU-n belül a legrosszabb helyzetű csoportba sorolták. „A Riporterek Határok Nélkül a sajtószabadság ragadozójaként jellemezte Orbán Viktort, aki egy egész médiabirodalmat épített fel, amely a pártja irányítása alá tartozik. Bár a független médiumok jelentős piaci pozíciókkal rendelkeznek, folyamatos politikai, gazdasági és szabályozási nyomás nehezedik rájuk. A piac rendkívül koncentrált a kormányt kiszolgáló KESMA alapítvány révén, amely mintegy 500 országos és helyi médiumot tömörít, és hasonló szerepet tölt be, mint a közmédia” – idézi a jelentés velünk foglalkozó fejezetét a 444.hu.
A hazai demokráciát ilyen lesújtóan minősítő jelentésnek lehet valamiféle visszhangja?
Ha egy ilyen felmérés újdonságnak számítana, akkor akár a nemzetközi közösség szemében még romolhatna is a befektetők körében az ország megítélése, meginoghatna a civil szervezetek demokratikus intézményekbe vetett bizalma, de erről már szó sincsen. Álltunk már ennél rosszabb helyen is, voltunk már a kilencvenkettedikek is. Talán az volt a mélypont. A felmérés készítői egy időben átalakították a kutatás módszertanát, akkor egy-két éven keresztül javultunk, most megint egyet visszaléptünk, de nem értük a korábbi mélypontot, miközben a sajtószabadság helyzete nyilván soha, egy másodpercig nem javult az elmúlt 15 évben.
A kormány is szó nélkül tudomásul vesz egy ilyen kemény leminősítést?
Magyarországon ennek még csak visszhangja sem szokott lenni. A kormány már régen leszokott arról, hogy ezekre a bírálatokra egyáltalán reagáljon. A 2010-es évek első felében még itthon is volt némi visszhangja a jelentésnek, még a „sorosozós” években is minden alkalommal mondott rá valamit a kormány, ha mást nem, csak annyit, „egy Soros-szervezet jelentésével nem kell foglalkozni”.
Most még ennyi reakció sem érkezett rá…
Mert nincs különösebb tétje. A Riporterek Határok Nélkül minden évben elkészíti ezt a felmérést, de az Európai Unió is foglalkozik a problémával, létezik egy saját sajtószabadság elemzése, az úgynevezett média pluralizmus monitor. Brüsszelben minden évben közzé teszik, miközben a jogállamisági jelentésnek is van egy médiaszabadságról szóló fejezete. Az az igazság, hogy a jelentések tartalma között soha nincs jelentős eltérés. Nem tudnék példát mondani arra, hogy egyik vagy másik nemzetközi szervezet másképpen ítélné meg a magyar sajtószabadság helyzetét, mint a többiek. A tendenciák teljesen egyértelműek, világos, hogy valahol Európa végén kullogunk e téren.
Az idén még az unión belül is akadt három ország, amely mögénk került.
Bulgária, Málta és Görögország. Máltán már követtek el merényletet újságíró ellen, Görögország mindig különösen problémás, ott néha megszüntetik a közszolgálati médiát, aztán újraindítják, csak nem adnak hozzá pénzt. Az is vicces ország ebből a szempontból. Magyarországot már beárazták, bizonyos határokat még nem lépett át a NER, nálunk még nem öltek meg, nem börtönöztek be újságírót. Ennek örüljünk. Fogadjuk el, hogy a sajtószabadságot illetően nekünk Európa leszakadó régiójában jut csak hely.
A demokratikus intézményekbe vetett bizalmat sem csorbítja? Az elszigetelődésünket sem érinti?
Nem gondolom, hogy ettől most bármi változna. Magyarország elszigetelődése nagyjából már megtörtént, 2010-től folyamatos, tendenciaszerű a romlás. Az a baj, hogy mi is megtanultunk együtt élni ezzel a helyzettel. Addig, amíg még nem zárják be a 444-et, vagy a Telexet vagy a 24.hu felületét, mi magunk is csak legyintünk rá. Tavasszal volt némi felzúdulás, amikor a miniszerelnök poloskázni kezdett, meg valamilyen nagytakarításról beszélt, de az végül csak elmaradt. Tavaly a Szuverenitásvédelmi Hivatal megalakítása okozott némi „gyomorgörcsöt” a független média munkatársainak, de ennek is nagyobb lett a füstje, mint a lángja. Igaz, az országok rangsorában ennek is biztosan szerepe lehetett, amikor hátrébb kerültünk az értékeléskor. Ezért is gondolom, hogy ezek a lépések már nem nagyon tudnak rontani az ország megítélésén, a magyar demokrácia és jogállamiság olyan, amilyen. Tudomásul vette a világ. Valójában majd a magyar választópolgárok eldönthetik jövőre, hogyan tovább, Európa moshatja a kezeit, innentől kezdve ez nem az ő dolga.
A civil tüntetések, tiltakozások a mai feszült helyzetben szó nélkül hagyhatják ezt?
Május első napjaiban minden évben várom, hogy kiadják az újabb eredményt, de kicsit mindig csalódást okoz, hogy megint nem történt javulás. Az újabb leminősítésről legfeljebb a független portálok számolnak be és keseregnek miatta, a fideszes szavazók talán el sem hiszik a jelentés megállapításait, mert a Magyar Nemzet, a KESMA lapjai, a köztévé meg a rádió mást üzennek nekik. Ahhoz, hogy változás történjen, demokratikus fordulatra volna szükség. A Tisza nagyon sok fontos kérdést behozott már a politikai közbeszédbe. Megtehetnék, hogy ezt a témát a zászlajukra tűzik, hiszen a nemzetközi szervezetek a független média elnyomásáról, a szólásszabadság korlátozásáról beszélnek. Mégsem tartom valószínűnek, hogy ez megtörténjen, mert úgy látom, a pártelnök sajtószabadságról vallott felfogása nem teljesen kompatibilis mondjuk azzal, amit én erről gondolok.
