Sokkal tartozik a Coca-Cola a fideszes Boldog Istvánnak

„Miközben sikerről beszélünk, felmerül a kérdés, hogy maradéktalan siker-e az, amikor egy üzenet körül indulatok termelődnek?” – mondja Réz András, aki szerint: „nem egyszerűen olyan érzelmeket termel ez a kampány, amelyek a szeretetről, a szerelemről, rokonszenvről szólnak, hanem olyanokat, amelyek eredményeként a legaljasabb emberi ösztönök kiváltásáról tanúskodó mondatok hangzanak el és kezdenek el pörögni”. Ezért kételkedik abban, hogy lehet-e sikeresnek mondani a kampányt. Igaz, azt szokták mondani, hogy az a fontos, hogy beszéljenek róla, illetve, hogy a legjobb hír a rossz hír – de a másik oldalon az is fontos, hogy menetközben milyen emberi indulatok generálódnak.

Ezért is mondja: az ördög tudja, hogy milyen kampányról beszélünk. „A Coca-Colának van egy kampánya, amely értelmezés kérdése. Nagyon sikeresen bedobtak egy olyan érzékeny kérdést, amire mindenki boldogan ráharapott, minden lehetséges oldalról” – fejtegette, hangsúlyozva: a Coca-Cola megcsinálta a lehető legolcsóbb kampányát, és rábízta az indulatokkal, gyűlöletekkel, rajongásokkal, szurkolásokkal teli emberekre, hogy csinálják és vigyék a saját kampányukat.

Réz András nem teljesen biztos abban, hogy igaza van, amikor „gonoszul” azt a kérdést feszegeti: „vajon nem az zajlik-e, hogy ki, mire akarja felhasználni a Coca-Cola kampányát?”

Mint aláhúzta: „ma már a marketológusok az ő fényességükben és bölcsességükben azon rágódnak, hogyan lehetne a közösségi médiát megpörgetni, hogyan lehet elindítani és önjáróvá tenni egy kampányt”. Csak éppen azt nem lehet kiszámítani, hogy lokálisan miként hat egy ilyen kampány, „márpedig a kultúra, az erkölcsök, a világszemlélet mindig lokális”. Bármilyen zseniálisak legyenek is az ilyen és hasonló kampányok kiötlői, azt azért nem olyan egyszerű megmondani, hogy hogyan működnek azok az egyes kultúrákban, országokban. Szerinte ez esetben is valószínűsíthetően az történt, hogy egyes helyeken a közösségi háló „iszonyatos történést csinált”, másutt pedig nem. „Magyarországon borzasztó erővel bejött, dagad és növekszik – akár még napokig kitart, de azért azt tudni kell, hogy a digitális és online világ gyorsitó-nagyitó szerepe miatt a lefutása is sokkal gyorsabb az ilyen témáknak” - mondta.

Ha így van – vetettük közbe – akkor jól kiszámították, hogy egy újabb csavart (a plakátcserét) kell betenni a kampányba, amikor már éppen lecsengene a különböző összetételű szerelmespárokat ábrázoló plakátok keltette robbanás. Réz András szerint ez is csak arról szól, hogy egy újabb témát dobnak be, amit az online közösségek tovább pörgethetnek. „Lehet cinikusnak  tűnök ezügyben, de egyre jobban úgy érzem, hogy miközben mi arról beszélünk, hogy mit akartak, valójában mi magunk tartjuk mozgásban ezeket a fura gépezeteket – és ez nem csak erre az esetre igaz.” Mint magyarázatként hozzáfűzte: „már senki sem beszél az ízről, a színről, a buborékról, senkit nem érdekel, hogy a meccs jó volt vagy sem, hogy a film szól-e valamiről vagy sem, a lényeg inkább a vélemények ütköztetése, a mémgyártás, az összeesküvés-elméletek barkácsolása”. S a következtetése: „mintha átléptünk volna abból a világból, hogy egy központi akarat valamit a fejünkhöz vágott, amit mi elfogadtunk – most mi magunk váltunk intenzív termelőkké”.

