Sokat tanultak az előző ciklusból az újjáválasztott ellenzéki polgármesterek

A három „győztes” Őrsi Gergely, a II., Soproni Tamás, a VI. és Pikó András, a VIII. kerület vezetője, s mellettük V. Naszályi Márta, az I. kerület leköszönő polgármestere vett részt a vitában. A bevezető kérdésre – mi az, amire a polgármesterek ebben a ciklusban büszkék lehetnek – mind a négyük nevében Soproni Tamás azt mondta: felhatalmazást kaptak arra, hogy arrafelé mozdítsák el a világot, amit ők jónak tartanak. Ez akár az emberekkel való párbeszédet, a közterületek demokratizálását is jelenti, vagy azt, hogy le lehet ülni, sétálni lehet, vagy akár a lakásfelújításokra is büszkék lehetnek. „Amire leginkább büszke vagyok, az az, hogy a szociális ellátórendszert – amit a Fidesz ott hagyott –, azt a kerületben megdupláztuk” – tette hozzá.

Az önkormázatok feladata, szerepe azért rettenetesen értékes, mert olyan környezetben dolgoznak, amelyben kétfajta nyomás éri őket – fejtette ki Pikó András. Az egyik az állam totális leépülése, miután kivonul az egészségügyből, a közbiztonságból, a szociális rendszerből, ami mind az önkormányzatoknál csapódik le. Az emberek nyilván hozzánk jönnek, tőlünk várnak segítséget – mondta a polgármester. A másik nyomás abból fakad, hogy egy olyan főváros kerületeiben dolgoznak, amelyet a regnáló hatalom minden eszközzel megpróbál kivéreztetni. Ennek pedig az a következménye, hogy bizonyos fővárosi szolgáltatások a kerületekre hárulnak. „Azt nem mondjuk, hogy örömmel, de tudjuk, hogy meg kell tenni. Józsefvárosban azt hiszem, sikerült bebizonyítani, hogy egy autoriter rendszerben is lehetséges közösségépítő, szolidáris, jó értelemben vett baloldali politikát is csinálni. Nincs igazuk azoknak, aki azt mondják, hogy ebben a rendszerben nem nő a fű. De igen, csak dolgozni kell érte, így sikerült a kerületünkben megháromszorozni a szociális juttatásokra szánt keretet. Vannak kicsi dolgok is, amelyeknek az üzenete fontos. Ilyen például, hogy a kerületben van három betét automata, amelyekből ingyen jutnak hozzá a menstruációs szegénységben élő nők a betétekhez” – tette hozzá Pikó András, aki szerint az igazi hatalom letéteményesei a polgárok maguk.

V. Naszályi Márta arról beszélt, hogy amikor átvették az önkormányzatokat, nem nulláról indultak, hanem „mínusz sokról”. Náluk minden arra volt optimalizálva, hogy a polgármester egy személyben hűbéri rendszerben osztogathasson mindent. Teljesen átláthatatlan volt a gazdálkodás, a jogi rendszer, ezeket kellett „átállítani”, Most van egy átlátható önkormányzat, követhető testületi és bizottsági ülésekkel, jogalkotással, jegyzőkönyvekkel, videókkal. Megszületett a lakossági részvételnek az az eszköz- és intézményrendszere, amellyel követhetővé vált, hogy mi történik az önkormányzatban. Nem volt a kerületnek vagyon-nyilvántartása, egyszerűen nem tudták, hogy milyen ingatlantulajdona van az I. kerületnek. Ezek a minimumok, de ehhez évekig tartó munka kellett. „Amire nagyon büszke vagyok az az önkormányzati lakásügynökség, azért, mert ezt, mint eszmét sikerült elhinteni a kerületben és a fővárosban is” – magyarázta V. Naszályi Márta, aki szerint az I. kerületet ugyanúgy érintette a lakhatási válság, mint az összes többit. Ahogy mondta, büszke arra, hogy polgármestersége óta a kerületben minden óvodában és iskolában van iskolapszichológus, fejlesztő pedagógus és pedagógiai asszisztens.  A Covid-járvány idején pedig bevezették a válságkezelő alapjövedelmet, amely egy garantált minimum jövedelem volt, de egy utólagos kutatás szerint még a fideszesek is azt mondták, hogy folytatni kellene, így nem állították le. 