Mégis, mennyit hozhat a konyhára a Coca-Colának ez a kampány? – kérdeztük a szakembert, aki szerint ez a kérdés némileg bonyolultabb annál, hogy forintosítani lehetne. Az ilyen kommunikáció ugyanis nem feltétlenül a közvetlen eladásokat növeli, inkább a brand-, a márkaépítéshez hasonlít – mondja, hozzátéve, hogy az utóbbi időben ez is eltolódott az online univerzumba. „Maguk a felhasználók véleményeznek, a fogyasztók pörögnek amellett, amit isznak, esznek, fogyasztanak, viselnek, stb.” – mutatott rá. S ha valaki ki akarná deríteni, hogy ennek hatására többet adtak-e el? Ez estben valószínűleg arra jutna, hogy nem. Ám azonban megerősítettek egy érzést, ami nem feltétlenül a legszebb.

S hogy lehet-e zseniálisnak mondani a Coca-Cola kampányát? Réz András szerint nem, mert „a zseniális a számomra még mindig azt jelenti, hogy a globál reklám, a globál film, a globál bármi hatékony, itt pedig sokan, sok pénzért csinálják a kampányt, amely nem mindenképpen váltja ki mindenkiben ugyanazt a hatást”.

A kampány magyarországi lecsapódása

Nem lehet tudni, hogy milyen lett volna a Coca-Cola kampányának lecsapódása Magyarországon, ha nem ment  volna neki mérhetetlen meleg-ellenes indulatokkal Boldog István Fideszes országgyűlési képviselő, aki Facebook posztban fenyegette be az üdítős multicéget, mondván, pontosabban írván, hogy „amíg nem távolítják el provokatív plakátjaikat Magyarországról, addig én nem fogyasztom a termékeiket! Erre kérek mindenkit!”

Rácuppant rögvest a témára a kormányhű sajtó is. A Fidesz-média olvasói olyan cikkeket kaptak, mint a Pesti Srácoké, amely  a megrontásról, pedofilokról, a piacot mozgató láthatatlan kézről, sőt, egészen abszurd módon egy „néger származású” focistáról is írt a „Már Budapestet ostromolja a homoszexuális lobbi... „ című „remekműben”.

A Fidesz végül elhatárolódott a képviselőjétől, s közleményben mondta ki, hogy „mindenkinek jogában eldönteni, hogy iszik-e kólát, vagy sem”.

A Fidesz visszakozásához persze az ország jobbik részének mérhetetlen felháborodása is kellett. A homofóbokkal szemben álló oldal ugyanis felzúdult: ellenzéki politikusok, megmondóemberek, művészek és civilek, fiatalok és idősek, budapestiek és vidékiek ezerszámra tették fel a közösségi oldalra coca-colás üveggel készített képeiket, álltak ki az üdítő mellett, s persze beindultak a mémgyárak is. 

Egy tehát biztos, nagyon sokkal tartozik a Coca-Cola Boldog Istvánnak, aki ebben a melegkampányban – szándékával gyökeresen ellentétes módon, ám köszönhetően saját együgyöségének – mindenkinél többet tett azért, hogy a magyar közbeszéd napokig másról ne szóljon, mint az üdítőgyártó és forgalmazó multi cégről. És ezzel – vélelmezhetően ugyancsak szándékán kívül – nagyon komoly, forintosítható reklámköltséget spórolt meg a cégnek. Azaz, jól megtámogatta azt a kampányt, amelytől éppen hogy elhatárolódni szeretett volna.

Boldog István ráadásul nem állt meg félúton. A Coca-Cola ugyan már lecserélte az általa támadott plakátjait (mint közleményükben írták, menetrend szerint, a Love Revolution néven futó idei Sziget Fesztiválra időzítve), ám ő ennek ellenére újabb posztban ismét attakba lendült: ezúttal az újabb – szivárványszínű Coca Cola üvegeket ábrázoló – plakátokat kifogásolva azt írta: „Egy csatát megnyertünk! A harc és a bojkott folytatódik! A Coca-Cola fejezze be az LMBTQ propagandát Magyarországon!”

A Coca-Cola pedig számolgathatja a neki köszönhető csengő forintokat...