Őrsi Gergely úgy fogalmazott, a II. kerületben arra büszkék, hogy létrehoztak egy odafigyelő, elérhető, közösségi aktivitást támogató önkormányzatot és nem egy elefántcsonttoronyban ülő, elérhetetlen önkormányzat van a kerület tetején. Bebizonyították azt, lehet úgy irányítani egy városrészt, hogy belátják, nem ők a legokosabbak és hallgatnak az ott élőkre. Minden beruházás előtt közösségi egyeztetést tartanak és az emberek tudják, hogy a problémáikkal nyugodtan fordulhatnak az önkormányzathoz. Van egy olyan jogsegélyszolgálatuk is, amit azoknak tartanak fent, akiknek az önkormányzattal van vitájuk. Buda gazdag terület, de ettől még jelen vannak szociális problémák. „Olyan politikát kell képviselni, ami nem okoz megkülönböztetést, vagy egyfajta hátrányt, mert nálunk jelen van a hajléktalanellenesség, a szegényekkel, rászorulókkal szembeni ellenérzés is” – mondta Őrsi Gergely, majd hozzátette, ezért számtalan olyan programot szerveztek, amely ezt megpróbálja csökkenteni. Nem azt mondják, hogy csak az önkormányzatnak kell segítenie, hanem megpróbálják a náluk élő jómódúakat arra ösztönözni, hogy vegyenek részt szociális-, karitatív akciókban. „Nagy fogékonyság van arra, hogy például szabolcsi, borsodi nehéz sorsú embereket támogassanak a budaiak. Az adományboltot, amit Iványi Gáborral közösen nyitottunk meg, sokan felkeresik. Szerintem bebizonyítottuk, hogy ténylegesen az az intézmény vagyunk, amihez az emberek tudják, hogy bizalommal fordulhatnak”. 

Mi az, amit másképp csinálnának? – kapták a következő kérdést a polgármesterek. Pikó Andrásnak, amikor frissen megválasztott polgármesterként napi ügyeket kellett intéznie azzal kellett szembenéznie, hogy mennyire komoly az önkormányzat rendszere. Mára már látja, hogy ezt csak a gyakorlatban lehetett megtanulni. „Sok olyan döntést hoztam az elején, amit most, gyakorlottabb fejjel már másként csinálnék. Ilyen terület a forgalomcsillapítás, amiben soha nem tudsz teljesen jó lenni. Engem balhés polgármesterként emlegetnek, de a Pázmány ügyében sokkal hamarabb kellett volna keményebb lennem, mert szerintem minket a kormány nagyon csúnyán átvert. Minden adott szavukat megszegték. Hiba volt, hogy másfél évig úgy tárgyaltunk, hogy azt hittük, le lehet ezt tisztességesen is játszani” – vélte Pikó.

V. Naszályi Mártának is az első két év a tanulásról szólt. Szerinte hiába van egy minden oldalról jól kidolgozott program, ha nem tudják elfogadtatni a helyben lakókkal és a képviselőkkel, akkor az egész működésképtelen. Most ezen változtatna, mert korábban nem jól kommunikáltak az emberekkel.

Őrsi Gergely nem tudott olyat mondani, amit megbánt volna, de olyat viszont nagyon sokat, amibe már belevágtak, folynak a munkálatok és mai fejjel már máshogyan csinálnának. Ilyen például a Margit negyed, ahol az eljárásrend miatt voltak döccenők. majd azzal folytatta, hogy sok olyan dolog van, amit a kerületeknek össze kellett volna hangolniuk, mert úgy sokkal hatékonyabbak lennének. Az egyik ilyen a már sokszor emlegetett parkolás, amihez ők sem voltak – ahogy Őrsi Gergely fogalmazott – „elég tökösek”. A lakásválságot is közösen kellene a kerületeknek megoldaniuk és agresszívabban, sokkal erőszakosabban kellett volna tavaly a választások előtt fellépniük – amikor kiderült, tisztán pártpolitikai mezőbe került a fővárosi közgyűlés választása –, azért, hogy ebből jól tudjanak kijönni. „A polgármesterek létrehozhattak volna egy olyan, Budapesttel foglalkozó önálló pártlistát, ami eredményezhette volna azt is, hogy ismerjék legalább az új közgyűlés felét. Ha „tökösebbek lettek volna”, akkor az ő listájuk jobb lehetett volna a pártlistáknál” – vélte Őrsi Gergely. 

Soproni Tamás is osztotta a II. kerület polgármesterének véleményét. Szerinte a legfüggetlenebb politikusok a polgármesterek. A jelenlévő négy kerületi vezetőről azt gondolta, hogy mind nagyon szeretik a mögöttük álló pártokat, de biztos abban is, hogy kimondták, ők a kerületükhöz lojálisabbak, odakötődnek inkább. „A fővárosban valóban együtt kell gondolkodnunk” – mondta Soproni Tamás, aki sajnálja, hogy el kellett engednie a közérthető beszédet a hivatali nyelvben. Ugyanis falakba ütközött, amikor el szerette volna érni, hogy olyan hivatalos leveleket küldjenek, amiket a „Manyi néni is megért”. A másik fontos hiányosságának nevezte a bátorságot, mert szerinte első ciklusos polgármesterekként mindannyian óvatosak voltak.

A Szikra rendezvényéről készült videós beszámolókat ezen a linken tudják megnézni.